2009 őszén történt. A féléves ráckevei kitérőt leszámítva kizárólag Délegyházán futballozott. A csatárral a két bajnoki között beszélgettünk.
– Ennyire könnyű mérkőzés lett volna?
– Nem akarok megbántani senkit, úgyhogy maradjunk annyiban, jó kis meccs volt – felelte Bakó Richárd, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Délegyháza támadója.
– Önnek meg pláne, hiszen bár a jegyzőkönyvben csupán egy találat szerepel a neve mellett, valójában duplázott.
– Az első gólom előtt nagyjából 5 méterről lőttem ki a hosszú sarkot, míg a másodikat a 16-osról szereztem.
– Fehér Ádám kiállítása igencsak befolyásolta az összecsapás végkimenetelét, hiszen az addig remekül futballozó újlengyeliek tíz emberrel jöttek ki a második félidőre…
– Egyáltalán nem érzem azt, hogy befolyásolta volna a meccset a piros lap. Csak magamból indulok ki: akkor sem ijedtem meg, amikor vezetést szerzett az Újlengyel.
– Az eredményeiket látva mitől ennyire szuper ez a csapat?
– Attól, hogy jó játékosaink vannak, az újak is remek labdarúgók, meg aztán összetartóak vagyunk, éppen ezért egymásért is harcolunk a meccseken.
– Még a végén aranyérmesek lesznek!
– Ezt nem tudom, ez még a jövő zenéje.
– Miért ilyen visszafogott?
– A középmezőny legyen biztos, akkor már nagy gond nem lehet.
– Pedig lehetett volna… Ön viszont majdnem váltott, hiszen nem titok, a nyáron megkereste a Pereg, aztán mégis maradt.
– Az edzővel, Agonglo Joel Geraldóval csak beszéltünk, ám nem nagyon lett belőle semmi.
– Aligha a tréner miatt.
– Nem szívesen hagytam volna el a Délegyházát.
– Ennyire lokálpatrióta?
– Igen, nagyon szeretem a csapatot és az itteni miliőt is.
– Milyen érzés megélni, hogy szinte minden félévben más az edző?
– Furcsának furcsa, de ez van.
– Kántor Attilánál többet tréningeznek, mint korábban?
– Hajaj, persze, hogy többet! Ráadásul erősebbek is az edzések, nehéz is volt átállni.
– A jelenleg futó bajnokságban szereplő riválisok is izmosodtak?
– Szerintem erősebb lett a pontvadászat, amit a saját bőrömön is érzek.
– Ha voksolnia kellene, kié lesz az aranyérem?
– Tavaly ugyebár nálunk volt két nagyon erős csapat, a Taksony és a Dabas-Gyón, ám mivel feljutottak a ,,megye-egybe”, így kiegyenlítettebb lett a mezőny. Körbeverések vannak és lesznek is, szóval bármi lehet, ezért inkább nem tippelek.
– Mire számít az ősszel a Délegyházától?
– Erről nem nagyon beszéltünk, de tényleg azt gondolom, maradjunk a középmezőnyben, ám persze, ha jobbak leszünk, akkor megyünk előre.
– Gondolom, a nyáron történt majdnem kiesésről hallani sem akar többé, hiszen nyilván, ahogy a társulat, úgy ön is szenvedett.
– Erre inkább nem válaszolok…
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 47. lapszámában.
——————————————————————————————————————————————