23 évesen aligha élete meccsét játszotta, mégis fontos mérföldkő lehet Kovács Dávid és csapata, az Újbuda életében a III. Kerület elleni győzelem (3–1). Az NB III, Nyugati csoportjában szereplő fővárosiak ugyanis a bajnoki címre hajtanak. Az első akadályt sikerrel vette Pári Sándor legénysége.
Kovács Dávid először, Kovács Dávid másodszor és Kovács Dávid harmadszor. A XI. kerületiek kitűnősége remek meccset tudhat maga mögött, nem véletlen, hogy az Újbuda trénere, Pári Sándor 9-es osztályzattal jutalmazta labdarúgója múlt vasárnap délutáni produkcióját.
– A három pontot vagy a mesterhármasát értékeli többre?
– A győzelem számomra fontosabb – vágta rá kapásból Kovács Dávid. – Lényegesebb, hogy az Újbuda megnyerte ezt a mérkőzést, mint az, hogy három gólt szereztem.
– Vérbeli csapatemberként szépen elosztotta a találatait.
– Ugye, volt egy akciógól már a meccs elején, azzal kezdtem. Egy remek passzt kaptam a csapattársamtól, egy az egyben voltam a kapussal szemben és elgurítottam mellette. Aztán volt egy szabadrúgás nagyjából 19 méterről, és végül egy 11-es a meccs vége felé.
– A sikerhez kétség sem férhetett?
– Úgy éreztem belülről, hogy nem. A játékunk alapján abszolút megérdemelt volt a győzelmünk, ám hozzáteszem, hogy itt is, ott is voltak vitatható történések.
– Előzetesen alighanem ilyen rajtot képzeltek el.
– Mindig úgy indulunk neki a szezonnak, hogy minden meccset meg kell nyerni, pontokat kell szerezni, úgyhogy igazából nekünk ez a kezdés megfelelő volt. Előtte játszottunk egy kupameccset a Zalaegerszeg ellen, akkor is helytálltunk, hiszen már a 7. percben emberhátrányban voltunk, mégis sikerült megszorongatnunk a ZTE-t. Persze, nem mi voltunk az esélyesek, de a hosszabbításig mégis eljutottunk, ám sajnos akkorra kettős emberhátrányba kerültünk, és akkor már nem tudtunk sok mindent alkotni, legfőképp a támadószekcióban.
– Mit gondol, ha teljes létszámban játsszák végig a kupameccset, lehetséges, hogy már a rendes játékidőben eldől a továbbjutás sorsa, és nem az NB II-es vendégegylet javára?
– Szerintem nem. Ha nincs az emberhátrány, bármi lehetett volna, de ezt már sosem tudjuk meg. Így alakult, ez már a múlt.
– A múlt alapján a zalaiaknak nem a második vonalban, míg önnek a tehetsége, a kvalitásai miatt nem az NB III-ban volna a helye.
– Ez egy olyan felvetés, amelyre nem szívesen válaszolok. Most itt vagyok, és én mindig is az a játékos voltam, aki nem a nagyon távoli jövővel foglalkozott, hanem azzal, amit kérnek tőle az edzők. Nem tudok és nem is akarom azt mondani, hogy NB II vagy NB I. Amit kérnek tőlem, megcsinálom. Ha ez jó, akkor jó, ám hála Istennek, jó szokott lenni, a többit pedig már a szakemberek tudják.
– Azt viszont csak Kovács Dávid tudja, volt-e kérője magasabb osztályból?
– Személyesen nem, telefonon vagy e-mailen engem nem keresett meg magasabb osztályú egyesület, igaz, a harmadik vonalból több klub is érdeklődött, de azokat visszautasítottam, mert Újbudán szeretnék maradni.
– Mire lehet képes a társaság az előttünk álló évadban?
– Úgy gondolom, sokkal jobb eredményeket fogunk elérni, mint az előző szezonban, főleg ha sérülések nem hátráltatnak bennünket, mert abból tavaly kijutott néhány. A tavasszal azért megmutattuk, milyen kitartó csapatunk van. Együtt sok mindenre képesek lehetünk, az első öt hely valamelyike a realitás, aztán küzdhetünk a bajnoki címért. Nem titok, hogy szeretnénk megnyerni a bajnokságot.
– Akkor előbb vagy utóbb a másodosztályba jutás a cél?
– Igen!
– Ez nagyon egyértelmű válasz, ami egyúttal azt is jelenti, hogy – bár nyilván nem az ön kompetenciája, de – ehhez minden feltétel adott?
– Azt hiszem, hogy igen. Nálunk minden rendben van, így benne lehet a pakliban, hogy az NB II-be jutunk, de amit az imént említett, ez nem rám tartozik, így nem látom, az egyesületnek milyen lehetőségei vannak. Csak abból tudok kiindulni, amit az edzéseken és a meccseken tapasztalok az edzők, a játékostársak és a felszerelések tekintetében. Hogy a sorsunk miként alakul, ha mindez összejön, az már a jövő zenéje. Nekünk, futballistánknak csupán egy dolgunk van, éspedig az, hogy mindent megtegyünk a sikerért.
——————————————————————————————————————————————
Az edző szemével
Természetesen kíváncsiak voltunk a futballista edzőjének véleményére is. Pári Sándor, az Újbuda trénere az alábbiakat mondta Kovács Dáviddal kapcsolatban.
„Szép reményekre jogosító játékos, olyan labdarúgó, aki minden évadnak azzal vág neki, hogy a góllövőlista elején helyezkedjen el. Ez tavaly sajnos nem sikerült, reméljük, hogy az idén másként lesz.”
Amennyiben a múlt hétvégi nyitótalálkozóból indulunk ki, egyet kell értenünk a trénerrel, aki visszatekintett a mögöttünk hagyott vasárnapra és játékosa produkciójára.
„Az egyik oldalról parádés volt, a másik oldalról pedig nem – folytatta Pári Sándor. – A szünetben volt egy megbeszélésünk a csapattal, ám ekkor Dávid nem volt teljesen fegyelmezett, de ezt tisztáztuk. Aki a nemzeti bajnokságban három gólt lő, bármelyik osztályban is teszi, az megsüvegelendő teljesítmény. Úgy gondolom, benne sokkal több van, mint ami eddig kijött belőle a mérkőzéseken, éppen ezért remélem, hozzá tudom segíteni ahhoz, hogy ennek végre eleget tegyen. Kovács Dávid pozitív alany mind az edzésmunkában, mind a kommunikációban, úgyhogy összességében le a kalappal a fiú előtt, de ez elmondható szinte az egész csapatról.”
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 37. lapszámában. Azóta az Újbuda 1–0-ra nyert a Mosonmagyaróvár otthonában.