Nem lehet könnyű megemészteni. Nem lehet egyszerű megszokni a rivaldafény után az árnyékos oldalt. Varga Bence azonban nem így fogja fel mindezt. Az NB III, Nyugati csoportjába besorolt BKV Előre 24 éves támadója ugyanis nem olyan régen még a Ferencváros első csapatának keretéhez tartozott, az előző évadban pedig az NB II-től búcsúzó Kozármisleny labdarúgója volt.
Most meg majd gólkirály lesz. Egy csatár ugyanis nem futballozhat úgy, hogy előbb-utóbb csak összejön három-négy gól. Varga Bencét ráadásul a kvalitásai is feljogosítják arra, hogy a mesterlövészek versenyének első helyén zárjon. Remek példa minderre, hogy közel két hete, a Rákosmente elleni hazai összecsapáson nagyjából 25 méterről lőtt káprázatos gólt Komora László kapujának felső sarkába, míg leleményességének és az átlagtól eltérő hozzáállásának köszönhetően okos gólpasszt adott Tóth Axelnek. Aztán eljött az újabb hétvége, amikor a Mosonmagyaróvár érkezett a Sport utcába. Varga Bence ezúttal is brillírozott: a második félidő első felében hét perc alatt duplázott, kialakítva ezzel a 2–0-s végeredményt.
– Nem csupán ön, de a csapat is jó formába lendült.
– Remélem – vágta rá kapásból Varga Bence, a BKV Előre támadója. – Úgy gondolom, jó úton indultunk el, és abban bízunk, hogy ez most már a télig mindenképpen kitart, aztán meglátjuk, hátha a jövő nyárig is.
– Ami azt jelentené, hogy…
– Nagyon sok forduló van még hátra, így felelőtlenség lenne ilyen kijelentést tennem. Egy biztos: a csapat és én is mindent megteszünk minden meccsen azért, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, ami persze ettől még nem zárja ki azt, hogy jövő nyáron mi ünnepelhetünk.
– Az elmúlt napokban, hetekben mi változott meg a Sport utcában? Csak azért kérdem, mert az első néhány fordulóban ugyan jó eredményeket értek el, de a kapott gólok száma meghaladta a minimálist, hogy finoman fogalmazzak. Újabban viszont már a szerzett találatból van több.
– Célunk, hogy ez utóbbi sorozatot folytassuk. Szerintem egyébként ez annak tudható be, hogy eléggé kicserélődött a keret, sok új játékos van, újra kell építeni a csapatot, össze kell szokniuk a labdarúgóknak. Lehet, hogy korábban még nem értették meg egymást a védőink a pályán. Csapatként jól teljesítünk, nem mellékesen ez az eredményeinken is meglátszik.
– Ami az együttesre, az Varga Bencére is vonatkozik?
– Újraépíteni nem kellett magamat.
– Csakhogy az NB III-ban futballozik.
– Nyilván nekem is alkalmazkodnom kellett az osztály stílusához, úgy hiszem, jó úton haladok, nem lesz ezzel probléma, és továbbra is segíteni tudom a BKV Előrét.
– Furcsa, amit mond, hiszen mindketten tudjuk, hogy nem az NB III-ban lenne a helye. Nem volt a nyáron legalább egy NB II-es lehetősége?
– Sajnos nem.
– Még a puhatolózás szintjéig sem jutott el?
– Nem, nem volt semmi. Valószínűleg a Kozármislennyel való kiesés nem túl jó ajánlólevél nekem, ahogy senkinek sem az. Így alakult, nyilván ez rossz időszak volt a számomra, de próbálok minden egyes kudarcból, amit csak megéltem, építkezni és a magam javára fordítani. A BKV Előrénél ebben mindenki támogat, hogy újra visszakerülhessek akár az NB II-be, de még jobb esetben az NB I-be.
– Ezek szerint nem mondott le az álmairól.
– Semmiféleképpen! Vannak még céljaim, vágyaim, és ezek még mindig elérhető távolságban vannak, úgyhogy nem adom fel ezeket.
– Abban azért megegyezhetünk, hogy a Ferencvárostól mára messze került.
– Persze, ez egyértelmű, de van ilyen. A sportban sok hullámvölgy akad, hiszen egyszer fenn, egyszer lenn. Ki kell belőle mászni, küzdeni, hajtani kell, aztán újból oda lehet kerülni.
– Persze, szép a futball Kozármislenyben is, csak az a nem mindegy, hogy 20-an, 200-an vagy 2000-en figyelik az embert.
– Nyilvánvaló. Az a légkör, ami a Fradi körül volt, van és valószínűleg lesz is mindig, felbecsülhetetlen dolog. Nagyon örülök és hálás vagyok a sorsnak, hogy ennek a részese lehettem már kisgyermekkorom óta. Én azt mondom, hogy nincs lehetetlen. Ki tudja, egyszer talán még futballozom az új arénában. Legalábbis mindennap ezért hajtok.
– Járt már a budapesti „ékszerdobozban”?
– Sajnos még nem, de mindenféleképpen tervezem, hogy a közeljövőben kilátogatok.
– Netán valamelyik egykori csapattárssal, vagy megszakadtak ezek a kapcsolatok?
– Nem, dehogy, hiszen jó néhány játékossal remek kapcsolat alakult ki az évek során, komoly barátságok is szövődtek, így persze a korábbi társak góljairól vagy védéseiről is örömmel hallom a híreket, de ez szerintem kölcsönös.
– És ezen az őszön mire és mennyire figyeljenek? Akár azt is kérdezhetném, hány gólt tervez?
– Számokról nem szívesen beszélnék. Természetesen minél több gólt szeretnék rúgni, avagy amennyit csak lehet. Egy csatár számára nyilván az a legfontosabb, hogy betaláljon, remélem, hogy jönni is fognak a gólok ugyanúgy, ahogy mostanság. Elvégre, ha már egyszer elindult egy sorozat, remélem, hogy nem fog megszakadni egyhamar.
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 47. lapszámában.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: