Kispesten kezdődött minden. A Honvéd utánpótlásában dolgozott hosszú-hosszú esztendőkön keresztül Nagy Zoltán, aztán egyszer csak kikötött Pest megyében. Edzősködött Újhartyánban, egy ideig párhuzamosan a Csepel NB III-as gárdáját is irányította, majd Halászteleken alkotott maradandót. Az idei nyár pedig már Felsőpakonyban találta.
Győzelemmel debütálni mindig nagyszerű érzés, márpedig Nagy Zoltán az első hivatalos meccsén nyert a Felsőpakonnyal. Augusztus 10-én, vasárnap így állt fel a társulat a nem is olyan rég még ,,megye-kettes” Dánszentmiklós otthonában: Gerstenbrein Gábor – Olajos Sándor, Király Krisztián, Bárdos Péter, Varga Zoltán (Nagy Szabolcs, 65. p.) – Fehérvári Zsolt, Szabó Gábor, Ignácz Attila, Fülöp Tamás – Veibl Viktor (Kalóczkai István, 60. p.), Balogh Viktor. A vendégcsapat 5–0-s félidőt követően 10–0-s sikert aratott, a gólokat Fülöp Tamás (4), Szabó Gábor (3), Fehérvári Zsolt, Ignácz Attila és Kalóczkai István szerezte.
– Ilyen ötösöm lenne a lottón…
– No, miért?
– Csak idő kérdése volt, mikor kerül ismét szóba a neve Pest megyében. Ennyi személyes szál talán megengedhető: nem bánom, hogy így lett, hiszen ön körül rendszerint zajlik az élet és mindig történik valami.
– Öregszik az ember és idővel másként lát dolgokat – felelte Nagy Zoltán. – Én is örülök, hogy visszakerültem. Egyértelműen kapcsolatok útján működött ez az egész, egy játékoson, Varga Zoltánon keresztül jött ez a lehetőség. Állítólag ő ajánlott a felsőpakonyi vezetőknek és így kerestek meg, hiszen a csapatnak éppen nem volt edzője. Gyakorlatilag én már le is tettem róla, mert nem volt megkeresésem, maradjunk ennyiben, ez az őszinte igazság, így erre a lehetőségre le is csaptam.
– Akkor csak maradjunk az igazság útján: meglepte?
– Igen, mert reménykedtem, hogy előbb kaphatok ezen a szinten munkát. Nem így lett, ám túltettem rajta magam és nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, amikor jött ez a dolog, amit borzasztó nagy örömmel és lelkesedéssel fogadtam. Szóval, így néz ki a történet.
– Sikerült a felkészülés alatt a saját szája íze szerint alakítania a Felsőpakony keretét?
– Nem, itt most nem adatott meg az a lehetőség, mint a korábbi csapataimnál. Gyakorlatilag a meglévő keretre támaszkodtunk kollégámmal, Istók Ferenccel. A tavalyi gárdára épül az idei együttes, nagy változás nem történt. Két játékost igazoltunk, Balogh Viktor Peregről jött hozzánk, míg a másik új labdarúgó pedig Taksonyból érkezett Fehérvári Zsolt személyében. Két távozónk ugyanakkor van, Sirán Gergely és Vitárius Csaba igazolt el Bugyira, viszont reményeim szerint a két érkezővel alapvetően stabilabb lehet a csapat, de jó lett volna még két-három futballista, akik tovább stabilizálják a keretet, mert alacsony a létszám, maradjunk ennyiben.
– Lett volna konkrétan olyan játékos, akit szíve szerint Felsőpakonyba édesgetett volna?
– Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem. Ez irányba tettem is lépéseket, de azt kell, hogy mondjam, az egyesület most más gondolat mentén szeretne építkezni, sok fiatal játékos van a helyi ificsapatban, akik közül néhányan már tavaly is kerettagok voltak a felnőttek között, emiatt nincs nagy játékosmozgás. Mindezt én is tudomásul vettem, ennek szellemében is kezdtük meg a munkát. Itt most nem arról szól a történet, hogy összerakok egy csapatot, hanem arról, hogy a meglévő játékosokból fogunk egy ütőképes együttest csinálni, egy más felfogású, ambiciózus fiatalokkal kiegészített gárdát.
– A társulataira rendszerint az volt a jellemző, hogy a szezon során nem csupán vérmes, de érmes reményei is voltak. A 2014/2015-ös évad kakukktojás lehet?
– Hogy most is így lesz-e, azt nem tudom, de a gondolkodásom nem változott a labdarúgást illetően. Remélem, hogy kollégámmal együttdolgozva sikerül kellő motiváltsággal ezt a társaságot odáig irányítani, mindenesetre lépésről lépésre haladunk, ezáltal folyamatosan ismerjük meg egymást, így ez a félév biztos, hogy sok buktatóval fog járni, de ettől függetlenül az álmainkból, vágyainkból nem engedünk. Hála Istennek, a közösségünk, a csapat tagjai is így gondolkodnak, azaz hozzuk ki magunkból a legtöbbet. Hogy aztán ez mire lesz elég, azt majd látni fogjuk a szezon során.
– Tényleg, hiányzott ez az egész?
– Igen, igen, határozottan igen!
– Csak ennyi? Semmi a jól megszokott körmondatok garmadájából?
– Semmi ilyesmi. A labdarúgás szerelmese vagyok, és ha az ember a periférián van… Az elején talán jó, hogy kiszakad, de a vágy előbb vagy utóbb felerősödik. Lehet, hogy nem olyan gömbölyű, de a miénk és szeretjük.
– A Felsőpakonyban mostanság esedékes ismerkedési szakaszon azért már némiképp túl vannak.
– Igen, bő egy hónapja dolgozunk, jó néhány edzőmérkőzésen is túljutottunk az első bajnokink előtt, de a megismerés egy hosszabb folyamat. Az első benyomások kölcsönösen kialakultak, nagyjából átlátjuk, hogy tudunk a bajnokságban elindulni, aztán majd menet közben kielemezzük a tapasztalatokat.
A HONVÉD UTÁN ISMÉT EGYÜTT. Amint az a fenti interjúból is kiderül, Nagy Zoltán munkáját Istók Ferenc segíti Felsőpakonyban. A két szakember kapcsolata nem új keletű, tudniillik a trénerek nagyon jól ismerik egymást a Honvéd utánpótlásából, hiszen jó ideig a duó irányításával készült a kispestiek kiemelt korosztályú U17-es és U19-es csapata. A 44. születésnapját augusztus 8-án, pénteken ünneplő Istók Ferenc február végén a lehető legkorrektebb módon távozott a Bugyi SE-től, és bár azóta nem volt csapata, nemrégiben érkezett a felkérés nem csupán Nagy Zoltántól, de a Honvéd részéről is. Az elmúlt esztendőkben a soroksári utánpótlásban tevékenykedő edző a felsőpakonyi feladat, no meg az általános iskolai tanítás mellett a kispestiek U7-es apróságait is felügyeli a jövőben.
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 36. lapszámában. A Pest megyei II. osztály, Déli csoport 1. fordulójában a Felsőpakony 2–2-re végzett a Gyál otthonában. A 2. játéknapon, augusztus 23-án, szombaton 17 órai kezdettel Felsőpakony–Délegyháza találkozóra kerül sor.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: