Három hét „pihenés” után, szombaton 16 órakor a bajnok MTK otthonában lép pályára a Femina a női NB I 4. fordulójában. Herczku Istvánnal, a rákospalotaiak trénerével erről, a szakmai kihívásról, no meg a csapat eddigi szerepléséről is szó esik az alábbi interjúban.
– Hogy telik az őszi szünet?
– Volt már ilyen, számomra nem újdonság – felelte Herczku István. – Ez van, nem tudok vele mit kezdeni. Próbáltam valahogy áthidalni edzésekkel, de az egyértelmű, hogy a játékosok sem úgy állnak hozzá, mint amikor a hétvégén mérkőzés van, inkább intézik a magánügyeiket, dolgoznak, több energiát fektetnek a tanulásba.
– Szakmailag nagy kihívás tűzben tartani a játékosokat? Elvégre legutóbb szeptember 6-án játszottak tétmeccset.
– Persze. nem is szerencsés a dolog, de ezzel együtt kell élni. Próbálja az ember úgy megoldani ezeket a szituációkat, hogy jöjjön ki ebből a csapat a legjobban. A hétvégén kiderül, mennyire sikerült. Haragudni nem tudok a játékosokra, hiszen látom rajtuk, ilyenkor előtérbe helyeznek minden mást. Miután nem profi labdarúgók, nem ebből élnek, ez érthető. A súlypont áthelyeződik a labdarúgáson kívüli életre, ami természetes. Inkább az adta a nehézséget, hogy az edzéseken nem abban a létszámban jelentek meg, mint egyébként. Úgy gondolom, nagyon nem estünk ki a ritmusból, de mondhatok én bármit, úgyis szombaton fog kiderülni.
– Felkészülési mérkőzéseken azért felmérhette, hol tartanak?
– Pontosan ezért nem játszottunk edzőmeccseket, mert hiányos volt a keret. Szerettem volna játszani, meg is beszéltük a lányokkal, aztán sok minden közbejött, mindenkinek volt más jellegű elfoglaltsága, akár tanulás, akár munka, én pedig úgy voltam vele, nem akadályozom őket ebben.
– Az eddigi három fordulóval mennyire van kibékülve? Csak azért kérdezem, mert a Femina bajnoki meccset még nem nyert a szezonban – legalábbis a pályán.
– Valóban, csak papíron győztünk a Viktória ellen, de volt már, amikor elvettek tőlünk nyolc pontot, amikor nem kellett volna, így azt mondom, mivel az élet arra törekszik, kiegyensúlyozott legyen, ezúttal visszakaptunk valamit. Arról nem tehetünk, hogy nem hozták el az igazolásaikat a szombathelyiek, ez nem a mi problémánk. A szabály ilyenkor az, hogy megkapjuk a pontokat, innentől kezdve nincs miről beszélni. Ettől függetlenül megnyerhettük volna az Újpest és a Dorog elleni mérkőzést is. Az pedig, hogy kaptunk három gólt, nem védekezési hibából, hanem figyelmetlenségből adódott, márpedig ezt nagyon nehéz kiküszöbölni. Amikor egyéni hiba adódik, akkor és ott az edzőnek már nem sok szerepe van. A játékot fel tudom építeni, megszervezhetem a védekezést és a támadásba való átmenetet, de hogy a játékos miként dönt a kapu előtt… Minden mérkőzésen nagyon sok helyzetünk van, csak általában kihagyjuk azokat. De nem kell tragédiaként megélni, ezt mondtam a lányoknak is, mert a játék nem volt rossz egyik meccsen sem. Nem voltunk alárendelt szerepben egyszer sem, azzal pedig, hogy ilyen periódusban van a csapat, együtt kell élni. Persze próbálunk ellene tenni. Alakulunk, próbáljuk azokat a futballistákat beépíteni, akik a nyáron jöttek. Per pillanat ott tartunk, hogy a szerencse nincs mellettünk, hozzátéve, hogy a Szombathely ellen kapott három pontot nevezhetjük annak, de a meccseken eddig nem befelé, hanem kifelé pattant a labda.
– Mi volt az első gondolata, amikor kiderült, hogy nem lesz meccs a Viktória ellen?
– A tévének adott nyilatkozatomban is elmondtam, nagyon kellemetlen szituáció. Úgy kommunikálni ezt a játékosok felé, miközben próbáltam hangolni őket… Ahogy kimentem a pályára a meccs előtt, akkor tudtam meg. Amikor visszamentem az öltözőbe, akkor mondtam, hogy mégsem lesz meccs rajtunk kívülálló okok miatt. Nehezen élték meg a játékosok, de mit tudok csinálni? Próbálja az ember oldani a feszültséget és jópofát vágni, hiszen vannak ilyen kiszámíthatatlan dolgok a labdarúgásban. Persze, abból a szempontból jó, hogy kaptunk három pontot, de más pozitívuma ennek nem volt, nem lehetett, hiszen a játék eddig is hiányzott, így az lett volna jó, ha akkor is pályára lépünk.
– Az fel sem merült, hogy edzőmeccsen összemérje erejét a két csapat?
– Egyrészt nem került szóba, másrészt én sem mentem volna bele a sérülésveszély miatt. Sőt, nem is lehetett volna, hiszen a játékvezetőkön múlik, engedélyezik-e vagy sem. De még ha engedélyezik is, úgy belevinni a csapatot egy meccsbe, hogy nem hivatalosan játszol és megsérül iksz játékos, az meg felelőtlenség.
– Hány ponttal kalkulál az elkövetkező egy hónapban?
– Nagyon nehéz ezt számszerűsíteni. Nem pontokat szoktam tervezni, azt szeretném viszontlátni, amit az edzéseken csinálunk. Hogy abból pozitívan jövünk ki, berúgjuk a helyzeteket és nyerünk, az számít, de az is, mit valósítunk meg abból, amit gyakoroltunk. Ha betartjuk a taktikai utasításokat, és amit gyakoroltunk, ki tudjuk azt vinni a pályára, akkor a győzelem sem marad el. De ha nem sikerül, javítani kell valamin. Nem szokásom jósolni és a csapatnak sem szoktam mondani, hogy ezt vagy azt a meccset mindenképp meg kell nyerni, inkább egyénileg szoktam elmondani, kitől mit várok.
– Értem, amit mond, csakhogy könnyebb úgy motiválni, ha a játékosok is látják, nem csupán megvalósítják, de eredménye is van a munkának. Ha nincs siker, nem biztos, hogy ugyanolyan elánnal veszik fel a küzdelmet, mint önbizalommal telített állapotban.
– Ez így van, de az önbizalom csak bizonyos fokig függ attól, hogy éppen győztes vagy vesztes meccs után vagy. Persze, foglalkoztatja a játékost, ez egyértelmű, de alapvetően a beállítottságtól függ, azon, ki milyen típusú ember. Ha valaki győztes típus és jó versenyző, nagyon gyorsan túlteszi magát a kudarcon. Akit túlságosan befolyásol, hogy győztes vagy vesztes meccsen van túl, az nem jó versenyzőtípus. Ha abból élünk, mi volt a múltban, akkor sohasem fogunk előrelépni. Mindig azt mondom a játékosoknak, ha győztünk, ünnepeljünk kicsit, ha vereség van, nyalogassák a sebeiket még aznap, de másnaptól készüljenek a következő mérkőzésre. Ne a múltban éljünk, próbáljunk a jövőt tervezve a jelenben maradni. Nálam legalábbis ez így működik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: