Egyébként nem akart távozni a Ferencvárostól, de lépnie kellett. Májer Gergő így került a nyáron Diósdra, és tessék: a jobb oldalon hasznosan futballozó 19 éves ifjú legény véghajrában született találata 1–0-s győzelmet ért az NB III, Nyugati csoport, 5. fordulójában a Tököl elleni hazai bajnokin.
Ha ideje engedi, néha visszatér. Megnézi a barátokat, az egykori társakat. Májer Gergő nem csupán az FTC utánpótlásmeccsein, de az ellenfél kapuja előtt is rendszeresen feltűnik. Úgy, mint múlt szombat délután a Tököllel szemben megnyert találkozón, amikor a 92. percben rögzített szituáció után vette be a rivális kapuját.
– Így kell megnyerni egy meccset! Akkor kell betalálni, amikor az ellenfél gyakorlatilag már a középkezdést sem tudja elvégezni, a 92. percben.
– Ez most kapóra jött, de kötelező győzelem volt – vágta rá kapásból Májer Gergő, a Diósd labdarúgója.
– Igazságos eredmény született?
– A futball nem mindig igazságos, de a mostani sikerünk megérdemelt volt.
– A szakmai stáb tagjai közül Csurka Zoltánnal beszéltem a napokban, ő azt mondta, nem játszottak kifejezetten jól.
– Van ebben igazság, de ennyi. Győzni kell, ez a lényeg.
– Megkönnyítette a dolgukat, hogy az ellenfél az 50. percben Győri Zoltán kiállítása miatt tíz főre fogyatkozott?
– Annyira nem, mint amennyire számítottunk rá, de valamennyire igen.
– Min múlott a siker? Már persze az egy gólon kívül, mert azt valahogy be kellett passzírozni.
– Nem is tudom. Egész héten úgy készültünk, hogy kötelezőnek kell lennie a győzelemnek, ami pont a végén jött össze, akkor talán már elhittük mi is, hogy ez tényleg nagyon fontos.
– Azt azért elismeri, hogy hektikusan teljesítenek? Az elmúlt öt fordulóban, ha betaláltak, nyertek és nem kaptak gólt, míg ha nem szereztek, veszítettek.
– Nagyon jó a csapat, a társaság, össze kell még szoknunk, de nem lesz ez rossz, csak be kell indulnia a szekérnek.
– Talán majd most. Mert gondolom, nagy kő esett le a szívükről.
– Nem mondanám, hogy nagy zuhant le, mert ezt tovább kell vinni. Ez csak az első lépcsőfok, úgyhogy nincs megállás, legalábbis remélem.
– Hogyan került Diósdra? Mert ahogy tudom, a Ferencváros játékosa volt.
– Igen, de ott akadt néhány gond, nem számoltak velem, és mert hallottam a Diósdról, úgy gondoltam, miért ne? NB III-ról beszélünk, és elkezdem a felnőtt karrierem. Így is lett, és ez most tökéletes nekem.
– Ha nincs ez a „néhány gond”, maradt volna a zöld-fehéreknél?
– Nem, mert úgy voltam már ott az utolsó félévben, hogy mindenképpen távozom, ezek a problémák pedig még segítettek is ebben.
– Miről van szó?
– Az edzővel és a vezetőséggel voltak bajok. Kettős volt ez az egész. Néha végigjátszottam a meccseket, majd a következőn öt percet kaptam a végén. Ezt így, felváltva képzelje el. Nem értettem. Az utolsó három meccsen nem is játszottam, mert megsérültem, de rendszeresen látogattam az edzéseket, ám senki nem mondott semmit, miként lesz a jövőben, hogyan tovább. A második csapattól sem kaptunk semmi hírt, én érdeklődtem, mi lesz velem, aztán ezzel le is zárult az egész.
– Merthogy milyen választ kapott? Azt felelték, ami után egyértelmű volt a döntése?
– Igen, de azt nem mondta ki senki, hogy nem számolnak velem. Mindenki próbálta másra hárítani a felelősséget.
– Szereti a vajkrémet? Ez éppen ilyen: magyaros.
– Pontosan.
– Fájó szívvel jött el a IX. kerületből?
– Nem, ezek után semmiképp sem.
– Pedig azt gondolnám, nem csupán a Fradiban futballozott, de az érzelmei is oda kötik.
– No, azért nem vagyok én akkora szurkoló, mint amennyire azt gondolják. Persze, ott voltam, szerettem a klubot, mindent megtettem, hogy sikeres legyen, de nem voltam olyan, aki minden meccsen kinn ült és ordibált.
– Kiabálás helyett jött a csendes csapatcsere.
– Nagy váltás volt utánpótlásból a felnőttek közé kerülni.
– Nehéz volt felvenni a ritmust?
– Nem, egészen könnyű volt.
– Az ellenfelek miben különböznek az MTK vagy a Kecskemét tehetségeitől?
– Leginkább a rutinban.
– Nagy kihívás?
– Az, de meg fogom oldani.
– Nyilván nem lehet tisztában a csoport erejével, mégis, hasonló nívót képzelt el, amikor belecsöppent a diósdi valóságba?
– Igen, számoltam ezzel, de úgy érzem, mostantól fordult a szerencsénk is, úgyhogy törekszünk előre. A többi csapatot nem ismervén csak azt remélhetem, hogy minél feljebb végzünk a tabellán.
– A beilleszkedés könnyen ment?
– Eleinte ismeretlenül mozogtam, viszont a nyáron érkezett több csapattársam is a Ferencvárosból, amely valamennyire megkönnyítette ezt, de enélkül is ment volna. De most már csak feljebb szeretnék futballozni.
– Mi a legfontosabb tulajdonság, amit magával hozott a fővárosból?
– Ezt nem nekem kell megítélnem. Nagyon kritikus vagyok magammal szemben. Próbálom mindig kihozni a legtöbbet ott, ahol játszom.
– Diósdon éppenséggel hol?
– Az utolsó két fordulóban a jobb szélén játszottam, hátvédként, de a Tököl ellen, a második félidőben jobbszélsőként. Egyébként szűrő középpályás lennék, de megtetszett ez a poszt is.
– Azt mondja, önkritikus. Csurka Zoltán 6-os osztályzata reális?
– Ő az edző, ő ért hozzá, teljes mértékben elfogadom, bármit mond. De itt most a győzelmen volt a hangsúly.
– Ahogy hallom, a Budaörs ellen is egész jól játszottak, csak éppen a gólokat nem a Diósd szerezte.
– Ez több meccsen is így volt. Nem volt igazságos velünk a futball, de mindent megteszünk azért, hogy mégis az legyen.
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 45. lapszámában.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: