——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 40. lapszámában. Azóta a Csepel hazai pályán két vereséget szenvedett: a bajnokságban a Budaörstől (1–2), míg a Magyar Kupában a Szolnoki MÁV-tól (3–4) kapott ki Szabó Zoltán alakulata.
——————————————————————————————————————————————
Nincs benne bosszúság, düh vagy harag. Elfogadta, hogy nem Böde Dániellel vagy Nikolics Nemanjával csatázik a gyepen, hanem az NB III-as tempóhoz és nívóhoz szokott csatárok próbálják megkeseríteni az életét. Vagy ő a mindenkori vetélytársét. Úgy, mint az elmúlt hétvégén.
– A balatonfüredi környezet, az ottani kilátás vagy a csepeli győzelem volt a csodálatosabb?
– Egyértelműen az utóbbi – vágta rá kapásból Végh András, a Csepel labdarúgója. – Attól függetlenül, hogy a ’füredi létesítményt sok csapat megirigyelhetné – hiszen gyönyörű edzőpályájuk van, sőt, a centerpályát nemrégiben újították fel –, szinte biliárdasztalon játszhattunk. Nagyszerű érzés volt ilyen környezetben ilyen fontos meccset nyernünk.
– Legutóbb mikor próbálkozott „biliárdasztalon” űzni a futball elnevezésű sportágat?
– Nyugodtan mondhatom, hogy az előző bajnokságban ugyancsak Balatonfüreden volt hasonló körülmény, bár a pályát a tavalyihoz képest még jobbá tették. Ezen kívül még Budaörsön van ilyen, kimondottan osztrák falu-hangulatú sporttelep, ahol nagyon szívesen játszik az ember. Azt gondolom, ez a két létesítmény kiemelkedik a Nyugati csoportból.
– Győzelem után újabb siker következik? Merthogy ismét fontos összecsapás vár a Csepelre, a Budaörs ellen. Vagy most már csak egy meccs a sok közül?
– Számunkra minden mérkőzés ugyanolyan fontos, nem gondolom azt, hogy mert a Budaörs a Nyugati csoport legesélyesebb együttese, nekünk különösebb motiváció kellene, ugyanis mindenki ellen megvan a saját kis taktikánk, minden vetélytársunkból külön felkészülünk és a lehető legjobbat próbáljuk nyújtani. Hogy nekem mit jelent ez a mérkőzés? Volt négy nagyon jó évem Budaörsön, aztán eléggé viharos körülmények között váltunk el egymástól, de különösebben már nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget a találkozónak. Jó lesz újra a volt csapatom ellen játszani, de extra motiváció nem lesz bennem, hiszen ez a hét is arról szól, hogyan készítenek fel bennünket.
– Sok ismerőssel nem találkozhat a pályán vagy a játékoskijáróban szombat délután, mivel ha nem tévedek nagyot, a jelenlegi keretből csupán Pleván Ádámmal és Tüske Rolanddal futballozhatott együtt.
– Tudomásom szerint sincs már más az akkori csapatból, amely egyébként nagyon jól el volt osztva fiatalokkal és idősekkel, megvolt az összhang. A mostani már egy megfiatalított Budaörs.
– A Csepelnek mindenesetre jól megy a budaörsiek ellen, hiszen idestova egy éve az akkor még Bekő Balázs által trenírozott Pest megyeiekkel 0–0-ra végeztek a Béke téren, míg a legutóbbi szezonban 2–0-ra győztek.
– Szeretünk a papíron erősebb csapatok ellen pályára lépni, ezen a szinten, akik tudnak futballozni, azokkal szemben jó játszani, mi több, remek meccseket is szoktunk vívni. A Budaörs éppen ilyen gárda. Egyébként a Balatonfüred is hasonló, annak ellenére, hogy 5–1-es vereséget szenvedett két hete Budaörsön. Azt már most mondom, hogy sok vetélytárs nem fog nyerni Balatonfüreden.
– Ha már ezt a kifejezést használta: Végh András ezen a szinten akar maradni?
– Nem feltétlenül. Jövő nyárig van szerződésem Csepelen. Meglátjuk, miként alakulnak a dolgok, ám hozzáteszem, nagyon szeretek itt futballozni, abban pedig nagyon bízom, hogy olyan helyezést érünk el, ami… Nem akarom elkiabálni, de mindent megteszünk, hogy akár osztályt is váltsunk. Természetesen nem lesz sétagalopp, rengeteg mérkőzés van még hátra, és vannak jó csapatok a mezőnyben, de megpróbáljuk. Nekem is az a célom, amíg lehet, magasabb szinten futballozzak, aztán hogy erre Magyarországon vagy külföldön kerülhet sor, arról még nem tudok mit mondani.
– Ez sejtelmes válasz volt, az alábbi kérdésre viszont ne ilyet adjon, ha kérhetem. A IV. kerületben nevelkedett, így az álmaiban az szerepelt, hogy a Megyeri úton fut be fényes karriert.
– Nem így alakult. Négy évet töltöttem Újpesten 2002 és 2006 között, gyakorlatilag háromesztendős korom óta Újpest-szurkolóként éltem az életem, jártam ki hétről hétre idegenbe és hazai pályán is a meccsekre. Aztán óriási lehetőség adódott előttem, én viszont pont akkor érettségiztem, amikor felkerültünk a felnőtt csapatba. Hogy miért nem lettem NB I-es játékos? Talán azért, mert nem mentem el magántanulónak, ellenben kortársaim abban az évben be is mutatkoztak Mészöly Géza és Véber György keze alatt az élvonalban, gondolok itt többek között Hullám Attilára, Szőke Jánosra vagy éppen Vituska Istvánra.
– Bánja, hogy nem a kortársai útját járta, vagy azt mondja, az élet kárpótolta az elszalasztott lehetőségért?
– Nagyon sokat gondolkodtam már ezen a kérdésen, amit én is feltettem magamnak. Bánom is, meg nem is. Bánom, mert nem tudtam bemutatkozni az élvonalban, márpedig ha valaki 18 évesen debütál, az nagyon nagy dolog, viszont emellett más dolgokkal is tudtam foglalkozni. Kettős érzések kavarognak bennem.
– Akinek lila a vére, az nem érezte kellemetlenül, amikor néhanapján a Budaörs zöld dresszét felvette?
– Nem tulajdonítok nagy jelentőséget a színeknek, de valóban vicces, hogy a lila után zöldre váltottam.
– Most pedig kék-pirosban futballozik, méghozzá kiválóan. Legalábbis erre utal, hogy edzője, Szabó Zoltán 7-es osztályzatot adott önnek és Haraszkó Sándornak a Balatonfüred otthonában nyújtott produkcióért – nyilván nem véletlenül.
– Azt gondolom, hogy az egész csapatnak jól ment a játék. Magamat sosem értékelem, nem is szoktam mondani kifelé semmit, inkább mások véleményére hagyatkozom. Nyilván érezheti az ember, hogy jól ment, ám én arra figyelek, hogy kijavítsam a hibákat. Legutóbb az egész gárda nagyon koncentrált volt és egy emberként küzdöttünk, hogy ezt a meccset győztesként zárjuk. Külön öröm számomra, hogy két védekező játékos szerezhette a gólokat és nem csupán a csatárok villognak minden mérkőzésen. Ez a diadal a csapat érdeme, ezért is merem mondani, ha így folytatjuk, bármelyik ellenfélnek nagyon nehéz lesz ellenünk futballozni.