Nem volt kiszámítható, mint egy beadás íve vagy egy lövés röppályája. Sebastian Bonicával hirtelen fordult meg a világ. Az NB III, Közép-csoportjában szereplő Erzsébeti SMTK kapusának tulajdonképpen minden oka meglenne az örömre, hiszen súlyos sérülése után jól van, ha nem is ép, de egészséges és már várja a januárt.
Boldog születésnapot, Szepi!
Több tucatnyian írtak neki vagy hívták telefonon, köszöntötték a fenti szavakkal a barátok, csapattársak vagy éppen az ellenfelek. Talán több mint véletlen, hogy az ESMTK-hoz ezer szállal kötődő Sebastian Bonica éppen Erzsébet-napon, november 19-én látta meg a napvilágot 28 évvel ezelőtt.
A baj nem járt egyedül. Nem elég, hogy éppen egy hónappal ezelőtt, október 19-én, vasárnap az NB III, Közép-csoport 10. fordulójában 3–0-ra nyert a Bölcske az Ady Endre utcában, az első félóra végén jött ez a pokolba kívánt, pályán belüli, kapu előtti baleset. A hírek súlyos sérülésről szóltak, de szerencsére mindez már a múlté. Sebastian Bonica nem tagadja, hiányzik neki a futball, de pontosan tudja, hogy türelmesnek kell lennie. Úgy tűnik, már csak egy CT-vizsgálat, no meg durván másfél hónap választja el attól, hogy vetődjön, hosszasan indítson, robinzonádot bemutasson. Meg persze plusz négy kiló. Mint említi, a kórházban töltött időszaka alatt ennyitől szabadult meg az amúgy is vékonydongájú sportember.
Addig nem marad más hátra, mint előre, azaz szurkolás a csapatnak, hiszen vasárnap 13 órakor az ősz utolsó játéknapján a Dunaharaszti otthonába látogat Turi Zoltán együttese, ahol természetesen ismét az eddig remekül teljesítő Imre Dávid áll a fővárosiak kapujában.
Az üzenetek persze azóta is jönnek, érkeznek sorban. Sebastian Bonica nem győzi fogadni a kedves sorokat. A többi már az ESMTK-ra vár a hétvégén. Győzelem – afféle megkésett ajándékként.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: