21 évesen nagyot ugrott. Lefelé. A sors a Ferencváros után az újhartyáni utat szánja neki, de egyelőre állja a sarat. Pirik Tamásnak ugyanis nem ez a célja. A Pest megyei II. osztály, Déli csoport, 5. fordulójában a Ráckeve elleni kiütéses siker (7–2) során mesterhármasig és két gólpasszig jutó labdarúgó ugyanis külföldre vágyik.
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 45. lapszámában. Azóta az Újhartyán 2–2-re végzett a Gyál otthonában.
——————————————————————————————————————————————
Csakhogy előtte még itthon van dolga. Mert ahogy az az alábbi interjúból kiderül, Pirik Tamás minden héten győzelemre vezetné az Újhartyánt. És ha így folytatja, tán még az is lehet, ismét bajnokcsapata lesz a városnak.
– Mit látott?
– Vígjátékot néztünk a barátnőmmel – felelte Pirik Tamás, az Újhartyán labdarúgója.
– Nem rossz program vasárnap estére, pláne, hogy még délután a helyi közönség nagy örömére Hugh Grant és Sandra Bullock mozijának címét némiképp átírták: 2–7 múlva örökké.
– Hála Istennek, kijött a lépés. Sérült voltam, ezért is vagyok az Újhartyán csapatánál. A Ferencváros második együttesétől érkeztem, sajnos megsérültem az alapozásnál. Az edző, Kovács Ödön nagyon jó barátom, rendkívül sokat segít abban, hogy profi legyek és ilyen mentalitással végezzem a munkámat. Most lett jó a lábam, ezen a meccsen éreztem először, hogy nem fáj. Volt ugyanis egy belső combizom-szakadásom, és érzem azt is, hogy jön vissza a formám.
– Olykor hátra kell lépni kettőt, hogy az ember egyet előrejusson?
– Persze, hiszen egyszer fenn, egyszer lenn. Nekem sem olyan rossz, hogy itt vagyok és alacsonyabb szinten futballozom, nem úgy, mint előtte. Nem kudarcnak fogom fel, hanem úgy vagyok ezzel, mivel megsérültem, fel kell építenem magam, aztán félévkor szeretnék külföldre szerződni.
– Ez a beszéd! Ausztria, Németország, netán a napfényes Itália a célállomás?
– Svájc vagy Ausztria, majd még kiderül. Egyeztetések lesznek, egyelőre az a cél, hogy segítsek az újhartyáni csapatnak. Kovács Ödönnek nagyon sokat köszönhetek szellemileg és taktikailag, mivel mindenben segít.
– Volt, akit ismert a gárdából?
– Például Varga Istvánnal fociztam együtt Belgiumban és Svájcban, nem mellékesen jó barátom, örülök neki, hogy egy év után újra egy csapatban játszhatunk, és együtt is megyünk ki külföldre. Nagyszerű labdarúgónak tartom, mi több, állítom, hogy semmiben nem vagyunk lemaradva az NB I-es játékosoktól.
– Ugye, tudja, hogy erre a mondatra most sokan felkapják a fejüket? Hiszen amennyiben így van, miért nincs ott a Ferencváros első keretében?
– Ha nem is ott, de egy NB II-es vagy egy frissen feljutó élvonalbeli társulatnál ott lennék. Ferencváros-szurkoló vagyok, amióta csak megszülettem. Az a nagy álmom, hogy ott futballozzam. Ott is voltam az első csapat ajtajában, edzettem az NB I-esekkel, ismerem a játékosokat, és ugye, Lipcsei Péter volt az edzőm. Sajnos azonban nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan elképzeltem, szerettem volna, de még minden összejöhet. Úgy gondolom, semmi nem veszett még el.
– Azt azért csak sajnálja, hogy így alakult, nem?
– Nyilván, de mindennek megvan a miértje. Valamiért ennek így kellett lennie. Mindenesetre edzek és küzdök tovább, aztán majd kiderül, mi lesz ebből, de nem adom fel.
– Ugyanazt az edzésmennyiséget végzi a hétköznapok során, mint újdonsült társai?
– Még csak most fogok belekezdeni abba, hogy mindennap gyakoroljak. Most kezdhetem el azt a munkát, amit a testem kíván. Mindemellett futsalozom is, ahol ugyanúgy teljesítenem kell. Semmivel nem tartom különbnek magam, mint a helyieket, nagyon szeretek ennél a csapatnál játszani, de különmunkát majd Kovács Ödönnel végzünk.
– Erre a félévre mi a terve?
– Az, hogy minden meccset megnyerjünk, márpedig azt a Ráckeve elleni mérkőzés is mutatta, hogy kezdünk összeállni, ahogy elvárták ezt az elejétől kezdve. Nem lesz probléma a közeljövőben.
– Az igaz, hogy a vasárnapi találkozó lehetett volna akár 15–2 is?
– Lehetett volna, persze, hiszen ebből a csapatból négyen együtt fociztunk több helyen is. A Varga-ikrek, István és Péter, Horváth Richárd meg én össze vagyunk szokva, de vannak még olyan hibák támadásban, amelyeket ki kell javítanunk.
– A mesterhármasával ki van békülve?
– Nem vagyok elégedett, mert rúghattam volna körülbelül ötöt vagy hatot, meg adhattam volna még több gólpasszt a kettő helyett, de annak azért örülök, hogy nyertünk.
– Összességében erre számított?
– A bajnokság színvonalát tekintve azt mondom, sokkal nehezebb játszani olyan ellenfelekkel, amelyek nem tudatosan, hanem ami történik, az történik-alapon futballoznak. Persze, értem én: azért fociznak, hogy jól érezzék magukat. A nívóval egyébként nincs probléma, egész tűrhető. De nekem most napi kétszer, háromszor kell edzenem, hogy visszaszerezzem a topformámat, és hogy eladjam magam komoly bajnokságba, mint például a Bundesliga 2. A gyorsaságom és az erőm megvan hozzá, ezzel nem is lesz probléma. Mentálisan kell felkészülnöm, mert minden a fejben dől el.
„Nagyon irigylem az első csapat játékosait, mert ilyen stadionban nagyszerű érzés lehet készülni, edzeni, mérkőzést játszani. Pozitív a véleményem a Ferencvárosról, az idén jó csapat állt össze a IX. kerületben.”
Pirik Tamás, az Újhartyán labdarúgója az FTC-ről
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: