INTERJÚ » Rása Gergő: „Az utóbbi időszakban nagyon kevés lehetőséget kaptam, és én is akkor vagyok boldog, ha minél többet a pályán lehetek”

BALASSAGYARMAT » A bajnoki cím helyett a kiesés elkerüléséért küzdhet. Csakhogy nem az NB II-ben, hanem az NB III, Keleti csoportjában, merthogy az MTK-ban és Újpesten pallérozódó, később a REAC-ban, a Videotonban és Pápán is megforduló korábbi NB I-es labdarúgó, Rása Gergő távozott az ősz egyik legkellemesebb meglepetését okozó Vác FC-től.

A Duna-parton erős a sodrás. Miközben Horváth Károly szakmai igazgató Zalaegerszegen folytatja, a klubházban tárgyalás tárgyalást követ. Játékosok adják egymásnak a kilincset az előkelő ötödik pozícióban tanyázó Vác FC-nél, hogy végérvényesen kiderüljön, kit, hová, merre visz az élet. A meggyőző produkciót nyújtó Króner Martin visszatér Zalaegerszegre, Havasi Dániel (Pénzügyőr) és Nagy Sándor (Füzesgyarmat) után pedig minden valószínűség szerint kölcsönben Niedermüller Ákos is NB III-as alakulatban folytatja – nem volna meglepő, ha a tehetséges futballista Pest megyében maradna –, akárcsak Rása Gergő. A huszonkilencedik esztendejét taposó, sok nagy csatát megélt labdarúgó esetén azonban jókora különbség, hogy végleg távozott.   
– Fájó szívvel vagy megkönnyebbülve intett búcsút? NB I-es rutinnal felvértezve, ereje teljében, a legjobb futballistakorban van, így kívülről nézve már-már érthetetlen a távozása.
– Egyrészt fájó szívvel, mert öt és fél év után nem könnyű elhagyni a klubot, illetve a csapatban négy-öt játékossal is nagyon jó barátságot ápolok, akikkel a szabadidőnkben is gyakran találkozunk. Másrészt megkönnyebbülve, hiszen az utóbbi időszakban nagyon kevés lehetőséget kaptam, és mint minden játékos, én is akkor vagyok boldog, ha minél többet a pályán lehetek – felelte Rása Gergő, aki az ősszel mindössze három alkalommal jutott szóhoz csereként, összesen negyvenöt percet a gyepen töltve.
– Ha az NB II kiegyenlítettségét és a gárda „otthontalanságát” vesszük alapul, fantasztikus őszt produkált a Vác. Mire a legbüszkébb, ami az elmúlt fél évet illeti?
– Már a tavalyi szezon is jól sikerült a csapat számára, és a mostani produkciójukkal bizonyítják a játékosok, hogy hosszú távon képesek jól teljesíteni. A sok győzelem közül talán a Videoton elleni kupasikert emelném ki.
– Sok helyen megfordult, a Vácot hová helyezi azon a bizonyos polcon?
– Attól függetlenül, hogy Vácon is voltak nehezebb időszakok, egyértelműen ennél a klubnál éreztem magam a legjobban, így természetesen a legfelsőre.
– A második vonalból, netán az első osztályból nem is keresték, hogy a tizenhét ponttal a tizenkettedik helyen szerénykedő NB III-as Balassagyarmat hívó szavára mondott igent?
– A kevés játéklehetőség miatt reális volt, hogy nem lesz könnyű minden szempontból megfelelő együttest találni, illetve szeptembertől szeretném megkezdeni a tanulmányaimat Budapesten, így nem szerettem volna a fővárostól távoli klubban játszani. Balassagyarmatról pedig tudni kell, hogy már idén a feljutást tűzték ki célul, és bár az eredmények nem úgy alakultak, ahogy eltervezték, ha ebben a szezonban nem is, de jövőre mindenféleképpen szeretne feljutni a csapat a másodosztályba.
– Az őszi idény hajrájában kinevezett Szanyó Károlynak mekkora szerepe volt abban, hogy a csapatához igazolt?
– Ezelőtt személyesen nem ismertem Szanyó Károlyt, korábbi játékosaitól azonban pozitív visszajelzéseket kaptam vele kapcsolatban. Fiatal edző, akinek hozzám hasonlóan az a célja, hogy magasabb osztályban dolgozzon a jövőben. Bízom benne, hogy sikeresek leszünk vele a következő időszakban.
– Arról már esett szó, hogy a szakmai stáb milyen poszton veszi számításba?
– Elsősorban jobb oldali védőként számítanak rám.
– Meg persze alighanem vezéregyéniségként, ezért is kérdezem: mit gondol, mire lehet képes a Balassagyarmat a tavasszal? Mert Szanyó Károlyt ismerve nem kétséges, hogy futballozni akaró társulathoz került.
– Nehéz megmondani, mert a csapat kerete szinte teljesen kicserélődött a téli szünetben. Több, mint tíz játékossal szerződést bontott a klub és sok új labdarúgó érkezett. Úgy indulunk neki a tavasznak, hogy a tizennégy találkozóból mind a tizennégyet meg akarjuk nyerni. Azt gondolom, hogy egy erős felkészüléssel és jó mentalitású játékosokkal bármi megtörténhet. Úgy kell játszania a csapatnak, hogy az eredményeken, illetve a mutatott játékon látszódjon, hogyha idén nem is, de jövőre mindenképpen reális legyen a bajnoki cím.

Bizonyítási lehetőség híján » Amint azt a fenti interjúban is jeleztük, Rása Gergőnek összesen negyvenöt percnyi játéklehetőség jutott az ősszel. Az 5. fordulóban esedékes, a Soproni Vasutas elleni „hazai” 1–1 során – mint ismeretes, a Vác FC Dunaújváros után az óbudai Hévízi úton, a III. Kerületi TVE sporttelepén fogadja ellenfeleit – a 73. percben, 1–1-es állásnál váltotta Búrány Zoltánt. Két héttel később, a 7. játéknapon az ETO-t fogadta és győzte le 2–0-ra a Vác, akkor 1–0-nál, a 70. minutumban a gólszerző Nagy Richárd helyére érkezett Rása Gergő. A 8. fordulóban Zalaegerszegen vizitált a Pest megyei egylet, és a 0–0-ra végződő összecsapás 82. percében Kákonyi Dániel váltótársaként került pályára a korábbi NB I-es futballista. Három NB II-es bajnoki, negyvenöt perc – ez volt Rása Gergő ősze.