Nagy tét a nagy tétlenségben

Szép játék a futball – ott, ahol játsszák. Mert ahol játsszák, előbb vagy utóbb eredménye is van. Elég egyszerű ok-okozati összefüggés van a kettő között, ezt készséggel elismerem, de nem tehetek erről az egyszerűségről. A magyar válogatott ellenben arról igen, hogy eltévesztette az időpontot, tudniillik az Albert Flórián Stadion „temetésére” érkezett, holott immár a „biztosított” arénában volt gyászos a hangulat. Ott, ahol alapesetben örömtüzeknek kellene gyúlniuk, merthogy bő egy hónapja az Üllői úti komplexumban minden adott, már csak a játékkal, de legfőképpen az eredményességgel adódnak kisebb-nagyobb (khm…) problémák. Ráadásul az érdeklődésre sem lehet panasz. Ezt abból is leszűrtem, hogy – idézve a hivatalos levélből – „a fokozott médiaérdeklődés és a férőhely szűkössége miatt sajnálattal közöljük, hogy nem áll módunkban akkreditálni önt a Magyarország–Észak-Írország labdarúgó mérkőzésre”. A mieink ugyanis megkezdték szereplésüket az Európa-bajnoki selejtezőkön, ha valaki nem tudná. Az Eb-t már csak azért is ki kell hangsúlyozni, mert – idézve Pintér Attila szövetségi kapitány a 2–1-re elveszített meccs után adott televíziós nyilatkozatát – „nagy volt a tét”. Elgondolkodtam a profi labdarúgókkal foglalkozó Pintér szavain, ám nagyjából három órával később leesett a tantusz – tudják: ok, okozat és az eltévesztett időpont –, hogy a kapitány nyelve alighanem megbotlott. Merthogy inkább a tétlenség nagy – immár évtizedek óta.