Nem könnyű feladat az övé. Állni a sarat, no meg csatában lenni és lebirkózni, megelőzni az ellenfél csatárait. Tányéros Ádám, az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Budaörs 23 éves középső védője másfél héttel ezelőtt mindezen felül pluszt is adott a produkciójához, hiszen duplája nélkül a BSC aligha győzte volna le 3–2-re a III. Kerületi TVE-t az Árok utcában.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 53. lapszámában. Azóta a Budaörs az Újbuda otthonában megvívott rangadón 3–1-re nyert Bogáti Péter mesterhármasával.
Lélekerősítőnek megtette. Vasárnap ugyanis úgy kellett a három pont a Budaörsnek, mint Garfieldnek a heverészés. A Budaörs azonban a lusta macskával ellentétben nem ülhet a babérjain.
– Nehéz volt feldolgozni a kudarcot?
– Hála Istennek, ezzel a vasárnapi győzelemmel továbblendültünk rajta, de igen nagy pofon volt – felelte Tányéros Ádám, a Budaörs labdarúgója.
– Majd’ két héttel ezelőtt 4–0-ra kaptak ki Tatabányán. Engem meglepett a differencia.
– Minket is, de ha mi rúgjuk az első gólt – mert megvoltak a helyzeteink –, akkor minden másképp alakul. Sajnos az első félidő végén vezetést szereztek a tatabányaiak, majd a második elején is betaláltak, és 2–0-nál valahogy megtörtünk. Még nem éltünk át ilyet, hogy hátrányba kerültünk.
– Meglehet, ez a tasli szükséges ahhoz, hogy a csapat bajnok legyen?
– Egy pofon sosem jön jókor, de inkább akkor, amikor még tudunk eszmélni és kijavítani a hibákat, mintsem a végén, amikor erre már nincs lehetőség.
– Az edzőjük, Albert Flórián kiakadt?
– Nem az a jó szó, hogy el volt keseredve, de az látszott rajta, hogy csalódott és nem értette az egészet. Nem tetszett neki az, amit látott. Hirtelen felindulásból nem ordítozott, mert nem az a típus, aki bemegy az öltözőbe és rugdossa a flakonokat. Próbálta higgadtan kezelni a szituációt, aludt rá ő és a csapat is, majd két nap múlva tiszta fejjel megbeszéltük a dolgokat.
– A III. Kerület elleni 3–2 még akkor is megbecsülendő, ha 3–0 is volt az állás. Már csak azért is, mert önnel például nem mindennap fordul elő, hogy duplázik.
– Nem, mert tavaly kétgólos voltam, míg ez a mostani dupla annyi, mint az előző szezonban összesen.
– Ahogy a frenetikus olasz vígjáték címe mondja: Nincs kettő négy nélkül. A szezonban ennyinél tart, gondolom, a pontrúgások önre vannak kihegyezve.
– Minden ilyen szituációnál felmegyek, nagyon jól jönnek be ezek a szögletek és szabadrúgások, mivel remek pontrúgóink vannak. Szerencsém is van, hiszen a négyből hármat szereztem rögzített helyzet után. A III. Kerület ellen az első gólom, ha nem is közvetlenül, de szöglet után született: fentmaradtam, ott volt ellenfél kapujától 30 méterre a labda, kikerült a bal oldalra, onnan egy beadás után a rövidre érkeztem, míg a második úgy esett, hogy egy szabadrúgást követően a kapufáról visszajövőt lőttem vissza, azaz mindkettőt lábbal szereztem.
– Nem akarok ünneprontó lenni, de az ezt megelőző hazai bajnokijuk úgy végződött 3–0-ra a Tököl ellen, hogy a szünet után nem lőttek gólt, míg a fővárosiakkal szemben 3–0 után könnyen lehetett volna nem csupán 3–2, hanem 3–3 is, ha mondjuk öt perccel tovább tart a derbi.
– Az óbudaiak a hibáinkat kihasználva szerezték a góljaikat, nem pedig játékban múltak felül bennünket.
– A hétvégén a Kánai úton vendégszerepelnek, az Újbuda otthonában. Pári Sándor csapata a legveszélyesebb vetélytárs?
– Eddig úgy tűnik, de a Dorog is szépen gyűjtögeti a pontokat. Ezzel a két csapattal számolnunk kell, ám a Tatabánya is felért a 4. helyre, ami még akkor is igaz, ha most kicsit távolabb vannak tőlünk. Jó csapatokról van szó, de reméljük, hogy nem lesznek az ellenfeleink.
– Személyesen a tavaszi első játéknapon, a BKV Előre–Diósd bajnokin láttam először futballozni, és jó benyomást tett rám még akkor is, ha balszerencsés vereséget szenvedtek. Ehhez képest ma már nem a közlekedésieknél, hanem Budaörsön játszik.
– A nyáron lejárt a szerződésem és úgy éreztem, váltanom kell. Olyan klubhoz akartam igazolni, ahol reálisabb cél a feljutás. Budaörsön több a plusz és a nyugodtság, ami a BKV Előrénél nem volt meg. Természetesen a szakmát tekintve a játékosokban és az edzőkben is megvolt, csak az a kis plusz hiányzott.
– Presztízst csinál az egymás elleni derbiből?
– Ebben a csoportban a BKV-val számolni kell, mert erős ellenfél. Sok volt csapattársam ott van még, de nem úgy tekintek erre, hogy rá kellene görcsölnöm. Olyan ellenfél, amelyet meg kell vernünk ahhoz, hogy a célunkat elérjük. Ugyanolyan normál meccs, mint a többi: ugyanúgy meg kell nyerni, mint a többit.
TESTVÉRCSATA? MAJD AZ NB II-BEN! Amint az futballberkekben köztudott, Tányéros Ádám az NB III, Közép-csoportjában szereplő újonc Vác FC-ben szereplő Tányéros Gergő öccse. Már játszottak együtt a Duna-parti csapatban, és ki tudja, mit hoz a jövő. Azt vajon bánja, hogy a két Pest megyei gárda nem egy csoportba került? „Majd az NB II-ben összejön az egymás elleni csata – vágta rá kapásból Tányéros Ádám. – Van rá egy évünk, mindkettőnk társulata jó helyen áll. Egyébként néhány éve még az ifiben játszottunk egymás ellen, akkor én Felcsúton voltam, ő pedig Vácon. Két esztendeig voltunk csapattársak, aztán én elkerültem egy-egy félszezonra a Kozármislenyhez és a BKV Előréhez, ám mert a Vác Keleten volt, míg mi Nyugaton szerepeltünk az NB II-ben, nem találkozhattunk, ahogy edzőmeccsen sem. A nyáron megfordult a fejemben a Vác, gondoltam arra, mi lenne, ha, de aztán összejött a budaörsi lehetőség, így tárgytalan lett a dolog. Ám váci kötődésű vagyok, itt élek, és senki sem tudhatja, mit hoz a holnap.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: