Foci a köbön

INTERJÚ » Csorbai Nikolett: „Mindenképpen haza szeretnék igazolni”

ÉRSEKÚJVÁR » Egyszer csak felszívódott, eltűnt, mintha ott sem lett volna. Nem volt a kezdőcsapat tagja Újpesten, de még a kispadon sem ült Csorbai Nikolett.

Meglehet, több sztorija van, mint Winnetounak, Robin Hoodnak és Wyatt Earpnak összesen. Huszonegy évesen a kalandos légióséletet választotta, ám úgy tűnik, a döntés nem csupán hirtelen jött, de elkapkodottnak is bizonyult.
– Eltűnt a szemünk elöl.
– A szezon első felét még Újpesten töltöttem, ahonnan télen kigazoltam Szlovákiába, amire utólag visszagondolva sajnos rossz döntésnek bizonyult – felelte Csorbai Nikolett, a Belvárosi NLC, a Ferencváros, az Astra, az MTK és az Újpest korábbi utánpótlás-válogatott labdarúgója. – Az előzetes megbeszélések alapján nem tűnt problémának, hogy Budapesten dolgozom, hiszen edzeni volt, illetve van lehetőségem egy utánpótlás fiúcsapatnál. Mivel a pályafutásom elejét is Baján, a Kinderball SE-ben fiúk között kezdtem, ezért nem idegen a helyzet és a mai napig úgy gondolom, hogy egy női labdarúgónak csak fejlődési lehetőséget nyújthat, ha fiúk között játszhat, illetve edzhet. Sajnos ez a bajnokság kezdetével máshogy alakult, sokszor nem volt összeegyeztethető a magánélet, a munka és az idegenlégiós élet a nagy távolság miatt. Sérüléseim előtt az Astra-Artifex KKFC csapatában futsaloztam is, ami nagyon tetszett, így elfogadtam a Salgótarján hívását és odaigazoltam. Úgy gondoltam, hogy vissza tudom építeni egy NB II-es bajnokesélyes csapatban azt, ami a két év szünet folyamán elveszett. A rájátszás nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, de így is sikerrel zárult, hiszen ha nem is arany-, de bronzéremmel gazdagabbak lettünk, és persze nagyon sok tapasztalatot szereztünk.
– Ahogy az imént említette, korábban volt nem is egy sérülése. Az egészségével minden rendben?
– Szerencsére igen. Egy sportoló életében soha nem jön jól egy sérülés, nemhogy kettő. A sérülések nagyon hamar jöttek egymás után, és nagyon sok időt vett igénybe, hogy először nem vették észre a tényleges problémát, emiatt három műtéten estem át a kettő helyett. Mára szerencsére mondhatom, hogy teljesen jól vagyok, 100%-os edzésmunkát tudok végezni, és persze a mérkőzéseken is bírja a lábam a terhelést.
– A tavasszal mennyire tudta követni legfőképp a felsőház küzdelmeit? Meglepődött, hogy az MTK megnyerte a női első osztályú bajnokságot?
– Természetesen követtem. Amelyik mérkőzésre csak tudtam, ki is mentem megnézni. Nem lepődtem meg, számítottam rá. Nagyon sokat dolgoztak ezért a lányok és már nagyon meg is érdemelték a bajnoki címet. Talán a bajnoki döntő másik résztvevőjének is kellett ez a pofon, hogy újult erővel kezdje meg a jövő évi felkészülést. Gratulálok az MTK-nak, mivel megtalálta a megfelelő taktikát, amivel megszerezhette az aranyérmet.
– Számtalan honi alakulatnak tudna segíteni a futballjával. Hogy tervezi a következő félévet?
– Még nem tudom, hogy alakul a jövő. Mindenképpen haza szeretnék igazolni, volt is, aki már megkeresett, de nem szeretném elkapkodni a döntést, ebben a helyzetben arra van szüksége egy játékosnak, hogy minél többet játsszon, további tapasztalatokat szerezzen. Én is olyan csapatban szeretném folytatni, ahol ez a lehetőség megvan, és részt tudok venni az edzéseken. Ha valaki csapatsportot űz, akkor szükség van arra, hogy azzal a gárdával eddzen, amelynek színeiben a hétvégén pályára lép, bármennyire is jó lehetőség egy női játékosnak, hogy fiúk között tréningezhet. Szeretnék egy jó felkészülést végigcsinálni, és felépíteni magam újra, legalább arra a szintre, ahol a sérüléseim előtt a női U19-es válogatottban tudtam futballozni.
– Tudom, hogy még nagyon fiatal, mégis, ha arra kérném, az eddigi karrierje során mire a legbüszkébb, mit felelne?
– Talán arra az időszakra, amikor az Astrában futballoztam. Akkor csöppentem bele a felnőtt bajnokságba és nagyon sokat tanultam. Amellett, hogy a csapattal megnyertük a Futsal NB I-es bajnokságot, illetve a Magyar Kupát is, a nagypályás pontvadászatban is a második helyen végeztünk. Mindemellett az utánpótlás-válogatottal is számos nemzetközi meccset tudtunk játszani, ahol nagyon sok tapasztalatot szereztem. Amit abban az időben az akkori szövetségi edzőtől kaptam tanácsokat, a mai napig tudom hasznosítani.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!