Foci a köbön

INTERJÚ » Szabados György: „Ez tényleg a csoda kategóriája”

MTK » Szerényen, de serényen. Ha valamiféle bugyuta beszavazó-show volna Mukival, Kukival és Pukival, Szabados György jelmondata lehetne ez, merthogy a Női NB I bajnoki fináléjában a Ferencvárost oda-vissza legyőző kék-fehérek vezetőedzője továbbra is két lábon áll a földön, holott a tanítványai tettek róla, hogy az MTK száznyolcvan perc erejéig elrugaszkodjon a valóságtól.

Még szép, hogy repült az edző! Fáradt tekintetű, izzadt testű, csapzott, csinos lányok dobálták a magasba egyszer, kétszer, háromszor a stratégát, aki kitalálta, a ballonkabátos Columbo hadnagyot idézve alapos munkával kinyomozta, mi vezethet sikerre a Magyar Kupa-győztes Ferencváros ellen.
– Veszített?
– A csütörtök délutáni edzésre kell levágnom, pedig olyan nekem ez a bajusz, mint valamiféle totem, mert amióta ismernek, azóta megvan – mondta Szabados György, az MTK edzője. – Felelőtlen ígéret volt. A téli évzárón mindenki tett egy fogadalmat és én voltam az utolsó, a lányok meg rábeszéltek: „Gyuri bá’, ha megnyerjük, a bajusznak annyi!” Belementem, úgyhogy ennek a levét iszom, nem tudok mit csinálni, csütörtökre megszabadulok tőle.
– A világ nyolcadik csodája ennyit csak megér, nem?
– Maradjunk annyiban, hogy ez tényleg a csoda kategóriája. Ahol elkezdtük és ahová értünk… Ezt nem is lehet szavakba önteni.
– Tiszta a hétfő délután minden pillanata, vagy elragadták a feltolult érzelmek? Megnéztem a videót, figyeltem, ahogy a csapattal együtt énekel. Mit mondjak, ilyen felhőtlenül jókedvűnek még sosem láttam.
– A játékosokat értelemszerűen elragadták, tulajdonképpen ihletett állapotban voltak. Annyira a meccs lázában égtek, hogy nem hiszem, hogy hamar el tudtak aludni. Megmondom őszintén, az én fejemben azok a gondolatok cikáztak, miként dolgoztunk lépésről lépésre és a végén hogy értünk oda. Tudom, ilyenkor mindig az fanyalog, aki nem minket várt oda, de ez a Jet-Sol Liga kiírásának furcsasága, hogy nem az a gárda ér célba, amelyik száz gól körül rúg a bajnokságban, mert van két olyan meccse, amelyet elveszít és vele együtt a bajnoki címet is. Ebből most mi jöttünk ki jól, annak ellenére, hogy jelenleg is tartom, a Fradi nagyon erős csapat, rendkívül jó játékosokból álló társaság, csak mi eldugtuk a kulcsot. Megvolt minden, csak nem tudták kinyitni a zárat, mert valahová elrejtettük. Lehet, hogy a szívünkbe, lehet, hogy a lelkünkbe, de ezek a lányok minden tiszteletet megérdemelnek azért, ahogy végrehajtották, amit kitaláltunk. Megcsinálták és hittek magukban. Én hittem bennük, ők pedig elhitték azt, amit mondtam, és széppé vált a történet.

– Tételezzük fel, hogy még mindig Komárom-Esztergom megyében dolgozik. Ha egy szemrevaló szemüveges riporternő sminktengerrel az arcán, mikrofonnal a kezében felteszi a kérdést, melyik csapat nyeri a bajnokságot, a Dorogi Diófa edzője mit mond neki?
– Nem tudok más fejével gondolkodni, csak a sajátommal. Ha arról kérdez, hogy az én csapatomat miként tudom felkészíteni, arra tudok megfelelő választ adni, máskülönben mindenki a saját dolgaiért felel, a saját együttesét trenírozza, így erre nem tudnék egyértelmű felelettel szolgálni.
– És arra tud, hogy ezt a mostani sikert hová helyezi azon a bizonyos polcon?
– Nézze, ha valaki bajnokságot nyer bármilyen szinten, az mindenhol siker. Hogy ezt NB I-nek vagy megye-egynek hívják, lényegtelen, mert azt jelenti, hogy az évad során te teljesítettél a legjobban az adott pillanatban. Erre aztán három nap múlva már senki nem emlékszik, csak az marad meg, hogy te vagy a bajnok. Amiért dolgozik az ember, ha odaül az íróasztal mellé, megtervezi az edzését és előkészíti a dolgait, abból az élet mindig visszaad valamit. Vannak olyan pillanatok, amikor mint edző, felértél a csúcsra és ez nagyszerű érzés, ám van olyan – és ez a tréner sorsa, hiszen átéltem –, hogy megköszönik a munkádat. Ha hiszel abban, amit csinálsz, és nem térít le senki az utadról, sikeres lehetsz. Bárkivel beszéltem, mindenki azt mondta, semmi esélyetek, maximum öt százalék vagy tíz százalék. Én meg úgy voltam vele, amit elterveztem, azt megpróbáltam megvalósítani a lányokkal, speciálisan arra a két hétre rákészülni, mi az, amivel a Ferencvárost meg tudjuk lepni. Kitaláltuk és megvalósítottuk. Ezt szeretném a fiamnak is átadni, hogy Dunavarsányban érezze meg, mekkora élmény bajnokcsapat edzőjének lenni, milyen, amikor egy csapat azt ünnepli, hogy az adott osztályban nincs nála jobb.
– Nem tudom, hogy a világ futballjában volt-e már példa hasonlóra, mindenesetre az egyaránt edzőként dolgozó apa és fia azonos héten érhet fel a csúcsra, hiszen amennyiben szombaton Ráckevén nyer Szabados Tamás gárdája, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának éllovasa, matematikailag is bajnok.
– Nagyon szorítok a fiamnak, hiszen otthon rendszerint leülünk beszélgetni az unoka mellett, aztán valahogy mindig előkerül a taktikai tábla, és vele együtt a felvetés: „Na fater, hogy csinálnád, ezt hogy oldanád meg?” Jönnek a kérdések és jön egy olyan fiatalember, aki mindent szeretne, mert sok van a fejében, meg sokra hivatott, de a megfelelő mértéket és a higgadtságot meg kell tapasztalnia, mert az élet nem csak abból áll, hogy előre, előre és előre. Néha vissza kell lépni egyet, mert mindig van egy-egy pofon, és fel kell állni belőle. Ha reálisan nézzük a dolgokat, mindig tudunk tanulni, mindig tudunk lépkedni előre.
– Ott lesz a ráckevei rangadón?
– Azt tervezem, hogy a Törökbálint elleni mérkőzést nézem meg. Ha úgy alakul a történet, nyugodt körülmények között tudnak játszani, de azt már meg tudják tervezni, ha jól jönnek ki a ráckevei találkozóból, hogy örömjáték legyen. Kimegyek és büszke leszek a fiamra, hogy meg tudták csinálni.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!