30 esztendeje, 1984 júniusában mutatkozott be az élvonalban. A Ferencváros balszélsőjeként, közel a 18. életévéhez vetette be a Videoton elleni bajnokin Vincze Géza. Dukon Bélaazóta sem tudott elszakadni az FTC-től. Mert bár megfordult a Volánban, Diósgyőrben, Siófokon és Érden is, rövid ideig Svájcban is légióskodott, jelenleg is a Fradi-család tagja, no meg a Pest megyei III. osztály, Közép-csoportjában szereplő Mogyoród FC edzője.
——————————————————————————————————————————————
Az alábbi interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 45. lapszámában.
——————————————————————————————————————————————
Még a színösszeállítás is stimmel. Érthető hát, ha Dukon Béla 48 esztendősen is jól érzi magát a fővárosban és Pest megyében. Már csak azért is, mert – mint arról korábban röviden hírt adtunk – immár a „megye-hármas” Mogyoród FC-t erősíti az élvonalat megjárt Berdó Balázs, a korábban az NB II-es Nyíregyházában szereplő, majd Ausztriából hazatérő Murányi Kristóf, illetve két, a Vasasból induló, de hazai szinten csupán az NB III-ig jutó legény, Bálányi Gábor és Kollár Zsolt.
– Bajnokok lesznek?
– A képességek alapján igen, de egyébként is azt mondom, hogy elsőnek kell lennünk – felelte Dukon Béla, a Mogyoród FC edzője.
– Ez a kitűzött cél?
– Természetesen!
– Minden intrika nélkül: szép kis csapat az önöké.
– Egy helyről jönnek, egy ivásúak a fiúk, és az csak pozitívum, hogy baráti társaságról beszélhetünk, de a pályán dől el minden. Lehetünk mi jó barátok, ha kikapunk a hétvégén.
– Kihívás olyanoknak tréninget vezényelni a ,,megye-háromban”, akik megjárták az NB-s osztályokat?
– Aki szeret edzőként dolgozni, annak minden feladat kihívás. Nem teszek különbséget volt NB I-es és megyei szintű labdarúgó között, ugyanis aki becsülettel végzi a munkáját, annak mindegyik játékos érdekes. Amennyiben nem így lenne, nem kell elvállalni. Ha nem lennének itt, akkor az ember nem dolgozna? Nálam nem így működik, mi több, azt vallom, egy edzőn múlik, minek tekinti ezt, munkának vagy feladatnak.
– Épülnek, szépülnek, ezt tudom, de Dukon Bélának itt a helye a magyar futball térképén?
– A Ferencvárosnál maximálisan meg vagyok becsülve, jól is érzem magam. Lassan kilenc éve dolgozom a Fradiban. Eddig az U21-es csapatot vittem, míg a nyártól az U18-as gárdáért felelek. És emellett nekem ez abszolút nem degradáló.
– A mindenkori ellenfelek idősebb játékosai, netán edzői megismerik?
– Nem vágyom erre. Egyébként néha igen, néha nem. Azt azért sajnálom, hogy a győzelmek után – és ez az edzői társadalomban sajnos egyre ritkább – nem sokan jönnek oda gratulálni. És nem azért, mert én elértem valamit, netán vagyok valaki, hanem azért, mert ez volna a szükségszerű, egyszerűen így illik.
– Már ezen a szinten is…?
– Mondom, egyre kevesebbet látok, tapasztalok ilyesmit, ami hiba, mert ha vereséget szenvedünk, én is nyugodt szívvel odamegyek gratulálni és nem esik le az ujjamról a gyűrű, de különösebben nem foglalkozom ezzel, a saját csapatomra figyelek, nem másra. Csupán érdekesnek tartom.
– Úgy tűnik, a példa ragadós, mivel hiába a fantasztikus ferencvárosi stadion, a hírek szerint a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Pintér Attila sem gratulált az északír válogatott szövetségi kapitányának a hazai pályán 2–1-re elveszített, első Európa-bajnoki selejtező után közvetlenül.
– A Fradi-aréna valóban parádés. Volt szerencsém – és ezért hálát adok a Jóistennek, hogy egyáltalán pályára tudtam lépni – az öregfiú-együttessel futballozni ott, hiszen a nyitómeccs a miénk volt. Annak idején a régi aréna volt a mi szentélyünk, de ez is az lehet, sőt egy fokkal feljebb is van azon a bizonyos polcon. Minden játékos tegye össze a kezét, hogy erre a pályára teheti a lábát, mert csodálatos a komplexum! A válogatottal kapcsolatban pedig azt mondom, könnyű ilyenkor belerúgni bárkibe. Nézzük meg, a török válogatott kapott egy hármast Izlandtól, a portugálok 1–0-s kudarcot vallottak otthon Albánia ellen, holott emlékszem jó néhány évvel ezelőttről olyan meccsre, amikor az albánokat nem sikerült megvernünk, és bizony olyan cikkek jelentek meg a lapokban, hogy én csak lestem. Akkor most a portugálok közül mindenkinek öngyilkosnak kellene lennie? Pintér Attiláról meg csak annyit: egy edzőnek rögtön a mérkőzés után illik gratulálni, ez idáig rendben van. No de olyan felfokozott idegi állapotba tudnak kerülni a trénerek, hogy önhibájukon kívül nem úgy viselkednek, ahogy kellene. Mindazonáltal nem tudom elképzelni, hogy a sajtótájékoztatón vagy azután ne gratulált volna az ellenfél szövetségi kapitányának.
– Csakhogy azon válogatottak hívei, amelyeket felsorolt, nem várnak több évtizede arra, hogy kontinensviadalon vagy világeseményen vegyenek részt.
– Akkor hadd folytassam a gondolatmenetemet, ha már kiragadtuk a portugálokat: hová, meddig is jutottak a vébén?
– Általában semeddig.
– Luis Figóék óta emlegetik az aranygenerációt, ez hány éve is volt? Nagyságrendekkel jobb játékosaik vannak, mint nekünk, és milyen eredményeket tudnak felmutatni? Az, hogy kijutottak a vébére, elvárható Portugáliától. De ha már itt tartunk, szégyenszemre az angol válogatott is kullog haza minden világbajnokságról. Az elvárások jócskán túllépik a realitást. Vannak nálunk sokkal jobb nemzeti együttesek, amelyek ugyanúgy nem érnek el semmit, ahogy mi. Nézze meg az idei vébét, például a spanyolokat. Jó, világbajnokként érkeztek, de ebből a szempontból ez lényegtelen. Hányadik helyen végeztek?
– Ugye, ezzel nem azt akarja mondani, hogy a magyar válogatott nem lepte meg azon a viharos vasárnap estén?
– Nem azt mondom, hogy nem győzelmet vártam, mert nem így van, de az utóbbi évek eredménysorának tükrében olyan nagy meglepetést azért nem okozott a találkozó végeredménye. Amikor megjelenik halálfejjel a sportnapilap, arra nincsenek szavak. Lehet hergelni a népet, kelteni az indulatokat, de akkor mit csináljanak Törökországban? Lőjenek le mindenkit? Ez még viccnek is rossz! Értem én a negatív hangulatot, csak mi mindig mindent túlzásba viszünk.
– Végül is igaza van. Csak a jó eredményeket, a valamirevaló sikereket nem…
– Kicsit el kellene már gondolkodni azon, ha a környező országok sokkal fejlettebb futballnemzetei nem érnek el eredményeket, akkor mégis, Magyarországon mit várnak a labdarúgástól?
– Dőljünk hátra és nézelődjünk… Egyet azért ne felejtsen el: javítson ki, ha tévedek, de mintha Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke nem egy helyen lenyilatkozta volna, hogy a 2016-os Európa-bajnokságon a magyar válogatottnak márpedig ott kell lennie. Nem bohócsipkában és krumpliorral, a Notre Dame előtt téliszalámis szendvicset majszolva, hanem résztvevőként. A fentiek tükrében mit gondol, ez teljesíthető?
– A kijelentéssel maximálisan egyetértek. A harmadik továbbjutó hely még meglehet, de azért ne kezdjünk már rögtön temetni! Ott kell legyünk, de nem lesz könnyű út – és ezt senki nem ígérte meg. Egy vereséget nem könnyű megemészteni, de lesz ez még jobb is! És ez nem kincstári optimizmus, ugyanis azt gondolom, kijöhet ilyen rövid periódus, amikor kapunk két gólt. De ha a következő meccsen nekünk jön ki így a lépés? A futball már csak ilyen.
– Ne temessünk, építsünk. Olyat, mint a ferencvárosi komplexum. Ráadásul a csapat sem rossz – legalábbis honi szinten.
– Ha azt veszem, egy ilyen stadionhoz dukál egy nemzetközi porondra kilépő csapat, akkor természetesen azt várom, a mi szurkolótáborunkkal kötelező ott lenni, de…
– Megfigyelte már? Mindig ott van az, hogy „de”…
– Egyelőre még idő kell ennek a csapatnak, hogy odajusson, mert jelen pillanatban még nem tartunk ott. Ugye, az alapokkal kell kezdeni mindent. Indult a stadionnal, építsünk hozzá jó csapatot.
– Olyat, mint „kicsiben” a Mogyoród FC?
– Ha már itt tartunk, az utóbbi időben jelent meg a mogyoródi futballról jó néhány negatívum, amit nem is értettem. Ha más csapattal történik meg az, hogy 15 pontot levonnak egy olyan dolog miatt, amely – szerintem – abszolút nem volt jogos, és mégis mi lettünk felelősségre vonva az ügyben… Aztán megjelennek olyan cikkek, hogy a mogyoródiak így sem tudnak nyerni, pedig ilyen meg olyan játékosokat hoznak. Nem szeretném, ha mindig csak a negatívumok jönnének elő, mivel ez a klub nagyon sokat tett a megyei labdarúgás színvonalának emeléséért többek között a pályaépítéssel, éppen ezért nem hiszem, hogy rajtunk kellene bárkinek is köszörülnie a nyelvét. Ha jogos a kritika, elfogadom, de az elmúlt időszakban történtek olyan események, amelyekkel abszolút nem értettem egyet. Pontosan azért nem emeltem fel a hangom, hogy ne Dukon Béla neve szerepeljen. Nem biztos, hogy hiányzik az, hogy bárkivel konfliktusba kerüljek, de ezt az alkalmat szeretném megragadni: ne úgy kezeljenek minket, ahogy eddig. Remélem, az eredményeink is azt mutatják majd, hogy a helyes úton járunk.
„Nagyon örülök, hogy itt vannak a magasabb osztályt megjárt labdarúgók, annak meg főleg, hogy a futball szeretetéért szerepelnek nálunk, nem úgy, mint más csapatoknál néhány nagynevű játékos, akik nem ingyen futballoznak. Nálunk ezek a futballisták is szeretik a labdarúgást, és szeretnének továbbra is hobbiszinten játszani. Baráti társaságról van szó, először Bálányi Gábor és Kollár Zsolt került hozzánk, és ők közösen hozták ide Berdó Balázst, illetve Murányi Kristófot. Mint a Mogyoród FC alapítója, számítok rájuk a későbbiekben is, remélve, hogy a szakmai munkában segíteni tudnak, gondolom, ragadt rájuk annyi, hogy hasznosítani tudják a tapasztalataikat nálunk. Bízom benne, hogy partnerek lesznek, de a tapasztalatom pozitív, mert szeretnek ide járni, közénk tartozni. A Fóton 5–0-ra megnyert bajnoki volt az, amelyen végre teljes létszámban voltunk jelen. Most értünk el odáig, hogy mindenki itt van. Az edzőnk, Dukon Béla – anélkül, hogy bármiféle sértődés, netán rossz érzés lett volna a többiekben – őket is kipróbálta, és innentől kezdve folyamatosan játszani fognak. Látva az eredményeinket, hiányoztak is az első meccseinkről.”
KURUCZ PÉTER, a Mogyoród FC alapítója
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: