Közönségcsalogató meccs volt. Nem csoda, hogy a nézők élvezték a Pest megyeri II. osztály, Déli csoport 4. fordulójában lejátszott Felsőpakony – Kakucs (7–4) bajnoki majd’ minden pillanatát. Az élvezeti értéket növelték Fülöp Tamás megmozdulásai, hiszen a 19 éves futballista bő félórán belül triplázott.
Akár a cirkuszban. Volt ott minden: 11 gól, három 11-es, két kiállítás. Fülöp Tamás, a meccs hőse szép emlékeket őriz a vidám vasárnapról.
– Élete egyik legjobb, legfontosabb meccsét hagyta maga mögött?
– Mondhatjuk, hogy az egyik legjobban sikerült mérkőzésem volt, de hogy a legfontosabb is lenne, abban nem vagyok biztos – felelte Fülöp Tamás, a Felsőpakony labdarúgója.
– Utóbbit már csak azért is említettem, mert a győzelem úgy kellett a Felsőpakonynak, mint katonai megszállás az apácazárdában.
– Már régóta vártunk erre a három pontra, miután az első három forduló nem sikerült túl rózsásan, ugyanis két döntetlenünk és egy vereségünk volt eddig. Az előző körben az Újhartyán ellen olyan játékot nyújtottunk, amit az edzőink nagyjából elvárnak, ám most egy hálás ellenféllel, a Kakuccsal szemben sikerült megszerezni a győzelmet, szerencsére sok lőtt góllal.
– Ha már a trénereknél tartunk: az mennyire különös, hogy Nagy Zoltán mellett Istók Ferenc is a szakmai munkáért felel? Bár igaz, az előző évadban már átélhették ugyanezt a Korcsmáros Tamás–Jakab Ferenc párossal.
– Nem volt furcsa számomra, hiszen tavaly az U18-as csapatot az egyik játékostársammal edzettük, avagy itt is előjött a kéttréneres felállás, így nagyjából tudtam, mire lehet számítani. Inkább némiképp az volt a furcsa, hogy nincs alá- és fölérendeltségi viszony, teljesen egyenrangú partnerek, így mindkettejüktől hasonlóan kell elfogadni a szakmai utasítást. A tavalyi évhez képest mindenképpen előreléptünk, mivel két olyan edző csatlakozott az egyesülethez, akik szakmailag teljes mértékben ott vannak, ahol kell.
– Ahogy immár a Felsőpakony is. Gondolta volna, hogy gólzáporos meccset vívnak a Kakuccsal?
– Titkon reméltük, hogy végre átszakad a gát, beindul a henger és úgy tudunk menni, ahogy akarunk és kell, de arra nem számítottam, hogy hét gólt sikerül szereznünk. A négy kapott találatot persze kicsit soknak tartom. Nem lebecsülve az ellenfelet, de nem szabad ilyen erősségű csapattól ennyi gólt kapni, ám a hét lőtt mindenképpen pozitívum és valahol meglepetés is.
– El tudom képzelni, mit élt át eddig a helyi publikum…
– Szerencsére nagyon hálás közönségünk van, ami azt jelenti, közel is állnak a csapathoz, ezáltal a játékosokhoz ugyanúgy, mint az edzőkhöz. A drukkereink tudták, idő kell ahhoz, hogy az a játék, amit szeretnénk erőltetni, az beváljon. Nem azt mondom, hogy teljes mértékben meg tudjuk valósítani, hiszen ez nem így van, de egyre jobban érezzük a futballt, amelynek hatására a közönség is egyre többet és jobban biztat bennünket, de utóbbival eddig sem volt probléma.
– Nagyon mást játszik a csapat, mint mondjuk a tavasszal?
– A hozzáállást és a mentalitást tekintve igen, mondhatni, fordult a kocka. Az előző szezon úgy ment el, hogy nekivágtunk a „megye-egyből” visszaesőként. Nagy reményekkel indultunk el a bajnokságban, az volt a célunk, hogy felérjünk minimum a dobogóra. Azt nem mondtuk, hogy bajnokesélyesek lennénk, mivel ott volt a Taksony és a Dabas-Gyón, de mindenképp el szerettük volna érni az első három helyezés valamelyikét. A tavasszal volt is esély a 3. hely megszerzésére, de csak igen csekély. Az utolsó néhány fordulóra aztán feltámadtunk.
– Titokban reménykednek csupán, vagy immár kimondva, kimondatlanul is cél a dobogó?
– Ez mindenképpen elvárás, úgy is beszéltük meg az évad elején. Nagy álmot szövünk, ám nem beszélünk olyasmiről, ami nem százszázalékosan biztos. Éppen ezért a bajnoki címről nem beszélünk, de természetesen nem tagadnánk meg, ha az élre kerülnénk. Amikor az utánpótlásból felkerültem, nagyjából megízlelhettem a megyei I. osztály légkörét. Csupán azért estünk ki, mert akkor zajlottak az átszervezések, mert egyébként a 12. helyezés bentmaradást jelentett volna. Így furcsa közeg volt a „megye-kettő”, mert olyan csapatokkal is szembetaláltuk magunkat, ahol – ha lehet így mondani – kevésbé volt olyan a hozzáállás, mint egy ligával feljebb. Amikor jöttek a kisebb vereségek, és amikor egy-két pofonba beleszaladtunk, az kicsit megviselte az embert, mert mindenki tudta, hogy a kiesés évében bentmaradtunk volna, itt meg egy-két meccsen csak szenvedünk olyan társulatokkal szemben, amelyek nálunk gyengébb játékerőt képviselnek.
– Változott valamelyest a pontvadászat, netán ugyanolyan lesz, mint volt?
– Amely csapatok legutóbb hátrébb végeztek, azok megerősödtek, így a Ráckeve, a Gyál vagy a Délegyháza, ez a szezon tehát sokkal szorosabb és kiegyensúlyozottabb lesz, mint a tavalyi volt. Éppen ezért nem is mernék jóslásokba bocsátkozni. Úgy néz ki, a Halásztelek elhúzott, bár velük nem találkoztunk még az idén, igaz, tavaly sem.
– A HFC elleni megmérettetés nem csupán a listavezető volt, a Felsőpakony jelenlegi edzője, Nagy Zoltán számára bír presztízsértékkel?
– Mindig az aktuális mérkőzésre koncentrálunk, így nincs az bennünk, hogy bárki ellen is kevesebb lelkesedéssel mennénk fel a pályára. Talán a Gyál elleni tavalyi meccsünk volt presztízscsata, mivel a télen hat-hét játékos is odaigazolt tőlünk.
– Fülöp Tamást nem csábítják máshová?
– Már sokan mondták nekem, hogy hülye vagyok, amiért itt maradok, meg hogy miért vagyok lokálpatrióta? Amikor a kicsivel magasabb szint után visszakerültem, a tanulmányaim miatt ez volt a legkézenfekvőbb megoldás, hogy itt maradok. Ha az életem elindul abba az irányba, amelyikbe szeretném, hogy tartson, nekem a legnagyobb álmom az lenne, hogy a Felsőpakonnyal magasabb szinten játszhassak, legyen szó a megyei I. osztályról vagy az NB III-ról. Nagyon szívmelengető érzés lenne, és ha távoznék, kicsit úgy érezném, hogy cserbenhagyom a csapatot.
– Ha így folytatja, valamint ilyen gólokat szerez, mint a múlt hétvégén elért, félpályás találata, nem lehet gond.
– A következő volt az eset: az ellenfél kapusa kiszaladt a 16-os vonaláig, és mivel a csatárunk megzavarta, nem volt más választása, elrúgta a félpályáig. Én már figyeltem akkor, mennyire mozog a labda irányába, és mivel sikerült jól átvennem, megint felnéztem, és úgy voltam vele, megpróbáljuk, nem lehet vele veszítenivalóm: beemeltem a labdát a kapuba.
– Előfordult már hasonló önnel?
– A felnőttek között ez volt az első, de utánpótlásszinten többször is sikerült már ilyen gólt szereznem.
– Parádés gólt rúgott, mesterhármasig jutott, a csapata pedig hét találatig a Kakucs ellen, és mégis, tudja, mi nem fér a fejembe? Nem luxus a magabiztos sikert két piros lappal tetézni?
– Ami tény, az elsőt Csapó András kapta, teljesen egyszerű eset volt. Elindult a csatárral, akivel beérkezett a 16-osra. Nagyon kiélezett szituáció volt, és bár lehet, hogy hazahúz a szívem, de nem ítéltem volna sem 11-est, sem piros lapot. A két játékos ütközött, a játékvezető így ítélte meg, de az asszisztens nem jelzett. Fehérvári Zsolt viszont visszarántotta a 16-oson belül az ellenfelét, ez talán adható volt.
– Nem fognak hiányozni vasárnap délután, az Alsónémedi otthonában?
– Dehogynem! A Kakucs ellen három cserénk volt, és ugye, két ember kiesik, plusz lesz olyan, aki munkahelyi elfoglaltság miatt nem tud jönni, viszont van, ahonnan feltölthetjük a keretet, mert szerencsére erős az U21-es csapatunk, én már csak tudom…
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 43. lapszámában.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: