A második gól után vége volt a fővárosi derbinek. Erős Ronald jött, látott és lőtt. Ekkor még csupán az 54. percben jártunk, de az NB III, Nyugati csoportjának 12. fordulójában megrendezett Rákosmente – Csepel (3–0) bajnokin már nem tudott újítani, színt vinni a játékba a vendégsereg. Persze ezt a házigazda 21 éves fedezete egy pillanatig sem bánta.
Ronald, ó! A taps ekkor már csak neki szólt. Nem a brazilnak, még csak nem is a portugál Cristianónak, hanem a magyar legénynek, aki Albertirsáról indulva Újpestig, a nagycsapatig jutott, ám a lila-fehérektől az útja Cegléden át vezetett a XVII. kerületi egyesületig.
– Könnyű siker volt?
– Könnyűnek látszó, inkább azt mondanám – felelte Erős Ronald, a Rákosmente középpályása. – Megdolgoztunk ezért a győzelemért is, mivel nagyon sok helyzetet alakítottunk ki, így a meccs több periódusában a Csepel fölé nőttünk és végül megérdemelten nyertünk.
– Amelyhez kellett egy fantasztikus gól is.
– Egy most már szokásossá váló nagybedobást alkalmaztunk. Bedobták középre a labdát, ám a vendégek kifejelték. Ferkó Csaba nagyszerűen átívelte a labdát a hosszú oldalra Bojtor Lászlónak, aki visszafejelte nekem, én pedig érkeztem és 17 méterről sikerült egy jól eltalált lövéssel a kapu felső sarkába bombáznom.
– Ha nem az NB III, Nyugati csoportjában rúgja, talán hetekig ismétlik a sportcsatornák.
– Ez lehetséges. Nagy gól lett belőle, mert tényleg jól eltalált lövés volt, amit technikailag nehezen sikerült kivitelezni, mivel nagyon közel állt hozzám az ellenfél játékosa, próbált megzavarni. Szerencsére rúgtam már ehhez hasonlót, de nagyon jót tett az önbizalmamnak ez a találat.
– Éppen ezt akartam említeni, hogy minden kisebb vagy nagyobb sikerélmény rengeteget számít.
– A nyáron érkeztem egy sikertelenebb időszak, a féléves ceglédi kitérő után, amely nagyon nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Több negatív dolog ért, így örültem ennek a lehetőségnek. Jó, hogy az RKSK-hoz igazoltam, és nagyon örülök annak, hogy hétről hétre kezdőként szavaznak nekem bizalmat, az ilyen apró momentumok, mint a gól vagy a győzelem, helyre teszi az ember lelkivilágát.
– Legutóbbi beszélgetésünk során nagy tervekről áradozott, aztán Cegléden, az NB II-es csapatban nemhogy nem játszott, edzőváltás is történt, aztán valahogy eltűnt a közvélemény szeme elől. Valamit elrontott?
– Kettősnek érzem ezt. Nyilván én is hibás vagyok abban, hogy így alakult. Nyolcéves szerelemnek mondhatom az Újpestet, amely megszakadt azon a télen, és ez megviselt lelkileg. Elveszítettem az önbizalmamat, ezért is döntöttem akkor a Ceglédi Vasutas mellett. Úgy terveztem, itt minden helyrejön, kezdőként számítanak rám, de ez nem valósult meg az első néhány meccsen. Nem kaptam lehetőséget Kiss Lászlótól, ahogy később Szabó Istvántól sem. Negatívan éltem meg ezt az egészet, ami a teljesítményemen is meglátszott, s nem tudtam azt nyújtani, amire képes vagyok, ezáltal nem is fejlődhettem, s ez különösen ebben a korban a legfontosabb. Ezért okolhatom magamat, de az edzőim egyáltalán nem bíztak bennem. Márpedig annál többre vagyok hivatott, hogy ennyire mellőzzenek bármelyik csapatnál is. Ezért örültem, hogy a Rákosmenténél végre játszhatok, még ha egy osztállyal lejjebb is. Volt NB II-es lehetőségem, de több helyen is azt mondták, nem biztos, hogy kezdőként számítanak majd rám, lehet, hogy csak csereként, azt pedig nem akartam, hogy újra a kispadról nézzem végig a meccseket, mivel mindenképpen játszani akartam.
– Megbánta, hogy belevágott a ceglédi kalandba?
– Mondhatom azt, hogy igen, mert a „maradék” tizenöt csapatban bizonyosan többet játszottam volna, mint ott. De ezt is tapasztalatszerzésnek fogom fel, legalább tudom, ilyen helyzetben legközelebb hogyan kell cselekednem, miként kell magamat újra felépíteni, azaz ebből is tanultam. Ha más nem is, de ennyi pozitívum legalább volt ebben.
– Mire lehet képes a Rákosmente, amely tulajdonképpen minden félévben új életet kezd?
– Mindenképpen az élmezőnybe vágyunk, a legfontosabb, hogy minél előkelőbb helyen végezzünk. És erre reális esély van, hiszen igaz, hogy kicserélődött a keret a tavalyi szezonhoz képest – mivel tizenvalahányan érkeztünk és csak három-négy ember maradt –, úgy érzem, hogy nagyon jó igazolásokra tett szert a klub. Persze nagyon remélem, ez utóbbi rám is vonatkozik, mindenesetre remek a játékosállományunk, az NB III-ban csak nagyon kevés csapatnak van ilyen.
– Ennek némiképp ellentmond, hogy olykor botladoznak.
– Úgy gondolom, nem egy kudarcunk csupán nüánszokon múlott. Olyan vereségeink voltak, amely meccseket kis szerencsével hozhattunk volna. Legutóbb Budaörsön a 92. percben egy szöglet után szerzett góllal kaptunk ki, míg korábban Diósdon szintén pontrúgás után. Ha nem is nyertünk, akkor is nagyon minimális volt a különbség, és az is igaz, hogy eddig nem nagyon állt mellénk a szerencse.
– Hosszabb távra tervez a Sport téren?
– Amikor a nyáron egyéves szerződést kötöttem, tanulóévnek, kiugrási lehetőségnek gondoltam a Rákosmentéhez való igazolást, hiszen egy jó félszezonnal ebből nagyon sokat profitálhatok, és úgy érzem, profitáltam is az elmúlt 12 fordulóban. Nagyon köszönöm a sok támogatást, amit kaptam az edzőktől és a vezetőktől, itt bíznak bennem, és ez nagyon kellett.
– Ismerem a képességeit, de mindenki látja az élvonalban vagy az NB II-ben szereplő labdarúgók olykor meghökkentő csetléseit-botlásait. Biztos, hogy az NB III-ban van a helye?
– Nagyon remélem, hogy nem. Azért dolgozom minden edzésen, hogy ne itt legyen, és ezzel nem bántottam meg senkit. Ugyanaz a célom, mint volt két évvel ezelőtt Újpesten, NB I-es kerettagként, azaz hogy az élvonalban stabil játékos legyek vagy akár valamelyik külföldi bajnokságban. És igen, vissza kellett lépnem kettőt, hogy aztán egyet előreléphessek. Márpedig mindent megteszek ezért, éppen ezért remélem, ha mondjuk, egy év múlva beszélünk, egy NB I-es klubnál profi játékosként megtapasztalt pozitív élményekről mesélhetek.
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 59. lapszámában. Azóta a Rákosmente Sárváron 4–1-es vereséget szenvedett.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: