Jöhet a derbi! Urbán Flórián, a Vecsés edzője persze, hogy várja a Ferencváros ellen szeptember 10-én, 19 órakor sorra kerülő Magyar Kupa-találkozót, csakhogy… A korábbi 40-szeres válogatott labdarúgó, az újpesti publikum egykori kedvence tisztában van azzal, hogy előtte a Biatorbágyot kellene valamiképpen legyőzni – ráadásul idegenben.
– Nagy meccs lesz.
– A harmadik fordulóban azért még nem lehet rangadóról beszélni, de mindenképpen annak lehet nevezni, hiszen a tavalyi eredmények és a mutatott játék alapján kijelenthető, hogy két olyan együttes csap össze egymással, amelyek az élmezőnyhöz tartoznak – felelte Urbán Flórián a vasárnap délután a Biatorbágy otthonában sorra kerülő bajnoki találkozóval kapcsolatban. – Valószínű, hogy ez ebben a szezonban sem változik. Mindenképpen jó mérkőzést várok, jó csapatok találkoznak, olyanok, akik játsszák a futballt. Ismerem a riválisunk trénerét, Nagy Lajost, ugyanis játékostársam volt Zalaegerszegen. Futballistaként és edzőként is jó munkássága van, nagyon jól összerakta a Biatorbágyot, legutóbb meg is néztem a Pilis elleni meccsüket.
– Nem az első randevújuk következik, mégis, presztízst csinálnak belőle?
– Nem hiszem, hogy ez más lenne, mint a többi, így minden mérkőzés presztízs számomra. Gondolom, Lajosnak is, akit tisztelek, hiszen jó gondolkodású és személyiségű fiú, és akivel bajnokok voltunk Zalaegerszegen. Én minden meccsen nyerni akarok, alighanem ő is így áll hozzá. Meglátjuk, ez most kinek sikerül.
– Végül is bajnokok találkoznak egymással vasárnap délután…
– A kispadoknál mindenképpen. Nagyon bízom benne, hogy a szezon végén a kettőnk közül valaki elmondhatja magáról ismét, hogy bajnok lett, és nem a Lajos lesz az, de ettől még nagyon szeretem őt.
– Lát arra reális esélyt, hogy Vecsésre kerüljön az aranyérem?
– Nagyon őszinte leszek, hiszen mindig így beszélek: a nyáron volt nálunk némi átalakulás. Olyan emberek érkeztek ide, akik azzal a szellemiséggel, amit én képviselek, maximálisan azonosulni tudnak. Élmény edzést tartani a játékosaimnak, élmény mindennap kijönni a pályára, élmény nézni, ahogy tréningeznek és játszanak. Én hiszek bennük, ők hisznek bennem. Most azt tudom mondani, ez egy csapat, amit én mindig akartam. Nem kellenek azok az egyéniségek, akik saját magukat futtatják és elhiszik saját magukról, hogy mekkora nagy sztárok, de közben a futballpályán egy métert nem futnak. A mostani egy csapat csupa nagybetűvel, telis tele olyan labdarúgókkal, akik egymásért megtesznek mindent, nagyon együtt vannak, így bízunk abban, hogy sikeresek leszünk, de előre nem lehet kijelenteni semmit. Mindig napról napra gondolkodom, mérkőzésről mérkőzésre, és nekünk minden meccsre úgy kell kimennünk, hogy nyerünk. És ha ez így lesz, bajnokok leszünk.
– Tulajdonképpen beváltotta az ígéretét. Emlékszem, idestova egy éve lenyilatkozta, hogy elköszön néhány embertől – kitől így, kitől úgy.
– Ez így van, de a télen még nem sikerült, viszont a nyáron elköszöntünk azoktól, akikkel tényleg semmi baj nincs, csak nem azt képviselik, amit én. Más a szemléletük, tisztelem őket, semmi bajom nincs velük, de azt a gondolkodásmódot, amit hoztak magukkal, máshol kell kamatoztatni. Mondtam már korábban is, de megismétlem: a világ azért kerek, mert nem lehet mindenki olyan, mint én, nem lehet csak úgy gondolkodni, ahogy én. Nekem viszont egy alapkövetelményem van: az én környezetemben mindenki úgy gondolkodjon, ahogy én. Jelen pillanatban a Vecsés keretét huszonkét ember alkotja, és egytől egyig úgy gondolkodnak a futballisták, ahogy én.
– Nézte a Fradi legutóbbi kupameccsét?
– A Hévíz elleni 8–0-ra gondol?
– Igen, arra.
– Megmondom őszintén, nem, de a Ferencváros egyik mérkőzését megnéztem.
– Amikor megtudta, hogy a Magyar Kupában az FTC-t kapta a Vecsés, hirtelen mi jutott eszébe?
– Az, hogy a játékosaim a gondolattal már eljátszottak. Mondták nekem, hogy „mester, de jó lenne menni még egy kört és akkor a Fradival szeretnénk játszani, hiszen az ország legnépszerűbb csapata, benne lennénk a tévében”. Látja, ilyenek a játékosaim! Amikor kiderült, kivel kerültünk össze, rögtön azzal fogadtak, hogy „na, most meg tudjuk magunkat mutatni”. És ez jó dolog, öröm számomra, hogy a játékosok így gondolkodnak. Értelemszerű, hogy nem lehet a két klubot egy kalap alá venni. A Ferencváros nagy egyesület, sokkal jobb, mint a Vecsés, de… Ahogy említettem, nálunk csapat van, és mindent meg fognak tenni a futballisták azért, hogy sikeresen vegyék az akadályt.
– Nem tart attól, hogy beleszakadnak egy nagy zakóba? Vagy ezt bekalkulálták?
– Én semmit nem kalkulálok be, a labda gömbölyű. Egyet tudok, éspedig azt, hogy hiszek a csapatban, a játékosaimban. Nem lehet tudni, mi lesz, még egyszer mondom, a Ferencváros az a Ferencváros, magasabb szint, de tudom, hogy a játékosaim mire képesek. Abban biztos vagyok, hogy a srácok mindent megtesznek a mérkőzésen azért, hogy sikeresek legyünk. És nem csak ezen az összecsapáson, mert nekünk nem a Ferencváros ellen kell készülnünk, hanem a bajnokságra. Ez egy meccs lesz, másabb miliő, jobb hangulat, de minden találkozóra úgy készülnek – és ez el is lett nekik mondva – hogy a legjobb tudásuk szerint kell futballozniuk, a legjobbat kell adniuk. Ha éppen a Ferencváros lesz az ellenfél, a Ferencváros ellen is meg kell mutatniuk, mit tudnak. Félni nem félek semmitől és senkitől, sohasem tettem, és tudom azt is, hogy ezek a játékosok, akik itt vannak velem, hasonlóképpen gondolkodnak. Tudják, mi a dolguk, menni fognak. Ha a nagyobb tudás kijön, akkor kijön, mi csapatként fogunk közreműködni, ugyanis a Vecsés napjainkban igazi labdarúgócsapat.
——————————————————————————————————————————————
Pest megyei I. osztály, 3. forduló
VIADUKT SE-BIATORBÁGY–VECSÉSI FC
Biatorbágy, vasárnap, 16.30 | Vezeti: Jakab Árpád (Bíró Zsolt, Czerovszki Márton)
— — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — —
2013 ősz: Biatorbágy–Vecsés 4–0 (2–0) | G.: Busa Bálint (23. p.), Varga Dániel (29. p.), Hungler Gábor (51. p. – öngól), Nikolov Balázs (59. p.)
2014 tavasz: Vecsés–Biatorbágy 1–1 (1–0) | G.: Zalaegerszegi Roland (40. p.), ill. Szép Imre (67. p.) | K.: Szabó Sándor (23. p.), Sipeki Attila (42. p.), ill. Novák Lőrinc (89. p.)
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: