Ott kellett lenni. Legfőképp fejben. Mert odaállhat az ember a 11-es pontra letett labda mögé, nekifuthat négy vagy – a ferencvárosi legenda, Nyilasi Tibor tanácsára – 13 méterről is, ha nem tiszta az agy, bármi megtörténhet. Bogáti Péternek persze bizonyítania kell meccsről meccsre, hiszen még csak a 20-as évei legelején jár. És tessék, a Diósgyőrt, illetve a Siófokot is megjárt labdarúgó két büntetőt és egy szabadrúgást is gólra váltott a Kánai úton.
– Ennyire sima volt?
– Ezt azért nem mondanám – felelte Bogáti Péter, a Budaörs labdarúgója. – Az első félidőben kiegyenlített volt a játék, mert ezen a műfüvön nem tudtunk kibontakozni, de az ellenfél sem. A szünet után aztán nekimentünk az Újbudának, majd kaptunk egy 11-est az elején, mivel ahogy kapura lőttünk, az ellenfél védője kezezett. Öt perc múlva ugyanúgy befújták a jogos büntetőt, innentől kezdve pedig az Újbuda nem tudott mit kezdeni a meccsel.
– Nem úgy ön!
– Kaptunk egy szabadrúgást 20-25 méterre a kaputól, azt is berúgtam, amellyel eldőlt a mérkőzés. A játék képe nem feltétlenül mutatta, hogy háromgólos lenne a különbség, igaz, a véghajrában szépített a hazai csapat. Az edzőnk, Albert Flórián mondta a bajnoki előtt és a szünetben is, hogy valószínűleg ez a meccs pontrúgásokkal fog eldőlni. Igaza lett, és szerencsére a javunkra.
– Összességében a Budaörs három pontot, míg ön három pontrúgást ért el.
– Igen, de a két 11-est be is kell rúgni. Az elsőt egyébként középre, míg a másodikat a kapu bal oldalába lőttem. Azért oda, mert először abba az irányba vetődött a kapus, és tudtam, hogy nem fog még egyszer ugyanoda elindulni. A szabadrúgásnál már jobban kellett figyelnem, mivel középen állt, így egyértelmű volt, hogy a hosszúra kell visszalőnöm a labdát.
– Boldog, elégedett ember lehet: mesterhármasával a Budaörs fontos bajnokin diadalmaskodott, amelynek köszönhetően pontelőnnyel vezeti a tabellát.
– Természetesen, de leginkább nem a gólok miatt vagyok elégedett, hanem a csapat miatt. Elég nehéz szériában vagyunk, kemény meccseink voltak és vannak, de egész jól helytálltunk az eddigi találkozóinkon. Jön hozzánk a hétvégén a Rákosmente, ám mert Újbudán 3–1-re nyertünk, ez magabiztosságot adhat, de nem lesz könnyű mérkőzés, ugyanúgy készülnünk kell, mint a többire. Mindig a következőre kell figyelni, arra kell koncentrálni, mert fel szeretnénk jutni, hiszen ez a kitűzött cél.
– Szó se róla, tudása alapján Bogáti Péternek sem a honi harmadik vonalban lenne a helye.
– Legutóbb az NB II-ben játszottam, onnan kerültem az NB III-ba. Rengeteg dolog miatt döntöttem úgy, hogy ezt, no meg a Budaörsöt választom. Volt megkeresés az NB II-ből, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettem volna. Kisebb térdsérülésem is volt, aztán úgy döntöttem, inkább hazajövök Budapestre és a környéken maradok. Budaörsön nagyon jó feltételek vannak, ismertem szinte mindenkit, a vezetőket is, így maximálisan bízom mindenkiben. Korrekt brigád a miénk, s igen jó csapat lehetünk, de ahhoz meg kell nyernünk a bajnokságot és az NB II-ben is maradandó teljesítményt kell nyújtani, hiszen minden adott ahhoz, hogy hosszútávon jó másodosztályú társulatunk legyen.
– Gyakorlatilag úgy beszél, mint aki a Tulipán utcában vagy a Templom téren nőtt fel. Akkor itt és most ezzel kijelenti, hogy letett az élvonalról?
– Nem feltétlenül, de az elmúlt évek után most érzem azt, hogy ez egy olyan közösség, amit már nagyon régen nem tapasztaltam. Remek ez a Fradi-alapú társaság, márpedig nekem az a legfontosabb, hogy olyan közegben legyek, ahová szeretek edzésre járni, egyáltalán szeressem azt, amit csinálunk. No és hogy a meccseket úgy hozzuk le, ahogy eltervezzük, márpedig a mi esetünkben visszaköszön az edzésmunka. Ezek nagyon fontosak az elmúlt időszak után, azaz hogy újra olyan csapatban legyek, ahol ismét sikeres lehetek, mert nem igazán voltam az az elmúlt egy-két évben. Amikor Siófokon futballoztam, az utolsó 14 meccsből 13-at elveszítettünk. Itt meg újra önbizalmam van, ahogy a csapatnak is, ezért van az, ami azt éreztetheti, hogy ős-budaörsi lennék. Az tény, hogy hosszú távon itt képzelem el a jövőmet.
– Újra kellett építenie a karrierjét?
– Igen. Voltak mélyebb pillanatok az életemben a futball miatt, legfőképp a sikertelenség következtében. Persze az sem biztos, hogy mindig jól váltottam az elmúlt években, de azt érzem, hogy a Budaörsi SC egy család, mindenben segítünk egymásnak, és jól lehet itt dolgozni.
– Elgondolkodtató, amit mond. Az Üllői úton mikor járt utoljára? Csak mert úgy sejtem, belülről mégiscsak más lehet az a komplexum, mint kívülről.
– Nagyon szívesen játszanék abban az arénában, igazi európai szintű stadion. A Ferencvárosban nőttem fel, ott kezdtem a karrieremet, a IX. kerületben lettem felnőtt játékos, aztán… Az élet nem úgy hozta, hogy ott folytassam, el kellett mennem egy riválishoz, a Diósgyőrhöz, de a karrierem szempontjából fontosnak tartottam, hogy egy jó csapatban játsszak. És nekem személy szerint nincs ellenvetésem, már ami a szurkolók esetében a két klub között zajlik ellentétként, mivel mindkettő a szívem csücske, így értelemszerűen mindkét gárdánál zajló eseményeket követem, de persze örülnék, ha egyszer-kétszer megfordulnék a Fradi-pályán.
– Az teljességgel kizárható, hogy valaha lesz még az FTC labdarúgója?
– Sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de per pillanat azért kell dolgoznom, hogy igazán formába lendüljek, márpedig ahhoz meglehet, évek kellenek, és nekem most Budaörsön kell maradandót alkotnom.
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 55. lapszámában. A Budaörs azóta hazai pályán 3–2-re legyőzte a Rákosmentét, míg vasárnap 13.30-kor a legutóbb Balatonfüreden 2–0-s sikert arató BKV Előre otthonában vendégszerepel.
——————————————————————————————————————————————