A reménységhez

„Képzeld el, olyan jó kis futballista ez a gyerek és nagyon gyors.”
Az edződtől vagy tízszer hallottam ezt. Persze ne szálljon a fejedbe a dicsőség, de komál a maestro, ahogy persze a többieket is. Az NB III-ban nem sikerült megragadnod, így 20 évesen még mindig reménység vagy, keresed az utad s önmagad. Kétszer 19-et nem rúg véletlenül az ember. Az U17-es és az U19-es bajnokságban sem fukarkodtál a gólokkal, de a felnőttek mezőnye már más kávéház. A tejszínhab mindenesetre a hétvégén dukált: az elmúlt hetekben megannyi kapufát lőttél, ezúttal viszont nem lécet találtál, hanem bebiztosítottad a győzelmet. Csakhogy meglehet, a három pontnál többet nyertél ezen a másfél héttel ezelőtti szombaton, mivel jó néhány tréner tekintette meg a nagy érdeklődéssel várt derbit. Hogy meddig hallgatom a fenti idézetet az „Öregtől” – így, nagybetűvel –, legfőképp rajtad múlik. Ha így folytatod, még a végén reménység helyett más szavakat kell használnom veled kapcsolatban. Mondd csak, az „aranyos fiú” megfelel?