Korán abbahagyta a futballt. Pop Richárd persze nem önszántából fordított hátat a pályának, ugyanis rendszerint sérüléssel bajlódott, pedig az ifjúsági bajnokságok majd’ mindegyikében ontotta a gólokat. Az ifjú törökbálinti legényből mára edző lett, a TTC fekete-fehér dresszét manapság már legtöbbször a kispadról fürkészi – nem sokkal túl a huszadik életévén.
A Törökbálinti TC II. kilenc fordulót követően a Pest megyei III. osztályú bajnokság Nyugati csoportjában a harmadik helyen állomásozik, ami több mint biztató.
– Sikeredző 21 évesen. Jó érzés ezt hallani?
– Sikeredző? Hű, ez azért még kicsit erős kijelentés – felelte egy mosoly kíséretében Pop Richárd. – De jól esik, köszönöm! Remélem, hogy évek múlva ez a jelző aktuálissá válik.
– Könnyen elfogadták a játékosok a helyzetet, hogy ilyen fiatalon öné a marsallbot?
– Igen, szerencsére nagyon jól álltak már az elejétől kezdve az egészhez. Van két-három játékosom, akivel együtt is fociztam az NB III-ban az ezüstérmes U19-es csapatban. Ez is megkönnyítette a helyzetet, mert jó kapcsolatban maradtam mindenkivel. (mosolyog)
– Nagy kihívás a felnőtteket irányítani?
– Sokkal több dologra kell odafigyelnem, mint a gyerekeknél. Ez az elején nem volt könnyű, de mára már teljes mértékig megbirkózom a helyzettel.
– Úgy tudom, lakhelyén korábban dolgozott az utánpótlásban. A kettő összeegyeztethetetlen vagy nem fér bele az idejébe?
– Két évig foglalkoztam nyolcéves gyerekekkel, nagyon megszerettem őket és nehéz volt a váltás. Augusztus végén megkeresett Zima Flórián, a TTC labdarúgó szakosztályának elnöke és felkért, hogy legyek én a megye-hármas csapat vezetőedzője. Megtiszteltetésnek éreztem, és mivel eltökélt szándékom az, hogy minél többet tanuljak a szakmáról, úgy éreztem, hogy számomra nagyobb kihívás és lehetőség, hogy elérjem a céljaim. A gyerekcsapatnál a munkát rajtam és a TTC-n kívülálló okok miatt nem folytathattam…
– Melyik szezonbeli sikerre a legbüszkébb? Elvégre van belőlük néhány a megyei harmadosztályban.
– Több ilyen is van szerencsére, amire jó visszaemlékezni. Ilyen volt a PILE-Szántó II. elleni meccs, amelyen 2–0-s hátrányból fordítottunk 3–2-re nagyon nehéz szituációból. Ezen a meccsen én rúgtam a győztes gólt a 91. percben. (mosolyog) Büszke vagyok a fiúkra, ahogy a Budajenő elleni meccsen elért győzelemre is, amelyet egy nagyon rossz minőségű pályán arattunk, mi még ráadásul nagyon keskeny is volt. A játékot végig uralva, sokat futva legyűrtük a Budajenőt. Nehéz mérkőzésre számítottam, előtte hét közben szerdán elmentem megnézni a Pest Megyei Kupa-összecsapást, amit ugyancsak a Törökbálint felnőtt csapatával játszott a Budajenő. Akkor és ott szembesültem a körülményekkel.
– Miként képzeljem el egy hetét? Ott van az első csapat mellett nap, mint nap, besegít, vagy a két gárda teljesen különálló módon és különböző helyen, valamint időpontban készül?
– Heti három-négy edzést tartok a fiúknak, emellett a TTC U15-ös csapatát is edzem Szűcs Sándorral. Minden napra jut egy-két tréning, de ez a jó, mert bevallom, a focin kívül nem sok dolog érdekel. (mosolyog) A felnőtt csapatok egy időben edzenek, de teljesen külön, amúgy összedolgozunk, sokat beszélgetünk és próbáljuk egymást segíteni.
– Néztem az összeállításaikat, nem egyszer visszajátszottak az első együttesből. Akik visszajönnek egy-egy alkalommal, mennyiben segítik a második csapatot?
– Igen, lejátszanak páran, sokan közülük a barátaim is, és természetesen segítik a játékunkat. Nagyon örülök neki, hogy jókedvvel jönnek és a maximumot teljesítik mindig, amit köszönök nekik!
– Kötelező a második csapattól a dobogós helyezés elérése vagy ennél konkrétabb céljaik vannak?
– Elvárás, hogy minél jobban szerepeljünk, és persze jó lenne megnyerni a bajnokságot. (mosolyog)
– Tudom, hogy korán visszavonult a sérülései miatt. Nehéz volt elengednie a futballt, miközben ifjú titánként még mindig ön előtt lenne az élet, pláne úgy, hogy nem is kevés tehetség fért Pop Richárdba?
– Nem mondanám, hogy nehéz lett volna, mert sok súlyos sérülésem volt és nem éreztem már azt, hogy nekem futballoznom kellene. Sokkal jobban örülök egy közös győzelemnek a csapattal, mint amikor rúgtam a gólokat.
– Ezek szerint hosszabb távon is számol az edzősködéssel?
– Persze, szeretnék minél feljebb lépni, szeretnék minél komolyabb diplomát is szerezni, valamint sok szép sikert elérni, akár magasabb osztályban is. Egyszer. (mosolyog)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: