Amikor az 56. percben az operatőr hosszasan elidőzött a férfi arcán, a fotelből majd kiszédülő tévénéző azt hihette, Dárdai Pál hirtelen megöregedett. A magyar válogatott ugyanis hiába tartotta magát jól az első félidőben Románia otthonában, a játékrész véghajrájában megkapta a szokásos burleszkgólját. A szünet után azonban még inkább szívósra váltottak legjobbjaink, ami Dzsudzsák Balázs szemrevaló találatának köszönhetően a mátrixtáblán is megmutatkozott. Ez az 1–1 nem rossz eredmény a közeli messzeségben, legalábbis alapnak, afféle kiindulópontnak megfelelő. Dárdai Pál jól vizsgázott kapitányként, ahogy újdonsült tanítványai is. Láthatólag más szellemben készült és játszott a magyar nemzeti tizenegy, a németországi profizmus köszönt vissza nem egy alkalommal. Örülni kell, hasra esni viszont nem: az csak remélhető, hogy a szövetségi kapitányt nem szippantja be a jóskapistaurambátyámteisjóljárszénisjóljárok-közeg, ugyanis Dárdai alapjáraton karakán Pali. Sokat látott, tapasztalt, és nem Sajóbábonyban vagy Jászárokszálláson, hanem Berlinben. Mondatainak súlya van, miközben árad belőle a profi szemlélet. Úgyszólván a mindig kritikus fociközegnek nehéz rajta fogást találni. A német „beszállító” remek munkát végzett, tudniillik ez eddig hiánycikknek bizonyult – legalábbis a magyar piacon. Van még ott hely mellette, be lehet állni a sorba – a fotelben fészkelődés helyett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: