Nem tagadja, félt, mert nem tudta, mi történik vele. Kondor Tamás, a III. Kerület kapusa igyekezett kitörölni az emlékezetéből azt a szörnyűséges vasárnap estét, és már csak a jelenre és a jövőre fókuszál.
– Épen, egészségesen?
– Köszönöm szépen, most már minden rendben van – felelte Kondor Tamás szombat délután, tíz perccel a III. Kerület–Veszprém bajnoki lefújását követően. – Ez volt az eset óta a harmadik hét, és az első, amikor úgy éreztem, hogy lelkileg és testileg is túl vagyok ezen az egészen. Nem tagadom, az első hét nagyon megviselt.
– Félt? Attól, mi lesz, vagy akkor, amikor azóta is bármikor belép az öltözőbe?
– Gondolkodtam ezen, hogy féltem-e vagy sem. Akkor féltem, amikor az egész zajlott, mert nem tudtam, hogy mi történik velem. Nagyon rossz érzés volt a tehetetlenség, valami borzasztó. Megpróbáltam úgy kijönni az edzésekre és a meccsekre, hogy elfelejtem az egészet.
– El lehet?
– Őszintén? Nagyon nehéz volt. Ezen a héten már nem volt bennem, amihez persze kellett az idő és a csapat is. Hála Istennek, ugyanúgy meglőtték a labdát, hiszen az jó, hogy nem féltenek, ennek örülök, mivel átsegített a holtponton. Mert ha félelem nem is, de tartás volt bennem. Most már egészséges vagyok és dolgozunk a sikerért. A szurkolóink minden héten egyre többen jönnek ki, ami annyira jó érzés. A „blasz-egyben” is elkísértek minket, de az NB III mégiscsak más. Köszönöm nekik a támogatást, le a kalappal előttük!
– Furcsa ezt mondani a Kalap utca környékén, de mit tegyek, nincs rajtam kalap, most mégis megemelem. Varga László, az edzője azt mondta, a rosszulléte utáni hét csütörtökön „mocorgott” először és megbeszélték, hogy csak akkor állhat a háló elé, ha százszázalékos állapotban érzi magát.
– Így történt. Van a csapatnak is orvosa, valamint elmentem a sajátomhoz is. Abban egyeztünk meg, ha mindkét helyen azt mondják, pályára léphetek, csak akkor védek.
– Gondolom, rengetegen keresték aggódó üzenetekkel.
– Nagyon sokan, és ezt szeretném ezúton is megköszönni mindenkinek! Barátok és ismeretlenek is hívtak és írtak, ami nagyon sok erőt adott. Hétfőn, amikor felkeltem, úgy éreztem, egy-két hét biztos, hogy kimarad, de fura dolog, mennyi erőt tud adni ahhoz, hogy az ember felépüljön. Nap, mint nap kaptam az üzeneteket, és ez arra ösztökélt, hogy napról napra jobban érezzem magam, illetve a hétvégén visszaálljak a kapuba. Hozzáteszem, a családom nem nagyon örült ennek, amit megértek, de azt kértem tőlük, akármilyen döntést is hozok, fogadják el, bármennyire is féltenek.
– Eszerint már nem is száz, hanem százegy százalékos?
– Százötven!
– Az óbudai gárda is akörül lehet – újoncként. Belülről hogy látta, min múlott a Veszprém elleni 3–0-s siker?
– Nagyon jók vagyunk csapatként, és nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Remek a közeg, és ez bizonyos szituációkban átlendít bennünket a holtpontokon, ami fontos egy társulat életében. Egységesek vagyunk, és ha ezt tudjuk tartani, akkor fogunk még meglepetést okozni más pályán is.
– A III. Kerület játékán egyáltalán nem érződik, hogy egyéves kitérő után tért vissza a harmadosztályba.
– Ugyebár eltöltöttünk mi is egy szezont az NB III-ban, de az átszervezések miatt sajnos kiestünk. Meg kell mondanom, hogy a „blasz-egy” és az NB III között sajnos elég nagy a szakadék. Az első mérkőzésen kaptunk egy olyan pofont, amiből tudtuk, hogy ez az NB III, mivel itt már nem férnek bele olyan hibák, amelyek egy ligával lejjebb belefértek, mert ki tudtuk javítani.
– Az edzőjük a szezon előtt adott interjújában arról beszélt, hogy a bennmaradás lehet az egyértelmű cél.
– Maradjunk annyiban, legyen ez az elsődleges. Tudjunk felépíteni olyan játékot és csapatot, amelyik mindig ott lesz az NB III-ban, meghatározó tagként. Aztán, hogy miként lesz tovább, az a jövő zenéje. Mindig egy meccsre kell tervezni, aztán meglátjuk a végén, meddig sikerült eljutni. Én legalábbis nem szeretek hosszú távban gondolkodni, mert a sok apró vezet el odáig, hogy lássuk, mennyit is érünk. Az utolsó néhány fordulóban fog kirajzolódni, van-e olyan cél, amit még elérhetünk? Úgy gondolom, ez a csapat képes lesz jó helyen zárni, de legyünk reálisak, mondjuk azt, ez a célunk, a bennmaradás, és ha ezt elérjük, büszkék leszünk erre. Ha pedig ennél jobb lesz, nyilván még jobban fogunk örülni, mivel újoncként egy erős NB III-as csoportban ezzel a kerettel álltunk helyt. Bár kiegészültünk pár játékossal, de a gerinc megmaradt a „blasz-egyből”. És ez nagyon fontos, ami köszönhető a vezetőknek, mivel itt tartották a játékosokat.
– Kondor Tamást nehéz volt itt tartani?
– Nem szerettem volna semmiképp sem elmenni innen, miután nagyon jól érzem magam. Elég sok helyen megfordultam már, mégis úgy tekintek erre – remélem, nem csupán én vagyok így ezzel –, mint az otthonomra, hiába a város másik végéről járok ide. Az a szeretet, ami itt körbeveszi az embert, nagyon fontos. Hála Istennek, sikerült megegyeznünk a vezetőkkel, így gyerekekkel is foglalkozhatom, kis kapusokat nevelgethetek, ami külön öröm számomra, mivel azt a tudást, amit az elmúlt évek alatt szereztem, áradhatom.
– Megszámlálhatatlan alkalommal beszéltünk hivatalos formában az elmúlt években. Legelőször akkor, amikor ifjú titánként Brazíliába utazott, nem turistáskodni. Azóta Dél-Amerikától messzire került. Jó ez az út, amit a sors adott?
– Sok mindenben hiszek, így abban is, hogy ezt akarta adni nekem az élet. Elég komoly, hosszú sérülésből épültem fel, miután eltört a vállam. Két év kihagyással járt, és akkor reális esélyt nem adtam volna az NB III-ra. Úgy voltam vele, elkezdem magam felépíteni. Tudja, ha a megye-egyben, ha a megye-kettőben futballoztam, mindig ugyanúgy beleadtam apait-anyait az edzésekbe, hogy visszajussak ide, ahol most tartok. Másfél éve vagyok itt, Taksonyból jöttem, ahol heti két edzés volt. Úgy gondoltam, megnézzük, mit bír a vállam? Edzőterembe is sokat járok, hogy erősítsem, és hála az égnek, hogy bírom a terhelést. Ez volt a vízválasztó, és pontosan azért, mert a nulláról kezdtem és most mégis itt vagyok, ennek örülnöm kell. Amit Brazíliában töltöttem fél évet és ott tanultam, megpróbálom itt kamatoztatni. Szép korszak volt, de lezártam, mivel egyéb okok miatt nem ment tovább. Ezt adta az élet, és nekem ezzel kell jól sáfárkodnom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: