A Ráckeve volt a szenvedő fél. Pirisi Sándor, a gárda edzője nem értette, mi történik csapatával, amelyet a szünet után a nagyobb lelkesedéssel és akarattal küzdő Újlengyel végül 3–2-re legyőzött.
– Kötelező volt javítani?
– Mindenféleképpen, mert a Bugyi elleni meccs nagy bukás volt számunkra a nyitófordulóban – felelte Telepóczki János, az Újlengyel 28 éves középpályása. – Gyakorlatilag győztes meccset engedtünk ki a kezünkből, a Bugyi kétszer jutott el a kapunkig, amelyből egy gólt kaptunk, és még szerencsénk sem volt, pedig uraltuk a mérkőzést, végig nálunk volt a labda.
– Csakhogy az eredményjelző ettől még nem a labdabirtoklási arányról hivatott tájékoztatni.
– Ez igaz, mint ahogy az is, hogy sok helyzetünk nem volt, de tény, hogy 70 százalékban nálunk volt a játékszer, passzoltunk, ment a játék, ,,folyt” a labda, csak éppen gólt nem tudtunk rúgni.
– Nem úgy a Ráckeve ellen, amikor mindez háromszor is összejött, legfőképp önnek köszönhetően.
– Hála a magasságos Jóistennek! Nagyon gyengén kezdtünk, kaptunk két „makonya” gólt, aztán a szünetben megbeszéltük, hogy nekimegyünk a Ráckevének. Így sikerült, szerencsére meg tudtuk fordítani a meccset.
– Egy félidőt követően az öltöző felé ballagva mégis mi pörgött végig az agyában? Elvégre akkor még 0–2 volt az állás.
– Az, hogy nagyon rosszul esett mindenkinek, rettentő bosszúsak voltunk, aztán rendet tudtunk tenni a fejekben. A szünet után nekik mentünk és lett, ami lett.
– Egy tücsökciripelésnyi ideig sem játszódott le önben, hogy nagy lebőgés lehet a vége?
– Akkora erőt éreztem és érzek a csapatban, mivel olyan összefogás van nálunk, amely azt eredményezte, hogy nem csupán én bíztam a srácokban, de mindenki hitt a másikban. Tudtuk, hogy nem volt ez egy vesztes mérkőzés…
– Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, de a ráckeveiek váltig állítják, a jegyzőkönyvben rögzített adattal ellentétben az Újlengyel harmadik találata nem a 95., hanem a 98. minutumban született.
– Szerintem nem, az már nagyon tetemes lenne. Úgy emlékszem, három vagy négy percet hosszabbított a játékvezető, de ebben a négy percben is végig húzták az időt a vendégek, ott voltunk a kapujuk előtt és fetrengtek. Erről szólt a meccs utolsó félórája a ráckeveiek számára. Nem megbántva őket, de nem voltak túl sportszerűek, a játékvezető pedig biztos úgy volt vele, hogy mivel végigfetrengtek a hosszabbításból két és fél, három percet, egy minutummal tovább vezeti a találkozót. Az viszont tény, hogy a gól a legjobbkor született, az utolsó utáni pillanatban, amikor kellett.
– Mondja ezt az élete meccsét futballozó középpályás.
– Így azért nem mondanám, de mindenféleképpen nagyon akartam.
– Miért, volt még olyan bajnoki a felnőtt karrierje során, amikor úgy szerzett mesterhármast, hogy nem 9–0-ra győzött a gárda, hanem mondjuk 3–0-ra?
– Mesterhármast sohasem rúgtam, pláne nem úgy, hogy 0–2-ről fordítottunk. Ilyen még nem fordult elő velem, bár olyan volt, hogy jól ment a játék és szereztem gólt, de csak egyet.
– Ezzel a sikerrel bizonyára visszatért az önbizalmuk.
– Jól gondolja, ez lelkileg nagyon nagy cselekedet volt a csapattól, egy ilyen diadal mindenki önbizalmát megnövelheti.
– Az Újlengyelnek van esélye a bajnoki címre?
– Úgy érzem, hogy van. Azt gondolom, képzett labdarúgóink vannak, így a dobogóra odaférhetünk, de titkon bízom abban, hogy az aranyérem a miénk lesz.
– Kik lehetnek a legnagyobb vetélytársak? Kérdezem ezt úgy, hogy a legutóbbi évadban a Keleti csoportban szerepeltek.
– Azért nagyjából tisztában vagyunk az erőviszonyokkal, ismerjük a csapatokat. A Dabas II.-ben érzek olyan átütőerőt, amellyel képes lehet megnyerni a bajnokságot.
– Úgy beszél, mint aki nem is lett volna dabasi játékos…
– Töltöttem Gyónban egy kis időt, de tényleg úgy gondolom, megerősítették a keretet, hiszen néhány régi csapattársam átment a Dabas II.-be. Jó játékosokról van szó, plusz ott van az Örkényből szerződtetett Farkas Krisztián, szóval úgy gondolom, erősek lesznek.
– Önt nem csábították?
– Sem a Dabas, sem más.
– Egy fikarcnyit sem találja furcsának?
– Nem szívesen távoznék Újlengyelből. Volt ez a féléves kitérőm Dabason, előtte pedig még ifistaként jártam Hernádon, de csak hazahúzott a szívem. Helyi játékos vagyok, és öreg koromra nem tervezem az „eltávot”.
– Van, amire viszont figyelniük kell. Meglehet, az ősz meccse következik, hiszen a kettőből kettőt nyerő Halásztelek lesz a vetélytárs.
– Minden mérkőzést nagyon komolyan veszünk, és bár Bugyin sajnos vereséget szenvedtünk, már nem foglalkozunk ezzel, csak a következő összecsapással. Biztos nagyon kemény küzdelem vár ránk a Halásztelek ellen, de minden találkozó más, mégis nagyon bízom benne, hogy ezt is „behúzzuk”.
– Ugye tudja, hogy a Halásztelekben is futballozik egy gólvágó, nevezetesen Gáspár András, aki a nyitófordulóban 4-szer, míg legutóbb 2-szer volt eredményes?
– Elég stabil a védelmünk, és úgy érzem, megfogjuk őket. Mindenképpen úgy megyünk ki a pályára, hogy nekünk csak egy eredmény számít, a győzelem.
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 39. lapszámában. Azóta az Újlengyel 3–1-re kikapott a Halásztelektől, majd nyert a Gyál otthonában 4–1-re.
——————————————————————————————————————————————