Foci a köbön

„Te is csak kirakatbábu vagy, túl szép, hogy igaz légy”

ANDORRA–MAGYARORSZÁG 1–0 » Nem csitulnak a hullámok a történelmi vereség után: mint ismeretes, nemzeti csapatunk péntek este világbajnoki selejtezőn szenvedett több mint kínos kudarcot.

Szégyen, blama, Mohács, mélypont, Irapuato. Sorjáznak a jelzők, amelyekre kétségtelenül rászolgált a magyar labdarúgó-válogatott, amely előbb pünkösdhétfőn szenvedett az Üllői úti hőséggel és az oroszokkal felkészülési – apropó: mire is? – mérkőzésen (0–3), majd pénteken mondott csütörtököt tétmeccsen (1–0). Nem Angliával vagy esetleg Albániával, hanem Andorrával találkoztak legjobbjaink, ám kiderült, sem az itthoni, sem a külhoni klíma nem megfelelő, meg aztán június van, és mint az köztudomású, ilyenkor valamiért nem megy. Per momentán még friss a kép egy évvel ezelőttről a körutat ellepő, dalolászó embertömegről, a Hősök téri hősökről, még itt zengenek a dicshimnuszok, ám akik tavaly még a villamos tetején ugráltak, most az üléseket repítenék Bernd Storck irányába – virtuálisan, persze. Hogy a szurkolóknak vagy a kapitánynak (netán másnak…) kellene inkább önvizsgálatot tartania, az hosszabb értékezés tárgya lehetne, mindenesetre tény, hogy a lebőgés láttán a 2000-es években sikert sikerre halmozó Venus együttes egyik dalának a refrénje ugrik be a nemzeti tizenegyben pályára lépők kapcsán: „Te is csak kirakatbábu vagy, túl szép, hogy igaz légy”. Csakhogy – Hofi Géza után szabadon – segédrendező, illetve rendezősegéd is volt mindkétszer, és nem a Fröccsterasz kiszolgáló személyzetére lett bízva a mutatvány, hanem szakemberre. Sokaknak nem szimpatikus a német tréner – jóllehet az antréra valóban ügyelhetett volna… –, ám azt azért ne feledjük, Bernd Storck valamit letett az asztalra, és ez még akkor is igaz, ha mostanság valóban talicskányi pénzek mozdulnak meg a leginkább szeretett – és leginkább szidott… – sportág közvetlen közelében, ergo lehet azt mondani, hogy „ezt még az üknagyanyám is” hozta volna, csakhogy… Vitán felül megvan a kapitány felelőssége a kudarcban, az ellenben messzebbre vezet, mint Storck útja, hogy valóban ennyit tud a magyar labdarúgó? Tényleg már ez a szint is sok? Férfinak nem udvaroltak annyit – na jó, legyünk megengedőek, talán Terry Blacknek –, mint Eppel Mártonnak a közelmúltban, és az előző két évben valóban rengeteget fejlődő, sok mindenben előrelépő, a 2016/2017-es évad végén magyar bajnoki (!) és gólkirályi (!) címmel büszkélkedő csatárban nincs annyi, hogy valóban megszakad címeres mezben? Félreértés ne essék, idebiggyeszthető másik tíz név is, ám Eppel azért ideális példa, mert a támadó dagadhat(na…) az önbizalomtól, lévén útját sikerek övezik – és mégsem…
Feltűnő, hogy hiányzik egy-két vérben forgó szemű egyén, valódi karakter az ilyen „langyos” meccseken a mieink közül – mint például korábban Urbán Flórián, Váczi Zoltán, esetleg Torghelle Sándor volt –, aki rendet tesz pályán belül és kívül, aki egy szemvillantással – vagy többel – lerendezi az ellenfelet: itt ma te nem nyersz.
A logika azt diktálná, ha anno Pintér Attilának egy meccs után szednie kellett a sátorfáját, akkor most Storcknak is útilaput kötnek a talpára. Nem a német védelmében, ugyanis látszik, hogy valami nem kerek a történetben, de biztos azon múlik, hogy hívják a szövetségi kapitányt?

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!