Foci a köbön

INTERJÚ » Vizler Zoltán: „Sokkal gyengébb volt a bajnokság, mint vártuk”; Vizler Viktor: „Próbáltam komolyan venni”; Vizler János: „Erősíteni kellene”

PÜSPÖKHATVAN » 17 pontos előnnyel, messze a legtöbb gólt (129) szerezve, messze a legkevesebb találatot (21) ,,beszedve” végzett a Pest megyei III. osztály, Északi csoportjának 1. helyén a helyi PSE. Így már érthető, hogy a 21 győzelem mellett mindössze egy döntetlent számláló egylet bajnoki címe miért is nem lehetett annyira messze.

Túl Hatvanon, Gyöngyös felé – énekelhették a régi dalt örömittasan a helyi publikum tagjai, midőn a kedvencek megszerezték a 61., majd idestova másfél hete a 64. pontjukat, míg a riválisok legtöbbje csak addig jutott nagy sóhajtások közepette, hogy túl a Püspökhatvanon.
– Csak a veretlenség nem volt bekalkulálva?
– Az elején még nem – mondta határozott hangon Vizler Zoltán, a Püspökhatvan 33 esztendős játékos-edzője. – Úgy indultunk neki a bajnokságnak, hogy megnyerjük, de eleinte az nem volt tiszta előttünk, milyen erősségű csapatok lesznek a csoportunkban. Aztán ahogy haladtunk előre, úgy jöttek a plusz célok, a veretlenség, no és testvérem, Viktor révén a gólkirályi cím.
– Könnyebb vagy nehezebb volt teljesíteni a ,,feltételeket”, mint ahogy azt várta?
– Inkább az előbbi, ugyanis nem erre számítottam.
– Ezzel mire akar kilyukadni?
– Sokkal gyengébb volt a bajnokság, mint vártuk.
– Jobb lett volna, ha nem így van?
– Alighanem, ugyanis jobb meccseket játszhattunk volna, meg aztán az elmaradt, elhalasztott találkozók megtörték a lendületet.
– A pályán látott püspökhatvani alakulat produktuma megközelítette a ,,megye-kettes” nívót?
– Ez eddig is így volt, hiszen azt, hogy tavaly kiestünk, balszerencsének mondanám, semmint annak, hogy nem voltunk odavalók. Ez a csapat még most is megyei másodosztályú szintű.
– Nem titok, hogy az édesapjától kértem el az elérhetőségét…
– Sejtettem…
– Szóval a kedves papa mondott egyet és mást, de az ön véleményére is kíváncsi volnék: elkeserítené, ha nem sikerülne ismét a ,,megye-kettőben” való szereplés?
– Egy picit biztosan. Azt azért tudni kell, hogy elég nehéz összehozni a hátteret a megyei másodosztályhoz, de majd meglátjuk.
– Akkor javaslom, tekintsünk vissza. Van olyan találkozó, amelyre szívesen gondol utólag is?
– Éppenséggel akad egy-kettő.
– Például?
– Dunakeszin volt emlékezetes meccsünk, amelyre azt mondom, megérte velük játszani. Ezen kívül talán a Csővár elleni találkozónk volt ősszel, illetve volt egy döntetlenünk, de ez utóbbi mondjuk inkább rossz emlék, mint jó.
– A Kék Duna-Váci Reménységgel szemben elért 3–3 során nyújtották az évadban a legpocsékabb teljesítményt?
– Azon a meccsen kisebb hullámvölgybe kerültünk.
– A szó átvitt és nemes értelmében is fájó pont?
– Belefért, meg aztán nem hiszem, hogy van olyan csapat, amelyik végigvisz úgy egy bajnokságot, hogy nem botlik, vagy ha így is van, nem kerül hosszabb távon hullámvölgybe.
– Akkor csak megéri edzésre járni!
– Elvileg kettő volt minden héten, de elég nehéz összehozni, miután mindenki dolgozik, elfoglalt, így inkább egyet mondok, ami tuti volt. Mindig megbeszélés tárgyaként kezeltük, hogy az adott héten mikor és hányszor jövünk össze.
– Van, akivel maximálisan elégedett lehetett, netán akitől többet várt volna?
– Nincs olyan, akitől kevesebbet kaptam, a kerettagok tudásával ugyanis tisztában voltam, ennél többet nem várhattam. Mindenki odatette magát, ha nem is maximálisan, de a lehetőségekhez képest a legnagyobb mértékben. Kiugróan talán csak Vizler Viktor teljesített.
– Ha nincs a testvére, akkor a társulat bajnoki címe veszélyben lett volna?
– Ezt nehéz megmondani, mert ugyan nagyon sok gólt lőtt, de ha mindig csak eggyel győzünk, talán akkor is megnyerjük a bajnokságot. Erre szinte lehetetlen válaszolni, az viszont tény, hogy nagymértékben kellett hozzá ő is.
– Ön is sikeres, méghozzá nem csupán játékosként, hanem edzőként is. El tudná képzelni magát máshol?
– Már nem szívesen mennék, nem mozdulok én sehová.
– Akármilyen ajánlat befuthatna önért? Még a megyei I. osztályt is visszautasítaná?
– Igen, mert nem vagyok eladó.

A MESTERLÖVÉSZ SZEMÉVEL
Vizler Viktor: ,,Tipikus gólok jellemezték az elmúlt időszakot”

Akárcsak a csapata, Vizler Viktor is megállíthatatlannak bizonyult. A kettő persze szorosan összefügg egymással, mint a borsó meg a héja. Amíg a ,,borsó” 129-ig, addig a ,,héja” 61-ig jutott.
– Bravúr a javából: néhány fordulóval a vége előtt nem csupán az aranyérem volt biztos, hanem a gólkirályi címe is.
– Kisebbfajta csodának kellett volna történnie ahhoz, hogy ne így legyen – felelte Vizler Viktor, a Püspökhatvan 38 éves támadója.
– Szerzett valaha ennél többet?
– Nem, ez mindenféleképpen egyéni csúcs, még az ifiben sem lőttem ennyit.
– Minden góljának a története megvan, vagy ez lehetetlen küldetés nem Tom Cruise-zal, hanem Vizler Viktorral a főszerepben?
– Igazából fel tudom magamban eleveníteni, mert ahogy megvan az ellenfél, beugrik, hogyan sikerült betalálnom. Nyilván attól még, hogy sok gólról van szó, mindegyiknek megvan a külön sztorija.
– Melyik a legkülönlegesebb találat legkülönlegesebb története?
– Hűha…
– Hogy könnyítsek: van olyan, amelyik a kivitelezés miatt él élénken az emlékezetében?
– Egyet sem tudnék kiemelni. Tudom, közhelynek hangzik, de kirívó nem volt közöttük. Azt azért tudni kell, hogy befejező csatárként nyilván hasonló szituációkból szerzek gólt, nem szlalomozok végig a saját 16-osunktól és a félpályáról sem emelem át a kapust. Mondhatni, tipikus gólok jellemezték az elmúlt időszakot.
– A 16-oson kívülről is ritkán talált be?
– Kijelenthetem, hogy ebben a bajnokságban talán egy-két szabadrúgás volt úgy 20 méterről, és nem több, az elmúlt egy-két évben már ez volt a terepem. Azelőtt a középpályán játszottam és lényegesen kevesebb gólt szereztem, de akkoriban voltak emlékezetes pillanatok. A találatot például cselsorozat előzte meg, vagy éppen 25-30 méteres bombagól fűződött a nevemhez.
– Hol érzi magát jobban? Befejező emberként, netán amikor a középpályáról indulva több volt ön előtt a szabad terület?
– Megmondom őszintén, az életkorom előrehaladtával elöl érzem jobban magam, mert lényegesen kevesebbet és lassabban tudok már futni. Igaz, kényszerűségből, de volt olyan időszak, amikor a fedezetsorban is minden oké volt, ám nem szeretnék különbséget tenni, és bár nyilván hülyén hangzik, de az idő múlásával belekényszerültem ebbe a szerepkörbe is. A koncentrációm is javult, ami meglepőnek tűnhet, hogy ennyi idősen történik ez velem, de próbálom nem elkapkodni azokat a szituációkat, amelyeket régebben egyből oldottam meg. Manapság már átgondoltabban cselekszem, ami sokkal inkább sikerre vezet.
– Kiemelt figyelem övezi a mindenkori ellenfél részéről?
– A tiszteletet érzem, de nincs az, hogy két-három őrzőt is rám állítanak, legalábbis eddig nem tapasztaltam.
– Amennyiben a ,,pincér” felajánlja az évad előtt, hogy bajnoki cím és gólkirályi cím, tálcán kínálva, kivette volna a kezéből?
– Tulajdonképpen nem, és azt is megmondom, hogy miért. Ez volt a célom, így mindvégig ez motivált. Ha az elején aláírom, nem valószínű, hogy sikerül. Nekem már nagyon sok motivációm nincs a sportban, csak ez, hiszen ezért játszik az ember. Utálok veszíteni, és tényleg így is álltam a bajnoksághoz. Tisztában voltam vele, hogy ez a legalacsonyabb osztály, de mindettől függetlenül próbáltam komolyan venni, bár korántsem tudtam már úgy készülni az elmúlt években, ahogy kellett volna. Nem a motiváció volt a gond, egész egyszerűen nem tudunk annyit edzeni. Nem lebecsülve ezt az osztályt, ha tehetném, ugyanúgy készülnék, mint NB-s szinten.
– Meg kell kérdeznem: miként élte meg, hogy az előző évadban még ,,megye-kettes” meccseken nyargalászhatott a 16-oson belül, míg a 2016/2017-es szezonban már csupán egy ligával lejjebb trappolhatott a pályán?
– Emelt fővel távoztunk egy éve. Amikor nagyjából tavaly ilyenkor beszélgettem a kollégájával, el voltam keseredve, de ugyanezt a célt, amit akkor kitűztünk magunk elé, hála Istennek, sikerült is végrehajtani. Sokáig nem keseregtem, de volt néhány nap, amikor nehezebben viseltem ezt az egészet. Csakhogy tisztában vagyok azzal, ha az nincs, akkor most nem lenne minek örülni.

GÓLKIRÁLY: Vizler Viktor (Püspökhatvan) – 61 találattal;
25 GÓLOS: Győri T. (Váci Reménység);
24 GÓLOS: Vizler Z. (Püspökhatvan);
20 GÓLOS: Oláh T. (Csörögi Reménység), Varga N. (Csővár);Gáspár A. (Letkés), Scheirich M. (Nagymaros), Bányai J. (Szokolya);
17 GÓLOS: Pintér Cs. (Márianosztra);
15 GÓLOS: Urbán N. (Csővár);
14 GÓLOS: Gimesi M. (Szob);
13 GÓLOS: Horváth B. (Nagymaros), Kohlács A. (Penc), Kiss Á. (Rád);
12 GÓLOS: Boros J. (Nagymaros), Csatári D. (Szob).

Az elnök: ,,Még nem döntöttünk” » Vizler János elégedett lehet. A Püspökhatvan SE első embere ugyanis két fia – az összesen 85 találatig jutó gólkirály Viktor és a játékos-edző Zoltán – vezérletével magabiztosan utasította maga mögé a mezőnyt.
,,Már az ősszel számítottam arra, hogy így fog alakulni a bajnokság, csak sajnos a sok elmaradt meccs hátráltatott bennünket – mondta Vizler János. – Volt, hogy három hétig nem léptünk pályára, mert az egyik csapat nem állt ki, a másik lemondta a meccset, aztán szabadnaposak voltunk. Ebben a csoportban ez volt a legrosszabb, de a csapat megérdemelten nyerte meg a bajnokságot, ezúton is gratulálok a srácoknak!”
Tegyük hozzá, van is mihez. De vajon lesz is? Avagy a társulat megméretteti magát egy osztállyal feljebb?
,,Ezt még nem döntöttük el – hűtötte le a kedélyeket Vizler János. – Azon múlik, hogyan sikerül az utánpótlást összehozni. Azt is hozzátenném, hogy meg kellene erősíteni a társulatot, mert a megyei másodosztályhoz némiképp gyengének tartom magunkat. A közeljövőben megrendezésre kerülő Bajnokok Tornájára viszont biztosan nem tudunk összejönni, de ezt időben jeleztük.”

A Pest megyei III. osztály, Északi csoport 2016/2017-es szezonjának bajnoka, a Püspökhatvan SE színeiben pályára léptek: Bátyi Dániel, Mátyás Tibor – kapusok; Bátyi Róbert, Bóta Gábor, Czifra Bálint, Czifra Benjamin, Dallos Bence, Dallos Márton, Dian István, Halász Péter, Hévizi Péter, Hosszú Péter, Jakubecz Tamás, Lami Gábor, Mezőfi András, Patonai Péter, Sinkó József, Vizler Viktor, Vizler Zoltán (játékos-edző) – mezőnyjátékosok.

A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 16. lapszámában.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!