Ez az írás Nándori Botondról szól. Egy 13 (!) esztendős fiúról, aki – túl azon, hogy a nyár végén megjárta a poklok poklát – a legtöbb embernek példát mutat, ugyanis az értékei nem a külsőségekben mutatkoznak meg.
A hangja nem remeg, nyugodtan beszél. Nándori Tünde, Botond édesanyja ezen a nyarat idéző napsütötte szombat délután belekezdett a történetfolyamba. Lesznek szakaszok, amikor senki nem lenne a helyében, összességében mégis irigylésre méltó ez az asszony: fantasztikus fia van.
„Hála a jó Istennek, lassan minden rendben lesz – mondta Nándori Tünde. – Egyszerű vakbélműtétnek indult a dolog, éppen abban az időben, miután Botond túlvolt a felkészülésen Felcsúton. Aztán ahogy visszamentünk az évnyitóra, még aznap éjszaka megint csak rohammentő vitte a tatabányai kórházba, ahol az orvosoknak két napig fogalmuk sem volt arról, mi baja van a gyereknek. Majd áthozattuk őt a váci kórházba, de az sem volt egyszerű, ám ott az orvosok olyan vizsgálatokat végeztek, amelyekből egyértelműen kiszűrték, hogy Botondnak bélelzáródása van, amely a vakbélműtét szövődménye. Újabb operáció, 13 varrat, de akkor az orvosok meghajoltak előtte, hiszen két napon át napi 40-szeri hányást produkált a gyomorszonda mellett – ez nem volt egyszerű. Azóta már kiszedték a varratokat, de még nem ment vissza az akadémiára, viszont elintéztük a régi iskolájával, így most oda jár suliba, ami neki nagyon fontos, mivel nagyon jó tanuló. Aztán október közepén megkezdi az akadémián is a felkészülést – remélhetőleg most már semmi gond nem lesz.”
Nem lehetett könnyű megélni az elmúlt heteket sem gyereknek, sem felnőttnek.
„Az első műtétre augusztus 6-án, míg a másodikra szeptember 2-án került sor. Az orvosa azt mondja, túl lesz ezen, de ugye, hét év után váltott, Vácról Felcsútra került, avagy nehéz ez az időszak. A vakbélműtét könnyen előfordulhat tinédzserkori fiúknál, hiszen kicsit többet vannak terhelve, de az operációk 99 százaléka szövődmények nélkül zajlik, ám a mi esetünkben ez nem így történt.”
Hogy Botond kedélyállapota javulóban, arról az édesanyja szavai tanúskodnak.
„Most, hogy már iskolába jár, jobb – folytatta Nándori Tünde. – A második operáció után kétségbeesett, de a vakbélműtétet nagyon jól viselte. Attól fél, ha fáj a hasa, mindig ez történik vele. Ne feledje, mégiscsak 13 éves, no de mindettől függetlenül most is lenn van a pályán, nézi a többieket. Addig jó, amíg itthon van velem, mert onnantól kezdve, ahogy visszaengedem az akadémiára, görcs lesz bennem, nehogy jöjjön megint egy telefon. Ebben ez a nehéz, hiszen 150 kilométerre van a gyerek és rábízom idegenekre, akik előtt le a kalappal, hiszen folyamatosan érdeklődtek az állapota felől Felcsútról, nem hagyták magára. És hogy hogyan tovább? A műtéttől számított hatodik hétnek el kell telnie, de október közepétől gyógytestnevelésre járhat és szobabiciklizhet. Persze ő úgy érzi, hogy már most is jól van, mivel dekázgat, passzolgat, ugyanis nem tud labda nélkül élni. Ráadásul szigorú diétán van, így be kell tartani, mit ehet és mit nem.”
Érthető az orvosi intelem, csakhogy nem árt tudni, az eredeti testsúlyának több mint tíz százalékát elveszítette.
„Nagyon nem sikerült visszaszednie, mivel csupán egy kilónál tartunk, így 55 után most 50, de a szigorú diéta mellett nem olyan egyszerű hízni.”
Ha a pocak mindenféle földi jóval nem is, a vitrin legalább tele van.
„Botond végtelenül szerény, de karakán gyerek. Nemrég számolta össze, a 6 év alatt 51 érmet szerzett. 30 ezüst- és 21 bronzmedália gyarapítja a gyűjteményt. Mindemellett van 33 különdíja is a különböző tornákról, így Marseille-ből vagy Presovból. A Barcelonának három gólt rúgott Marseille-ben úgy, hogy 3–0-ra nyert a csapat, míg a Pest megyei válogatottnál elérte, hogy csapatkapitány legyen, amikor 2011-ben jelölték a legnagyszerűbb utánpótlás-játékos díjra. 22 szavazatot kapott, míg a másodikként végző budaörsi U19-es fiú 21-et. Mindössze egy voks volt az eltérés, pedig akkor tényleg még csak 11 éves volt.”
Botondból óriás lesz – vagy már most az?
„Történtek olyan dolgok vele és a környezetében is, amelyből én is úgy látom, hogy felnőtt a fiam. Nemrégiben volt rá példa, hogy a pályán egy ismerős fiú rosszul lett és összeesett. Mindenki otthagyta, ő pedig azonnal telefonált, hívta a mentőket és a srác szüleit. Aztán másnap itt volt az egész család, hogy köszönetet mondjanak neki, mivel megmentette a fiú életét, ugyanis füves cigit kapott valakitől. Mindenki más cserbenhagyta, egyedül Botond volt az, akinek mind az esze, mind pedig a szíve a helyén volt, és tudta, mit kell csinálni. Nem pánikolt, nem hagyta ott, mondván, ez ciki, nehogy már ott maradjak? Most nagy szüksége van az erőre, hogy legyen ereje talpra állni, de céljai vannak. Ő mindig apró lépésekkel halad, és általában el is éri a célját.”
Netán az édesanya ennyire akaratos?
„Nem is tudom, de talán még én sem ennyire. Elmesélek egy történetet. Vácon, Szél Józsefnél nevelkedett, nála játszott 6 évig. Mindenhol, mindenkinek elmondja a fiam és persze én is: abban, hogy ezen a szinten tartson, nagyon nagy része volt neki, ugyanis Szél József országos szinten is az egyik legjobb utánpótlás-nevelő. Nem egy bratyizós, ismerkedős tréner, de… A korábbi válogatott labdarúgó, Híres Gábor nagyon jó barátunk, ő mondta mindig »Botinak«, hogy az edzőket nem szeretni kell, hiszen anyádat és apádat kell, az edzőket csak tiszteld és fogadd el azt, amit mondanak. Szél Józseffel éppen ilyen a viszonya. Felcsúton Harmati Tamással dolgozhat, aki a Vasasnál volt tréner, és aki szintén rendkívüli ember, és szinte naponta hívja »Botit«, hogy van, illetve mikor megy vissza? Azt látom, hogy remek utánpótlás-nevelőink vannak, legalábbis mi eddig mindig olyanokhoz kerültünk.”
Jó, jókor, jó helyen.
——————————————————————————————————————————————
PÉLDAMUTATÁSBÓL JELES
——————————————————————————————————————————————
Amint az a fenti cikkben érintőlegesen megjelent, Nándori Botondot 2011-ben a legnagyszerűbb utánpótlás-játékos díjával gazdagodott Pest megyében egy nem mindennapi történetnek is köszönhetően, amelyet az alábbiakban az édesanyja, Nándori Tünde segítségével idézünk fel. „A kis osztálytársának az édesapja lebénult. Ezért levelet írt, összesen hármat: egyet a Mikulásnak, egyet az egyik legolvasottabb napilapnak és egyet Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Természetesen a Télapótól nem kapott segítséget, mert a levél a postáról nálam landolt, de minden máshonnan igen. A kis eszével, amit kigondolt, próbált segíteni, és többet is tett, mint sok felnőtt. És ő most is ilyen. Erről csak annyit, hogy amikor Felcsúton a 10-es mezt akarták neki odaadni, azt mondta, hogy senkitől nem veszi el a mezét, neki jó az, ami marad. Én pedig nagyon remélem, hogy ő ilyen is marad. Mindenki azt mondja, hogy a magyar fociban »elk..vulnak« a srácok. Bízom abban, hogy az én fiam nem fog kisiklani.”
——————————————————————————————————————————————
AZ EDZŐ SZEMÉVEL. Harmati Tamás: „Nagyon várom, hogy újra együtt dolgozzunk Botonddal”
——————————————————————————————————————————————
Megkerestük Harmati Tamást, a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U15-ös csapatának edzőjét, mondjon véleményt (leendő) tanítványáról, Nándori Botondról. „Nem sok ideig dolgoztunk együtt, ám remélhetőleg ezt pótoljuk, amint rendbe jön a műtétje után. Nagyon várom, hogy újra együtt dolgozzunk Botonddal, akiről azt gondolom, hogy nagyon technikás, kreatív, ötletes játékra képes, aki az erényeit remekül használja ki a pályán. Jól látja, illetve »olvassa« a játékot, amelynek aktív részese.”
——————————————————————————————————————————————
A fenti írás megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 47. lapszámában.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: