Az új Fradi jobb lesz, mint a tavalyi volt. És ezt nem mi, hanem Dörnyei Balázs, a Ferencváros női csapatának edzője állítja. A szakember, aki péntek este az FTC–Slavia Praha (2–4) felkészülési találkozó után több szempontból is tanulságos interjút adott a Foci a köbönnek.
Önmagához képest visszafogott volt. Kevesebbszer pattant fel a kispadról, mint máskor, de ezt tudjuk be annak, hogy a Ferencváros a népligeti bázison nem tétmeccset vívott ezen a bágyasztó pénteken.
– Nagyon csalódott?
– Egyáltalán nem – vágta rá kapásból Dörnyei Balázs. – Játszottunk egy nagyon jó mérkőzést egy szintén jó társulattal. Lehet mondani, ha nem kezdjük el forgatni a csapatot, alighanem szorosabb végeredmény alakul ki, netán megnyerjük ezt a mérkőzést, csakhogy most nem feltétlenül a győzelem volt a legfontosabb. Voltak próbajátékosok, akiket szerettünk volna megnézni. Egyébként nagyon stabil volt a védelmünk az első félidőben, nyilván amikor cseréltünk, fellazultunk, hiszen az nem normális dolog, hogy egy meccsen nyolc-tíz játékost váltogatunk, de úgy gondoltuk, hogy a hétvégén esedékes három mérkőzésen maximum kétmeccsnyi időt szeretnék, hogy pályán legyen minden játékosom. Úgy gondolom, ez az egészségügyi határérték. Egyébként nagyon büszke vagyok az összes labdarúgónkra, mert nagyon becsületesen, harcosan játszották végig ezt a találkozót. Az első félidőben nekünk is volt jó néhány gólszerzési lehetőségünk, tehát akár fordított eredmény is születethetett volna, de a futballban a „ha” nem játszik. A csehek jobban használták ki a helyzeteiket, két pontrúgásból is gólt kaptunk, ami nyilván benne van, egymásra vártunk, hiszen nem összeszokott védelem volt a pályán, de nincs ezzel semmiféle probléma, felkészülési mérkőzés volt. A csapat játékával elégedett vagyok. a pontrúgásos szituációkat pedig lesz még módunk gyakorolni az edzéseken.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy a játékosai fejében megfordult 2–1 után, hogy megvan a meccs?
– Ezt kizártnak tartom, ugyanis nem úgy dolgoztak a pályán a gyerekek. Volt két szituáció – a pontrúgásokra gondolok – amikor az ellenfél jobban koncentrált, de mondom, nincs ezzel gond. Nem futottunk kevesebbet az ellenfelünknél, nem volt nagyobb a labdabirtoklási arány. Ha jól tudom, a Slavia Praha az európai ranglistán a huszonegyedik helyet foglalja el, minket meg sehol sem jegyeznek, így innen nézve több volt ez, mint helytállás. Olykor nagyon jó dolgokat műveltünk a pályán úgy, hogy gyakorlatilag másfél hónapja nem játszottunk tétmérkőzést, és a héten is betyár kemény munkát végeztek a lányok. Péntek délelőtt is volt egy kétórás edzésünk, míg a Slavia gyakorlatilag pihenten játszhatta le ezt a meccset. Nagyon örülök annak, hogy ilyen csapatokkal játszhatunk, mert Magyarországon jelen pillanatban nincs arra esélyünk, hogy ilyen gárdával találkozzunk, ez az igazság. Minden játékosuk dinamikus, atletikus, nagyon nehéz ellenük futballozni, de muszáj, különben soha nem lépünk előre, csak egy helyben fogunk toporogni.
– Tudom, hogy maximalista, ezért is kérdezem: milyen lesz az őszre megálmodott Ferencváros?
– Az új Fradi jobb lesz, mint a tavalyi volt. Hogy kinek mit jelent ez, nem tudom, mindenesetre nekem azt, hogy sokkal egységesebb, összetartóbb és harcosabb a csapat, amely olyan lesz, hogy fizikálisan az összes magyar együttest be fogja darálni, ebben biztos vagyok. Mi elterveztünk egy munkát és ahhoz tartjuk magunkat. Itt van nálunk Pozsonyi Zsolt, akire azért nem mondom, hogy erőnléti edző, mert Zsolt képzettsége annál sokkal magasabb szintű, hogy ekképp degradáljam őt. Velünk dolgozik, és eszeveszett jó munkát végez a lányokkal, ami már most is látszott a csapaton. Úgy gondolom, sokkal dinamikusabbak voltunk, mint a bajnokság végén, amihez kellett az, hogy olyan szakmai agy kapcsolódjon be a munkába, ami sajnos eddig nem volt jelen nálunk. Egy másik szakma felkészíteni egy csapatot fizikálisan, én legalábbis ezt vallom. Valamilyen szintű ismeretekkel rendelkezem, ő viszont extrém magas szintű tudással rendelkezik ezen a téren. Ezúton is nagyon megköszönöm a munkáját. Hogy a csapat ilyen tempóban rohangált a pályán, az nyolcvan százalékban az ő érdeme.
– Akkor tisztázzunk valamit: immár az aranyérem megszerzése a cél vagy ez azért túlzás?
– Nem érzem, hogy az lenne. Két évvel ezelőtt elkezdtünk egy hároméves programot, az elsőben kötelező volt megnyerni az NB II-t, a másodikra terveztük azt, hogy szokjuk az élvonal légkörét, és igen, kimondom, most már egyértelműen szeretnénk megnyerni a bajnokságot és a Magyar Kupát. Ez nem azt jelenti, hogy mindkét fronton biztosan miénk lesz az elsőség, de most őszintén: milyen céllal induljunk neki a pontvadászatnak? Ha nem úgy küldöm fel a gyerekeket a pályára, hogy nyerjenek meg minden mérkőzést, akkor miért dolgozunk a hétköznapokon? De azt mondom, nem is kell őket így felküldeni, mert ez a mostani elképesztően jó szellemű társaság, tényleg öröm velük dolgozni. És ugye, ezúttal is meghatározó embereink hiányoztak: Szabó Viki még nem tudott játszani, Horváth Bogi napszúrást kapott, ezért nem léphetett pályára. Ugye, őt szánjuk a Németországba igazoló Zeller Dóri utódjának. Borzasztó tehetséges játékos, Szombathelyen, az utolsó fordulóban megmutatta, hogy óriási potenciál rejlik benne. És aztán itt van Mosdóczi Evelin, aki még pályára sem lépett, mert jól megérdemelt nyaralását tölti a szüleivel. Vidéki lányról van szó, aki nagyon ritkán találkozik a szüleivel, ezért elengedtük egy hétre. Ez a csapat tehát még messze nincs kész, de hangsúlyozom, elégedett vagyok a lányok egész heti munkájával, éppen ezért biztos vagyok benne, hogy szombaton is megnehezítik a vetélytárs dolgát. Azt nem tudom, hogy kilencven percig-e, mert hatalmas, biliárdasztal simaságú pályán játszunk Vecsésen, ami a riválisunknak kedvez, elvégre egészen más dimenzióban futballoznak, mint mi. Ám az a célunk, hogy a Bajnokok Ligájában a legjobb tizenhat között lévő csapatot két-három éven belül szeretnénk megverni. Nemcsak hazai pályán, hanem idegenben is, ehhez pedig játszani kell velük, hogy tudjuk, mire számíthatunk. Ez a torna is ezért jött létre.
– Végszónak is megtenné, de ha már privátban lesifotót említett Thomas Doll kapcsán, meg kell vallanom, számomra igen szimpatikus volt, hogy odament önhöz és a lányokhoz, üdvözlésképpen. Vagy eddig ez nem volt megszokott, hogy a női és a férfi szakág úgymond egymásra találjon?
– Egyáltalán nem. Nagyon sok pozitívumot nem tudok mondani ezzel kapcsolatban, bár semmiféle közös pont nem volt a női- és a férfi felnőtt csapatnál. Nem vagyunk még akkora partnerek… Istenigazából éppen ezért egyrészt nagyon jólesett Thomas Dollnak ez a gesztusa, hogy odajött a lányokhoz és végignézte a büntetőpárbajt velünk, másrészt pedig… Soha még férfi felnőtt gárda edzője két jó szót nem szólt hozzánk. Nemcsak ferencvárosi, más sem! Ő az első, aki beszélgetett a játékosokkal, no meg váltott pár szót velem. Szerintem ez mindnyájunknak jól esett, mert picit emberközelibbé váltak számunkra. Illetve az is szép volt, hogy a felnőtt csapat játékosai megtapsolták a tizenegyest védő kapusunkat, Németh Júliát. Szerintem ezeknek a srácoknak fogalmuk sincs arról, hogy ez mennyit jelent a lányoknak. Mert a mi oldalunkról megvan, hogy ugyanazt a címert viseljük a mezünkön, mondjuk úgy, kicsit idetartozónak érezzük magunkat, de azt nem tudom, ők mennyire érzik, hogy hozzánk, a Ferencvároshoz tartoznak…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: