Bár karrierjét Dunaújvárosban kezdte, gyakorlatilag minden Kispesthez köti, hiszen a Honvédban nevelkedett 17 és 20 esztendős kora között. Futballozhatna a XIX. kerületben a tucatlégiósok helyett, afféle tiszteletbeli akadémistaként, de az élet más utat szánt neki. Juhász László 24 évesen a csepeli publikum kedvence. Legfőképp az olyan produkciók miatt, mint amit másfél hete, szombaton az NB III, Nyugati csoportjának 13. fordulójában a BKV Előre elleni 2–1-es siker alkalmával bemutatott.
Azt mondják, egy támadót a góljai minősítenek. Merthogy a kihagyott helyzetek senkit nem érdekelnek, a kapusba püfölt vagy az égbe bombázott labdákról senki sem beszél, ellenben a találatokról még 40 év múlva is lehet anekdotázni. És ezt a csepeli csatár ma már pontosan tudja.
– Egy, másfél vagy kettő?
– Papíron egy gólt szereztem, de úgy gondolom, a második is az enyém volt – vágta rá kapásból Juhász László, a Csepel labdarúgója. – Akinek jegyezték, ő a kapufánál állt, ám a feje fölött ment el a labda és a kapus ütötte be a gólvonalról. Nem is értem a játékvezetőket, miért Boda József öngóljának írták ezt a találatot.
– Azt mondja az ellenfél szakmai igazgatója, Soós Imre, hogy ilyen szögletet még nem látott.
– Megmondom őszintén, nem így akartam. A rövidre szerettem volna berúgni, gondoltam, izomból belövöm középre, legfeljebb majd bepattan valakiről. Nem is tudom, hogy találtam el, mindenesetre meglepődtem.
– Annak idején a kispesti ifiben biztos gyakorolta.
– Soha nem találtam be így, nem rémlik, hogy valaha rúgtam volna gólt szögletből.
– Úgy látszik, most jött el az ideje. Amúgy minek köszönhető, hogy megverték a közlekedési együttest?
– Az előző heti meccs miatti fejmosásnak.
– A Head & Shoulders varázsa…
– Az bizony, de nagyon kellett. Meg aztán a mester, Szabó Zoltán kitalált egy jó programot keddre és szerdára.
– Nofene: mikulásjelmezbe öltöztek november elején?
– Nem, pszichológiai tesztekre került sor és beszélgetésekre, amelyekből kiderült, ki mennyire ismeri a másikat vagy éppen saját magát. A négy támadóval külön íratott egy ilyet, és ez nagyon feldobta a brigádot. Szóval játékos volt az előző hét, és nemcsak kinn a pályán, hanem az öltözőben is.
– Még a végén oda lyukadunk ki, hogy nem is a zöld gyepen mutatott produkcióval nyertek.
– A múlt hétvégi győzelem nemcsak rajtam múlott, hanem a hozzáálláson, az első játékostól az utolsó csereemberig. A majd’ két héttel ezelőtti kudarcot muszáj volt feledtetni a szurkolókkal, a nézőkkel, no és saját magunkkal is, mert a Rákosmente elleni mérkőzés a katasztrófával volt egyenlő.
– Utólag amondó, hogy az a vereség meg ez a diadal is jogos volt?
– Úgy gondolom, az RKSK elleni meccset meg kellett volna nyernünk a 20. percig bezárólag. Volt két-három százszázalékos ziccerünk, ám kihagytuk azokat, míg a vetélytársunk egyszer jött el a kapunkig és szerzett egy szerencsés találatot. A második pedig… A srác (Erős Ronald, a Rákosmente KSK középpályása, az előző hétvége ásza – a szerző) élete gólját rúgta, a második félidőre meg már nem úgy mentünk ki, hogy megnyerjük a meccset. Nem tudom, hogy miért, de nem voltunk ott fejben.
– Ezek szerint nagy skalpnak számít a BKV Előre legyűrése?
– Szerintem mi és a rivális is hasonlóan áll a bajnokságban, attól függetlenül, hogy 6. helyezett az ellenfél. Egyszer kikapott olyan csapattól, amelyiket bármikor megverné, majd leikszel emberhátrányban a Budaörssel. Mi is ilyenek vagyunk, hiszen döntetlent értünk el a III. Kerület otthonában, majd kikaptunk az RKSK-tól.
– Miért ilyen szélsőségesek? A sok ifjú, kék-pirosba öltözött legény miatt?
– Nem kevés fiatal van nálunk, viszont a kezdőcsapat nem nagyon változott, talán egy vagy két srác van, aki bekerült az előző szezonhoz képest. Eddig is voltak, avagy mindig is fiatal társulatunk volt, úgyhogy nem hinném, hogy ez lenne a gond. Viszont van egy-két csapattárs, akik mintha már tehernek éreznék ezt az egészet, szinte csak lejönnek és ennyi.
– Így vagy úgy, meddig juthat a Csepel?
– Ezzel a győzelemmel elindulunk felfelé, és a hátralévő két meccsen minimum négy pontot szerzünk. A tavasszal nem fogunk ilyen gyengén teljesíteni, olyankor mindig jobbak vagyunk, mint az ősszel, de nem tudom, miért. Bízom benne, hogy az első hat hely valamelyikét elérjük.
– Ön is jobb lesz, mint most?
– Nagyon remélem, mert eddig pocsékul szerepeltem az őszi idényben. Tavaly ilyenkor már kilencgólos voltam, most meg csak hat, szóval gyengének érzem a produkciómat.
– Akceptálom az önkritikus mondatait, mégis sokan azt állítják, a Csepel egyszemélyes csapat.
– Köszönöm szépen!
– Ez azért dicséret a javából, nem?
– A legnagyobb. Erre nem is tudok mit mondani, nagyon jólesik. Ahogy múlt szombaton az is, amikor a szurkolók a lelátón a nevemet skandálták a meccs végén. Egy futballista életében ennél szebb nem is létezhet.
AZ OTTHON ZÖLD FÜVÉN. Juhász László nem tagadja, nagyon jól érzi magát Csepelen, de… ,,Hazatértem, ám szeretnék feljebb menni, nem volna jó megöregedni az NB III-ban – húzta alá Juhász László. – A nyáron voltak lehetőségeim, ám kisebb-nagyobb gondok miatt végül nem léptem magasabb osztályba, ám bízom abban, hogy legkorábban a nyáron mindez megvalósul, ugyanis a téli váltásokat nem tartom jó ötletnek. Addig is próbálom magamból kihozni a legtöbbet, hogy aztán jövőre megmutassam, mire vagyok képes – legalább az NB II-ben.”
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 61. lapszámában. Azóta a Csepel 1–0-ra kikapott a Nagyatád otthonában.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: