Amint arról fényképes, interjúkkal megspékelt helyszíni tudósításunkban részletesen olvashattak, az első félidő visszafogott produkciója után is megérdemelten tartotta otthon a három pontot az MTK a Ferencváros ellen a női NB I 9. fordulójában lejátszott rangadón. A 3–1-es sikert követően a bajnokcsapat mesterével, Medgyes Péterrel a klubházban beszélgettünk – nem csupán a pontvadászatról.
– Ez a rangadó nem indult könnyen.
– Én is éreztem, hogy gond lehet, mert nagyon sok védekező felfogású játékost kellett játszassak a sok influenzás, lázas beteg miatt – felelte Medgyes Péter. – Sajnos nem tudtunk kiállni a legerősebb csapatunkkal, így a második félidőben meg kellett lépjem, hogy Kaján Zsanettet feltoljam centerbe, mert egyszerűen nem fejlődött úgy a játék a támadóharmadban, ahogy azt szerettük volna. A szünet után lehetett látni, hogy változott ez: ahogy Pádár Anitát visszahúztam az ék mögé, egyből elkezdett folyni a játék, átvettük az irányítást, és ebből több ziccer is kialakult. Sajnálom, hogy nem lett nagyobb különbségű a győzelem.
– Diadal után beszélgetünk, de 0–1 is volt az állás. Ekkor mi játszódott le a fejében?
– A mérkőzés előtt elmagyaráztam a lányoknak az öltözőben, hogy az ilyen rangadókon bármi előfordulhat. Az is lehet, hogy mindjárt az első percben az ellenfél vezetéshez jut, de akkor sem történik semmi. Nem rövidtávon gondolkodik az ember, hanem hosszútávon. Az csak egy része a meccsnek, hogy az ellenfél megszerzi a vezetést egy szép fejes után, amihez gratulálok. Úgy érzem, a gól nem volt benne a Ferencváros játékában, de a második félidőben helyreállt a világ rendje.
– Minden hétvégén ilyen meccsre, ilyen körítésre volna szükség. Egyetértünk?
– Adná a jó Isten, hogy ilyen mérkőzéseket tudnánk játszani, ilyen szurkolás mellett. Ebben is fejlődnünk kell, bár jó pár Bajnokok Ligáját megjárt válogatott labdarúgónk van, akik játszottak több száz vagy ezer néző előtt, avagy ez nem lehetett gát, ez nem lehet magyarázat az első félidő visszafogottságára. Ahogy említettem, több kreatív és konstruktív játékos kell ahhoz, hogy kijöjjön a mi futballunk, ami a szünet után meg is történt.
– Szusszanhatnak egy kicsit?
– Úgy érzem, hogy nem. Az, hogy most benn vagyunk a felsőházi rájátszásban, egy dolog, de fejlődnünk kell tovább. Láthattuk a BL-mérkőzéseken is, hogy hová s miben kell előrelépnünk. Például abban, hogy a százhuszadik percben nem szabad tizenegyeshez juttatni az ellenfelet. Menni kell előre, és bízom benne, hogy a következő szezonban még előrébb fogunk tartani.
– Hadd vitatkozzak: amiről ön beszél, az röviden, tömören és igen egyszerűen kimeríti a csalódás fogalmát! Megnéztem vagy tízszer a felvételt, és az a szituáció nem volt büntető.
– Szerintem sem, de jól tudjuk, hogy az a tizenegyes, amit a játékvezető megad. Itt megadta a lengyel hölgy, aminek – és ez enyhe kifejezés, de – nagyon nem örültünk. Nagyon taccsra vágott bennünket, ez is volt az oka annak, hogy az utána lévő jó néhány bajnoki mérkőzésen magunk alatt voltunk. Nagyon nehéz volt felrázni a lányokat, mert bár hoztuk a kötelező győzelmeket, de nem úgy működött a masinéria, ahogyan kellett volna. Most a második félidőben megint utolértük magunkat. Ez volt a bajnoki szezon második csúcsmérkőzése, amire nagyon jól felkészültünk és felpörögtünk. Annak ellenére mondom ezt, hogy az első félidő nem a miénk volt, de fogalmazhatok úgy is, hogy kontrolláltuk a játékot. A szünet után előjöttek az igazi MTK-s jegyek, a rövidpasszos játék, valamint a mélységből beinduló emberek.
– Az imént azt említette, hogy a lányokat fel kellett rázni. És önt?
– Megmondom őszintén, két-három napig nagyon a padlón voltam, de ezeket a lányokat, ezeket a tehetségeket csak előrefelé lehet vezetni. Meg is érdemlik és igénylik is a minőségi munkát, úgyhogy nem hagyhattam el magam, inkább megpróbáltam őket magammal rántani. Úgy érzem, ez sikerült is. Persze a mai napig téma ez az ominózus tizenegyes az öltözőben, de menni, fejlődni kell tovább, hiszen komoly terveink vannak itt az MTK-nál, úgyhogy hajrá, megyünk előre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: