Azt ismerik, hogy két rendőr sétál az utcán…? No, de hagyjuk a poénkodást, hiszen egyrészt az Újlengyelnek egy civilben lévő kékruhás is elég volt idestova két hete, vasárnap délután a bajhoz, másrészt Árva István tényleg nem viccelt, hiszen a Kakucs 28 éves támadója háromszor vette be a rivális hálóját a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 10. fordulójában lebonyolított, nem mellékesen 5–1-re megnyert bajnokin.
Az első siker a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod – idézhetnénk némiképp átírva a Locomotiv GT slágerének strófáját, amely akár igaz is lehet, hiszen a Kakucs a 10. fordulóban nyert először, méghozzá egy élgárda ellen 5–1-re (!), így az Újlengyellel szembeni győzelemnek köszönhetően a mezőnyben már csak a sereghajtó Dunaharaszti II. nyeretlen. Utóbbi nem, előbbi viszont köszönhető a 26 perc alatt triplázó Árva Istvánnak.
– Mennyivel ment az Újlengyel? Olyan lassan, hogy háromszor kellett „megbüntetnie” a rend éber őrének?
– Nem közlekedtek lassan, de a csapattársaimtól nagyon jó ütemű kiugratásokat kaptam, így nem volt nehéz dolgom – felelte nevetve Árva István, a Kakucs labdarúgója. – Egy az egyben voltam a kapussal szemben mindhárom gólom előtt, már csak el kellett gurítanom mellette.
– Ilyen egy valóban vidám vasárnap, már persze ha nem hagyott ki mindemellett töménytelen mennyiségű ziccert.
– Ezen a meccsen nem, de azért bízom abban, hogy a következő fordulókban kijön a lábamból vagy a fejemből az, ami eddig bennem maradt.
– Őszintén szólva értetlenül állok a feltámadásuk előtt. Eddig úgy tűnt, mintha valami elveszett volna, úgyszólván nyomozhatott naphosszat, és talán még akkor sem találták volna meg a gödörből kifelé vezető utat, erre tessék, a sufni mélyén meglelt labdát ötször is az újlengyeli kapuig cipelték.
– Az volt az igazi segítség, hogy a sok vereség összekovácsolta a csapatot, ismét képesek vagyunk egymásért küzdeni. Sokszor az volt a probléma, hogy bár játékban nem voltunk rosszak, csak nem jött ki a lépés. Az utolsó passzokba rendre hibák csúsztak. Meg aztán az is baj volt, ha megkaptuk a második gólt, onnantól valahogy mindig összeestünk és rá öt percre kaptunk még kettőt. Ezúttal viszont kijött a lépés, mert mindenki akarta a győzelmet.
– A délegyházi meccs volt a mélypont? Az a félidőben félbeszakadt 11–0-s találkozó „nagy élmény” lehetett…
– Igen, de akkor kevesen is voltunk, mivel a munka miatt többen nem tudtunk ott lenni, így nagyon tartalékosan álltunk fel. Viszont az is tény, hogy hétről hétre nem állunk ki kétszer ugyanabban az összeállításban. Ez van, abból kell építkeznünk, ami van.
– Miért, alapjáraton hol lenne a társulat helye?
– Ha azok a játékosok, akik most itt vannak és minimum heti kettőt edzenének, akkor biztos ott lennénk a középmezőnyben, jó esetben közvetlenül az élcsapatok mögött. Csakhogy az a baj, hogy bár csupán heti egy tréning van, előfordul, hogy még az sem jön össze, mert hárman-négyen vagyunk, úgy pedig nehéz gyakorolni. Ha lenne heti két edzés, ez a kakucsi gárda magasabb pozíciót foglalna el a tabellán.
– Amíg ez nem változik, a kiesés ellen kell küzdeniük, avagy merészebb célok szóba sem jöhetnek?
– Ha reálisan nézzük a dolgokat, sajnos ez a helyzet, mivel edzés nélkül még a „megye-kettőben” sem lehet építkezni. Ha nincs minimális gyakorlás sem, elmennek mellettünk, átmennek rajtunk.
– A civil munkája miként egyeztethető össze a futballal?
– Nehezen. Ezen a hétvégén is úgy mentem mérkőzésre, hogy éjszakás voltam, a szolgálat után pihentem három órát. Próbálom úgy kérni a szabadságot is, hogy a bajnokikra elmehessek, de nekem is sokszor úgy jön ki a lépés, amikor csütörtökön edzés van, hogy én sem tudok ott lenni, miután járőr vagyok az M5-ös autópályán.
– Nézzük meg a „helyszínt”, biztos úr: jobbnak tűnik a jelenlegi pontvadászat, mint az előző évadbeli?
– Szerintem ugyanolyan, bár annyival mégis másabb, hogy a Halásztelek kiemelkedik annyival, ahogyan eddig hozta a meccseit, ám játszani még nem láttam őket. Van öt-hat együttes, amelyik a bajnoki címért és a dobogóért küzd, míg három-négy gárda a kiesés ellen harcolhat.
– Hány Árva István-gól kell ahhoz, hogy a Kakucsot ne kelljen az utóbbiak közé sorolnia?
– Azt sem bánnám, ha egyet sem rúgnék, de minden mérkőzést megnyernénk 1–0-ra.
– Erre képesek is lehetnének, ugyanis jó néhány egyéniségük van az örökifjú Semsei Mihály játékos-edzőtől kezdve Polákovics Attiláig, nem is szólva a rutinos kapusról, Almási Gáborról.
– Nagyon sokat lehet tőlük tanulni, le a kalappal előttük, hiszen rendesen benne vannak a korban és mégis húzóemberei a csapatnak.
– Mennyire számol még a labdarúgással?
– Különösebben nagy elképzelésem nincs. Úgy kezdtem el Kakucson futballozni, hogy azt megelőzően három évig nem játszottam. Hobbiszinten, kikapcsolódásként elvagyok vele, és ha sokáig itt maradok, akkor minél több sikert szeretnék elérni. Mielőtt ideigazoltam, Szegeden játszottam, míg előtte Sándorfalván, aztán a rendőrségi munka, no meg az iskola miatt abbahagytam, de korábban megfordultam az NB III-as Izsák színeiben és légióskodtam Ausztriában is.
– Nem kifejezetten a megyei második vonal az ön szintje…
– Az NB III-at tudnám hozni, csak hát ugye, az ember nem edz, így csak heti egyszer van a lábamnál a labda, a bajnoki mérkőzésen.
– Tuti ez, biztos úr? Merthogy ezúttal háromszor volt és mindegyikből gól lett.
– Hála az égnek, igen, de hangsúlyozom, ezt a csapattársaimnak köszönhetem, mivel nagyon jó labdákat adtak. Lehet, meg is lincselnek, ha kihagyom a helyzeteket.
– Egy rendőrt talán csak nem. Amúgy jó az a Kakucsnak, hogy az előttünk álló hétvégén ahhoz az Alsónémedihez utaznak, amelyik a rangadón 3–1-re nyert Újhartyánban?
– Meglepetés a győzelem, de nekünk ugyanúgy kell készülnünk a mérkőzésre, ahogy eddig tettük. Ha más nem is, ez az Újlengyel elleni győzelem kölcsönöz egy kis önbizalmat minden játékosnak, mert nem nyögvenyelősen nyertünk, hanem magabiztosan, és a játék is jól ment mindenkinek, odatettük magunkat, küzdöttünk. És ha ugyanúgy állunk ehhez a mérkőzéshez, mint a múlt vasárnapihoz, akár újabb meglepetést is okozhatunk.
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 55. lapszámában. Azóta a Kakucs 5–3-as vereséget szenvedett Alsónémedin, amelynek színeiben Árva István egy gólt szerzett.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: