A bajnokságban győzelem a Kozármisleny (2–1) és a REAC (3–0) ellen, míg a kettő között 5–2-es diadal a Magyar Kupában az élvonalbeli Kecskeméttel szemben. Csank János elégedetten nyilatkozott és adott hosszabb lélegzetvételű interjút a Foci a köbönnek szombat délután a rákospalotai derbit követően.
Nem véletlenül: az eddig 18 pontot szerző Vác FC magabiztosan vezeti az NB III, Közép-csoportját.
– Hányszor nézte meg a Csillagok háborúját?
– Egyszer sem láttam, mivel nem szeretem az ilyen jellegű filmeket – felelte Csank János.
– Pedig a váci labdarúgókra a látottak alapján egyértelműen igaz a mondás: az erő velük van.
– Ez folyamatosan így van, de ezért sokat is teszünk, hiszen ez az, ami tanulható. Az erőnléti rész, hogy sportszerűen éljenek, odafigyeljenek magukra, mentálisan jók legyenek, ki akarják hozni, amit tudnak, ezt megkövetelem. Az alapot meg kell adni, és bár ma szombat van, kapnak két nap pihenőt, de kedden már két edzésünk lesz. A keret 60-70 százaléka jön ilyenkor. A kedd, szerda általában véve húzósabb, utána pihenünk rá és foglalkozunk azzal, hogy van egy mérkőzés is. Ez a két nap a képességfejlesztésről meg a képzésről szól, akkor nem is érdekel a meccs.
– Még akkor sem, ha a REAC ellen egykori játékosa, Dzurják József ellen meccselt?
– Mostanában ez benne van a pakliban, mivel amerre megyek, szinte mindig ez történik. Az U21-es csapat a Fradival játszott, náluk Lipcsei Péter ült a kispadon, a miénken meg Nagy Tibor. Az U17 edzője Rob Kornél, a másik oldalon Dragóner Attila. Rendszerint bekövetkezik, hogy találkozom a korábbi játékosaimmal. Örülök annak, hogy azok a futballisták, akik a kezem alatt voltak, edzők lettek.
– A mostaniakra is büszke lehet.
– Ezeknek a játékosoknak az NB III-as mezőnyben jól kell, hogy teljesítsenek. Annyira azért nem vagyok elájulva, szerintem ezt meg kell tudniuk csinálni. Viszont amilyen teljesítményt nyújtottak a Kecskemét ellen – és ezzel nem arra célzok, hogy ötöt rúgtak, mert az mázli volt, fölé is mehet vagy beleérhetnek a lövésbe –, az óriási dolog, mivel fizikálisan, technikailag és taktikailag eltűntettek kétosztálynyi különbséget. Ahogy az egész meccsen kinézett a játék, arra a produkcióra tényleg azt mondom – és ezt említettem is nekik – hogy le a kalappal, maximálisan kihozták a tudásukat. Viszont azért balszerencsések, mert a lécet magasra tették, és ha átsétálnak alatta, mindig szólni fogok. Mert a lécet legalábbis le kell verni, de alatta nem szabad elsétálni, igaz, nem is engedem.
– Azért a Kecskemét elleni kupacsatára csak afféle bónuszként tekintett, nem?
– Amikor megtudtuk, hogy NB I-es csapatot kapunk, nem mondhattam azt, hogy legyőzzük a KTE-t, mert sokra tartom az első ligát. A futball egymeccses dolog, nem mindegy, hogy taktikázunk: bekocázunk egy gólt és bekkelünk, ám itt az volt a döntő, hogy minimum egálban játszottunk, ezért nagy fegyvertény a Kecskemét elleni siker, de nyilván bónuszként tekintettem rá, mert nem úgy indultunk neki, hogy megnyerjük a meccset, vagy hogy egyáltalán meg lehet nyerni. Azért is nyilatkoztam korábban, hogy jobban örültem volna egy NB II-es csapatnak, mert az közelebb van az NB III-hoz, így kijött volna, hol tartunk. Ez a meccs viszont várakozáson felül sikerült. Remélem, hogy másodosztályú együttest kapunk a következő körben, mert azt is búcsúztatni szeretnénk. Evés közben jön meg az étvágy, ám azt is tudom, egy NB II-es csapat is fölöttünk van, mivel minden fordulóban élesebb meccset játszik, mint mi, így fejben gyorsabb, fizikálisan erősebb. Persze az nem szégyen, ha esetleg nem tudunk egy második ligás gárdát kiverni, mert a csapat jó része U21-es korosztályú, azaz játszhat az utánpótlás-együttesben és a felnőttben is. Az mondjuk nem ártana, ha az első osztályú U21-ben futballoznának, ám néhány embert mindig „feláldozunk”.
– Ismét fontos hetek után és előtt van a magyar futball. Mi a véleménye a Pintér Attilát követő berlini ikon, Dárdai Pál kinevezéséről?
– A szövetségnek szuverén joga kapitányt választani, azt nevez ki, akit akar. Nyilvánvalóan ugyanez volt az elődjével is, velem vagy bárkivel. Szorítok azért, hogy Dárdai Pál jól dolgozzon, bár hozzáteszem, egy kicsit elvi kérdésekben súrolja a lécet, de ha az elvi kérdések nem számítanak – és ezt nem rosszból mondom –, akkor gyakorlatilag normálisnak mondható a kinevezése. Annyiból jobb, hogy így alakult – bár remélem, a játékosok nem játszottak Pintér Attila ellen, pláne a magyar válogatottban –, mert Dárdai miatt lesz egy olyan plusz a mieinkben, hogy a betyárbecsület is dolgozik bennük, mert a volt játékostársat kell kihúzni az idézőjelben értendő slamasztikából. Ebből csak jól jöhet ki Dárdai Pál, mert ha kisebb különbségű vereség a vége Romániában, akkor sincs különösebb probléma, iksznél király, győzelemnél meg extra.
– Ebben az évben összesen három tétmeccs vár legjobbjainkra, sorolom is: október 11-én és 14-én két idegenbeli fellépés következik Romániában és Feröeren, míg november 14-én Magyarország–Finnország Eb-selejtezőre kerül sor. Mire számít?
– A hat pontot a másik két meccsen vélhetőleg könnyebb besöpörni, bár nem lesz könnyű, de Feröer meg Finnország ellen itthon kötelező a győzelem. Most talán előfordul, hogy stabil futballt játszunk, amiből kijöhetünk jól is. Ha a válogatott hat pontot hoz a három összecsapáson, nincs problémája Dárdainak, ha meg hozza a bónuszt… Mert a román meccs az, bár a futballban ezt soha nem lehet tudni. A labdarúgás olyan játék, amikor az ember azt hiszi, totál esélytelen, attól még nyerhet. Persze attól is függ, milyen tudású játékosok vannak Romániában, ahol újabban állandó problémákról hallani, kapitánykérdés van, ezért lehet esélyünk – de csak ezért. Ha a román futball rendben van, mi meg így állunk, ahogy, akkor nincs sanszunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: