Kapitány, kapitány!
Ha kérdezték, őszintén válaszolt. Mindig, mindenhol. Nem puffogtatott elcsépelt frázisokat, ez ugyanis Németországban nem divat. Dárdai Pál megnyilvánulásain mindig is tükröződött, hogy onnan jött, ahol csak a teljesítmény számít. Palikából aztán szép lassan Pál lett, és mert a Magyar Labdarúgó Szövetség csütörtököt mondott, 2014. szeptember 18. óta a legújabb szövetségi kapitányt tisztelhetjük benne. Elődje, Pintér Attila kinevezésekor a közvélemény ámuldozott – feltéve a kérdést: miért? –, mint ahogy az elköszönés időzítése kapcsán – újra feltéve a kérdést: miért? A lemez ismét feltehető: mi változik ezután? Merthogy a magyar labdarúgás szakmai előrelépése nem kapitányfüggő, de a változás megkezdődhet vele, általa. Dárdai Pál ugyanis nem a magyar közegben szocializálódott, amiről legyen elég csupán annyi, hogy a korábbi 61-szeres válogatott fedezet a Hertha BSC klubrekordere 286 Bundesliga-szerepléssel. Az asztal tele – letett valamit a Herr Schiller által Németországban faragott bútorra. Mégis olyan, mint az a hazánkfia, aki a hóna alatt a 0%-os THM-mel, tizenöt havi részletre vásárolt hiperszuper kütyüvel lép ki a műszaki áruházból: hitele van.