Rutinos kapusokat megszégyenítően védett. Gál Tamás a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 11. fordulójában lejátszott Bugyi–Délegyháza (2–1) bajnokin ugyan a rolót nem húzta le, de a 23 éves cerberus a hajrában bemutatott bámulatos bravúrjának köszönhetően nem veszített két pontot a hazai társulat.
——————————————————————————————————————————————
Az alábbi interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 57. lapszámában. Azóta a Bugyi 2–1-re kikapott az Újhartyán otthonában, míg november 9-én, vasárnap a 13. forduló keretében a Kakucsot fogadja.
——————————————————————————————————————————————
Gyakorlatilag kirobbanthatatlan a kapuból. Gál Tamás szezonról szezonra hozza az átlagot, vagy az annál is jobb teljesítményt, így nem csoda, hogy az Istók Ferencet idestova egy esztendeje váltó Almási Jánosnál is élvezi a bizalmat.
– Kapusszemmel nézve nem lehetett könnyű meccs a Délegyháza elleni.
– A nehézséget legfőképp az adta, hogy a várakozásainkkal ellentétben az edzőpályánkon kellett játszanunk – felelte Gál Tamás, a Bugyi SE labdarúgója. – Rossz volt a talaj, ráadásul jóval kisebb, mint a centerpályánk. Várható volt, hogy kis területek lesznek, valamint elég sok párharc, ütközés, mivel tudtuk, hogy a Délegyháza kemény csapat, emiatt számítottunk nehéz meccsre, meg aztán ellenfelünk a nyáron beerősített, és azt se feledjük, hogy a 3. helyen állt a bajnokink előtt. A teljesítményünk pedig elég hullámzó, csakhogy eddig mindig azok ellen szívtuk fel magunkat, akik előttünk álltak.
– Gödörben van, netán csak volt a csapat? Esetleg amondó, szó sincs ilyesmiről?
– Nem nevezném gödörnek. Egy-két embernél hozzáállásbeli probléma volt, de bízunk benne, hogy megoldódik és összeszedjük magunkat az olyan meccsekre is, amelyek relatíve könnyebbnek ígérkeznek. Az a fő gond, hogy a gyengébb vetélytársak ellen nem volt megfelelő a mentalitás, márpedig egy lelkesebb csapat könnyebben megver egy olyan ellenfelet, amelyik kicsit nagy arccal megy ki a pályára.
– Akadt mélypont?
– A gyáli mérkőzésünket annak mondanám. Az valami tragédia volt, mivel az 1. perctől úgy mentünk, hogy látszott, az egész csapat semmit nem akart csinálni, senkinek nem volt kedve játszani.
– Ilyenkor kiereszti a hangját, leteremti a többieket?
– Az az igazság, olyan ember vagyok, aki mindenkit dicsér, amikor lehet, ugyanakkor keményen megmondom azt is, ha esetleg nem olyan a produkció, mint kellene. Úgy érzem, elfogadtak a csapatban, mert tudják, hogy határozottan dicsérek és ugyanígy leteremtek, ám sajnos az a helyzet, az idei szezonban egy-két meccsen azt éreztem, hogy már én sem tudom őket feltüzelni. Nem nagyon hallgattak rám, hiába mondtam a magamét a kapuból. Sajnos nem olyan sok labdarúgónk van, aki hozzám hasonló habitussal bír.
– Nehéz ezt megélnie, amikor legbelül tisztában van azzal, lehetne jobb a társaság?
– Persze, természetesen. Azt mondják, a kapusnak sohasem szabad fejben szétesnie, végig motiváltnak kell lennie, de sajnos, ha a csapattársakon azt látom, hogy nem teszik oda magukat, ez rám is átragad.
– Ennek a pontvadászatnak személy szerint milyen tervekkel vágott neki?
– Miután a tavaszi idényünk nagyon jól sikerült és a 3. helyért voltunk harcban, ami végül nem jött össze, gondolhatja. Az előző évad végén két csapat jutott fel, így a célunk egyértelműen a dobogó volt, de… Amióta itt védek, azóta az van, hogy az ősszel valahogy nem igazán motivált a csapat. Elkezdjük, pályára lépünk, játszunk, aztán valahogy a 8–9. helyen vagyunk. Majd tavasszal történik valami, ér bennünket egy új impulzus, netán némi elbeszélgetés a fejekkel, vagy jól sikerül a felkészülés. Ilyenkor motiváltan kapaszkodunk, megyünk saját magunk után. Reálisan nézve most az első három hely valamelyikéről igen hamar le kellett tennünk, de mégis bizakodom, hogy az évad végére ezt elérhetjük. Az ősszel minél feljebb kell lépni, valamint mindenképpen változtatni kell a hozzáálláson. Hiszek abban, hogy önbizalmat adhat ez a múlt hétvégi, Délegyháza elleni meccs is.
– Tehát nem a lábakban, hanem a kobakokban van a hiba?
– Valahogy úgy. Ezen a nyáron nem sikerült végigcsinálni a felkészülést, mert sokan nyaralni mentek, hol iksz, hol ipszilon hiányzott, és mégis, kicsit úgy mentünk neki a bajnokságnak, hogy nagy az arcunk, sokat várunk és nem tesszük le azt, amit tudunk. Hiába látjuk, hogy vannak jó képességű labdarúgóink, ha nem hozzuk elő a meccseken. És ez szomorú.
– Ha ez megnyugtatja, amennyiben valami nagy fordulat nem következik be, az aranyéremről nem csupán önök tehetnek le.
– A tabella nincs előttem, de azt tudom, hogy a Halásztelek elég stabilan vezet. Tudna nekem segíteni, hány ponttal vezet az éllovas?
– A második Pereg előtt hattal, míg önök tizenkettővel vannak lemaradva a listavezetőtől.
– Akkor a bajnokság sorsa még nem dőlt el, de hogy beleszólhat-e a Pereg vagy más az elsőségbe, az elég necces lesz. Nem igazán érzem a többi csapaton, hogy sokan képesek lennének megszorítani a Halászteleket. Nem mondom, hogy egyértelműen megnyerte az aranyat, de hogy nagyon nehéz lesz utolérni az első helyezettet, az egészen biztos. Nekünk meg főleg…
„Beszélgetésünkkor is 24/72 órában dolgozom, ám mindemellett igyekszem minél több edzésen ott lenni. Hála Istennek, a meccseket eddig sikerült megoldani, bár őszintén szólva ez is egyfajta nehézség, mert néha úgy kell a kapuban állnom, hogy kicsit fáradt vagyok, de igyekszem magam mindig összeszedni. Olyan, mint a Délegyháza elleni meccs ad önbizalmat, nekem is rögtön jobb lett a hétvégém. Sokszor azt éreztem, úgy érkeztünk meg a pályára, mintha csak a grundra mennénk ki, avagy éppen az aktuális napot hogy fogjuk ki, és ez baj. Mert ha futballozunk, akármilyen szinten, azért játsszunk, mert szeretjük ezt a sportágat.”
GÁL TAMÁS, a Bugyi kapusa a civil munka nehézségeiről és a futball öröméről„Gál Tamás nélkül jelen pillanatban elképzelhetetlen a kezdőcsapat. Amit vele kapcsolatban az elmúlt egy évben megtapasztaltam, az az – mindamellett, hogy elég felelősségteljes munkája van a civil életben, hiszen kormányőrként dolgozik –, hogy amikor teheti, itt van, és csak akkor hiányzik, ha valami tényleg közbejön. Abszolút szorgalmas emberről van szó, akinek a fizikai és a kapusposzthoz szükséges adottságai is egyértelműen megvannak. Azért kapott a Délegyháza elleni mérkőzésen nagyon jó osztályzatot, mert egy olyan védése volt a meccs azon szakaszában, amikor már nem sok volt hátra, és ennek a hárításnak volt köszönhető, hogy három pontot szereztünk. Futballpályán ritkán látható ekkora védés, nagyon nagy bravúr volt, és ha ez a Premier Ligában vagy a spanyol bajnokságban történik, a tévé egy hétig játssza az »A hét védése« címmel. Mindemellett a többi feladatát is hibátlanul és magabiztosan látta el annak dacára, hogy a Délegyháza elég sok nehéz labdát küldött a 16-oson belülre, amit nagy biztonsággal hárított mindannyiszor úgy, hogy nem pattant ki róla a labda.”
ALMÁSI JÁNOS, a Bugyi edzője a csapat kapusáról, Gál Tamásról
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: