A meccs nagyjából a 12. percben dőlt el. Emberhátrányba került a Dunaharaszti II. – tegyük hozzá, a vendégcsapatnál állítják, a „vétkes” Varsányi Ádám a saját testvérét, Zsoltot szidta le egy félmondattal… –, amellyel megpecsételődött a gárda sorsa.
– Ahhoz képest, hogy kiesési derbinek indult… Minek köszönhetően sikerült ilyen könnyedén legyőzni a Dunaharaszti II.-t?
– Az egyik ok, hogy három meghatározó játékosunk, Bonhardt Tibor, Salamon Gábor és Nagy Gábor felépült, a másik pedig a kiállítás – felelte Erdős Tibor, a Ráckeve labdarúgója.
– Ennyit számított a 12. perc eseménye, amikor Varsányi Ádám piros lapot kapott?
– Nagy jelentősége volt.
– A krónikák csak azt jegyzik, hogy 4–0-ra nyert a Ráckeve, míg Erdős Tibor triplázott. Emlékszik még arra, mikor szerzett utoljára mesterhármast?
– Nem, és arra is nehezen, hogy mikor győztünk utoljára. Esetleg, hogy mikor kaptunk háromnál kevesebbet.
– Ettől a 8-astól ne rémüljön meg: Pirisi Sándor ezzel a kalkulussal jutalmazta teljesítményét.
– Elfogadhatónak tartom az osztályzatot a három gól miatt, de egyik találatomat sem értékelném túl. Rúgtam egy 11-est és két kipattanó labdát értékesítettem. Úgy gondolom, a játék nem ment rosszul, de két fontos szituációban rossz labdát adtam és ezek mindig nagyon bosszantanak.
– Ez a győzelem már egy új út kezdete, vagy azt gondolja, ez azért nem lesz ennyire egyszerű?
– Semmi új nem fog elkezdődni. Nagyon nehéz lesz a folytatás.
– Mit vár önmagától, egyáltalán az eddigi teljesítményével mennyire van kibékülve? Ha jól tudom, eddig hat gólt szerzett, így elvben panaszra nincs igazán oka.
– Nem vagyok elégedett. Kevés labdát szerzek és jobban ki kellene szolgáljam a csatárainkat. A kiesés ellen küzdünk, heteket, kilenceket kapunk egymás utáni meccseken. Pokoli szégyen! 32 gólt rúgtak nekünk hét forduló alatt. Ilyenkor nem igazán vígasztal, hogy rúgtam hatot.
– A trénerük rendszeresen panaszkodik, hogy kevesen vannak az edzéseken. Ön szerint mi lehetne a megoldás? Mert a gyér tréning-látogatottságnak nyilván köze van ahhoz, hogy gyengébben szerepel a társulat.
– Játékosként nem kellene ezzel foglalkoznom, mert nem ez a feladatom, de természetesen van véleményem. Azt gondolom, az első csapatnak kellene egy 20-25 fős keret. Amíg ez nincs meg, addig kár bármi máson gondolkodni. Próbáltuk ifijátékosokkal kipótolni a létszámot. Nem sikerült. Az okokat inkább hagyjuk.
– Őszintén: a nyár elején mennyit tett volna fel arra, hogy a csapat a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában állhat rajthoz?
– Sejtettem, hogy maradhatunk a ,,megye-kettőben”, csak azt nem tudtam, hogy érdemes-e?
– Az idő mindenre választ ad. Mindent, így persze a sok sérültjüket is figyelembe véve hol volna a pozíciója a Ráckevének?
– Azt gondolom, hogy a mostani 12. hely reális.
– Ahhoz mit szól, hogy múlt szombaton a szünetben már 11–0-ra vezetett a Délegyháza a Kakucs ellen, ám ekkor félbeszakadt a találkozó, miután a vendégek nem voltak hajlandók kimenni a második félidőre?
– Köszönettel tartozom nekik, mert így nem egy délegyházi lett a forduló játékosa…
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 51. lapszámában. Azóta a Ráckeve meglepetésre 1–1-re végzett a Bugyi otthonában.
——————————————————————————————————————————————