Szombat délután a Széchenyi téren két élcsapat játszott egymással izgalmas mérkőzést. Az NB III, Közép-csoport, 7. fordulójában a REAC a Vácot fogadta – a Foci a köbön a helyszínen járt.
A nézőszám az élvonalat idézte. És nincs ebben semmi túlzás, hiszen az MTK–Paks vagy a Pápa–Dunaújváros derbin sem lesznek sokkal többen. Márpedig a magyar futball jelenlegi helyzetében igenis meg kell becsülni, ha közel ötszázan igent mondanak a labdarúgás honi változatára, pláne akkor, ha az NB III-ról beszélünk.
A szurkolás az NB I-et idézte. A váci fanatikusokon ugyanis semmi sem múlott, hangoltak, doboltak, daloltak rendületlenül, mindvégig remek hangulatot teremtve a Budai II László nevét viselő stadionban. Nem szidták az ellenfelet és nem küldtek el senkit melegebb éghajlatra – igaz, erre nem is lett volna szükség, ugyanis ideális futballidőben kocogtak ki a gyepre a csapatok. Az 53. és a 88. percben pedig olyasmire ragadtatták magukat, ami minden elismerést megérdemel. Zengett-zúgott a „Dzurják Csöpi! Dzurják Csöpi!”-rigmus, a „megszólított” pedig hirtelen talán nem is tudta mire vélni a dolgot. A vendégek ultrái persze pontosan tudták, hogy a REAC edzője, Dzurják József az 1994-ben az élvonalban bajnoki címet szerző Vác oszlopos tagja volt.
A nívó nem az első osztályt idézte. Rengeteg volt a pontatlanság mindkét csapat játékában, különösen az első félidőben, amikor ugyan többet vándorolt váci lábakon a labda, mégis, mintha néhányan ólomgolyót passzoltak volna minduntalan. A Pest megyeiek fáradtsága érthető volt, hiszen a hét közepén az NB I-es Kecskemétet búcsúztatták a Magyar Kupától, és nem kibrusztolt, kiharcolt, nyögvenyelős 1–0-val, hanem hosszabbítás után elért 5–2-vel. Szombat délután a frissebb REAC az első félidő hajrájában alakította ki a meccs első ziccerét, ám a lehetőség kimaradt, ami a későbbiekben megbosszulta magát.
A REAC játékosai a szünet után az öltözőben maradtak – igaz, meglehet, nem csupán a futballisták. Zsolnai Richárd Tibor lesgyanús helyzetben curikkolt a kapu felé, majd szép lövést küldött Kőhalmi Gyula kapujának jobb felső sarkába (0–1). A rákospalotaiak bőszen reklamáltak, ám nem kizárt, hogy feleslegesen, ugyanis egy, a házigazdához kötődő labdarúgó a lefújás után kérdésünkre úgy fogalmazott, a szituációval gyakorlatilag egyvonalban ült és állítása szerint valószínűleg a hátvéd Kollár Zsolt beragadt, márpedig így szó sem lehetett lesről. Erre mondják: sportszerűségből jeles.
A meccsnek persze még nem volt vége, sőt! A találat után nem sokkal magához ragadta a kezdeményezést a házigazda, nem adta fel egy pillanatra sem a sárgamezes legénység, és nem egyszer Palásthy Dávid kapus magabiztosságán múlott, hogy nem egyenlített a REAC. A legközelebb talán a 64. percben járt a gólhoz a rákospalotai gárda, hiszen a jobboldali beadás a felső lécet érintve került az alapvonalon túlra.
Ahogy aztán lenni szokott, egy gyors kontrával bevitte a végső döfést a Vác, a nemrégiben még Soroksáron, illetve a Rákosmentében futballozó Pölöskei Péter megmozdulása után a bal alsóban kötött ki a labda (0–2). Nem kétséges, előrébb tart a Pest megyei gárda, mint fővárosi vetélytársa, és ez még akkor is igaz, ha Csank János alakulata a Pest megyei I. osztályból érkezett, hiszen korábbi labdarúgójának, immár kollégájának, Dzurják Józsefnek a szélrózsa minden irányából érkező játékosokból kellene ütőképes alakulatot gyúrnia. A REAC az út elején jár, amit a mindvégig határozottan, jól futballozó Kovács Gergely gólja tökéletesen bizonyított (0–3). Mindettől függetlenül szimpatikus, jó szellemű társulat benyomását keltette a XV. kerületi legénység, a Csank-csapat pedig fáradtan, már-már álmából felkeltve is hozza azt a szintet, amivel az ilyen meccseket hozza.
Érthető, hogy elégedetten nyilatkozott a találkozót követően Jakab Béla, a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség korábbi-, jelenlegi tiszteletbeli elnöke, aki az alábbiakat mondta: „Nem bíztam abban, hogy a hét közepén, a Kecskemét ellen továbbjut a csapat. A tisztes helytállásban reménykedtem, de a kupameccsnek nem volt akkora tétje, így kicsit felszabadultabban játszhattunk, míg az ellenfél talán valamelyest lebecsülte a Vácot. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy jól jöttünk ki a mérkőzésből. A REAC ellen az első félidőben látszott a Kecskemét elleni meccs okozta fáradtság, mivel nem játszottunk olyan frissen, mint ahogy szoktunk. A szünet után jobban teljesítettünk, gondolom, Csank mester mondott egyet és mást a pihenő alatt, és bár nyertünk, az igazság az, hogy vannak olyan játékosok, akiknek még bele kell rázódniuk a magasabb hőfokú meccsek sorozatába.”
Ezt alighanem látta, érzékelte Honti József, a Duna-partiak következő vetélytársa, az FC Dabas edzője is, aki a lelátóról figyelt és jegyzetelt. Merthogy mindkét együttesben van még tartalék, márpedig ha a fejlődés töretlen marad, nem csupán a nézőszám és a szurkolás, de előbb vagy utóbb a futball is első osztályú lesz.
NB III, Közép-csoport, 7. forduló
REAC–VÁC 0–3 (0–0)
Széchenyi tér, Budai II-stadion, 500 néző. Vezette: Berényi Tamás (Hofbauer Roland, Hima Andrea)
RÁKOSPALOTAI EAC: Kőhalmi Gyula – Pfister Erik, Labát Dávid, Kollár Zsolt, Birtalan János – Lászka Balázs, Nagy Imre, Csiszár Richárd Gyula (Herbály Tamás, 22. p.), Olay Balázs (Csete Kristóf, 60. p.) – Lucz Viktor, Kiss Tamás. Edző: Dzurják József.
VÁC FC: Palásthy Dávid – Tóth Gergely Csaba (Benkó Bence, a szünetben), Tányéros Gergő, Farkas Péter, Németh Gábor Vince (Nagy Richárd, 82. p.) – Pallagi Gábor Botond (Fábri Tamás, 50. p.), Rása Gergő, Gulyás Gábor, Kovács Gergely – Zsolnai Richárd Tibor, Pölöskei Péter. Edző: Csank János.
Gólszerző: ZSOLNAI RICHÁRD TIBOR (0–1) a 47., PÖLÖSKEI PÉTER (0–2) a 71., KOVÁCS GERGELY (0–3) a 76. percben
Sárga lap: Kiss Tamás, Kollár Zsolt, Nagy Imre, Pfister Erik, ill. Gulyás Gábor, Németh Gábor Vince, Rása Gergő, Tányéros Gergő
Jó: Birtalan János, Lucz Viktor, ill. Farkas Péter, Gulyás Gábor, Kovács Gergely, Zsolnai Richárd Tibor
——————————————————————————————————————————————
MINIINTERJÚ. MÁTYUS JÁNOS: „Lehet, hogy legközelebb nem jövök…”
——————————————————————————————————————————————
Ott volt a lelátón elegáns öltözetben. Mátyus János, a REAC és immár a Pápa korábbi edzője végig izgulta az összecsapást. Honlapunk kérdéseire a találkozót követően felelt.
– Mi a véleménye a látottakról?
– Lehet, hogy legközelebb nem jövök – mondta Mátyus János.
– Miért?
– Amióta Pápáról elkerültem, kétszer jártam kinn és mindkétszer vereséget szenvedtünk. Lehet, hogy én vagyok a fekete macska.
– Kisimultak az arcvonásai.
– Jól látja, de ez azért van, mert a gyerekeimmel lehetek. Ráadásul visszaültem az egyetem padjába, és persze, keresem a lehetőségeket.
– Hívták már valahová?
– Egyelőre nem, igaz, én sem kerestem senkit.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: