Foci a köbön

KÓKA-FNLA–ETO FC GYŐR 1–2. Szép volt, Öreg!

Vasárnap délután a női NB I alapszakaszának 13. fordulójában a Kóka-FNLA a Népligeti Edzőcentrumban fogadta az ETO FC Győrt. Az alábbiakban a helyszíni tudósítás mellett interjút olvashatnak a két edzővel, Berla Attilával és Horváth Tamással, valamint két futballistával, Telek-Sümegi Évával és Németh Lorettával.

A Kóka-FNLA kezdte a meccset. És ez nemcsak ezredszer pufogtatott frázis, hanem a valóság, mert a házigazda irányított, komponált és zakatolt. Még hét perc sem telt el a meccsből, és a gólra éhes hazai szurkolók már-már Török-éttermet vizionáltak, miután a „Hello Kitti” különös értelmet nyert, lévén Török Kitti a léc alá vágódó bombával beköszönt (1–0). Bágyadtnak, fásultnak tűnt az ETO, amely kereste a rést és kereste a tempót, de sehogyan sem találta – legalábbis a meccs ezen periódusában. Hiába zengett a Népligeti Edzőcentrum a „Hajrá, ETO!”-rigmustól, továbbra is a látogató kezdeményezett, mi több, a 12. percben egyről a kettőre juthatott volna a Kóka, de a télen a bajnoki címvédő Ferencvárosból átemelt Telek-Sümegi Éva elhibázta a ziccert. Erre már – ha nem is rögtön, de – válaszolt a lassan éledező, feltápászkodó, alighanem tavaszi fáradtsággal küzdő Győr, ugyanis az első negyedóra végén szép akció után jutottak el a kisalföldiek a rivális kapujáig. Három minutummal később szöglettel jöhetett a vendégsereg, az egyik szurkoló nem is hagyta ki, amit az imént Telek-Sümegi Éva igen: „Csavard be, mint Beckham!”
Maradjunk annyiban, nem David barátunk tekerte be a pontrúgást, mindazonáltal a Dávid és Góliát csatája-jelzőt sem lehetett ráaggatni a találkozóra. Gyűrték, gyömöszölték egymást a felek, és ami feltűnő volt, az ETO lassan átvette a kezdeményezést, enyhe mezőnyfölényt harcolt ki, játékosai pedig nem sokat teketóriáztak, ha a tizenhatos közelében jártak, és bár nem kutyafuttában, de úgy tüzeltek, mint Hektor a traktor mellett. Hogy nem ugatják a focit, ahhoz csak egy adalék: női mérkőzéshez képest kellő agresszivitás, gyors lefordulások, okos passzok jellemezték Horváth Tamás csapatának produkcióját. Érezhető volt, ha nem változtat a Kóka-FNLA, valamelyik lövés előbb vagy utóbb Erős Evelin kapujában köt ki. Így is lett, pedig nem történt más, csak annyi, hogy a tizenhatos előterében elpasszolt labda Öreg Cintia elé került, aki a bal felső sarokba ágyúzott (1–1). Méltán ölelgették a társak: szép volt, Öreg!
A szünetben Berla Attila változtatott, pályára küldte az igen tehetséges „csodatinit”, Králik Fannit, de mindez nem látszott meg a játék képén. Ha nem is fulladt unalomba, de ellaposodott a találkozó, a társulatok egyre inkább egymás hibáiból éltek, így arra is maradt idő, hogy megszámoljuk, kik várják a langymeleg szellőt hozó tavaszt – és itt most nem a szivárvány minden árnyalatában pompázó ősz hajú híradósra gondoltunk. Mellettük férfi legyen a talpán, merthogy Králik Fanni és Sümegi Éva viselte a (hosszú) nadrágot, a többiek átlagosan öltöztek, ám az már más kérdés, hogy a végén mégis a Kóka-FNLA fázott meg… A játékrész derekán az amennyire szemfüles, olyannyira szerencsés találatot szerző, nagyszerűen futballozó Öreg Cintia révén fordított a Győr (1–2), és ekkor úgy tűnt, ebben a meccsben ennyi volt a hazaiak részéről – hogy némiképp „hazabeszéljünk”: lefőtt a kávé –, de Rozmis Gabrielláék roppant szimpatikus módon, a viszonylagos tétnélküliség ellenére továbbra is küzdöttek, harcoltak az egyenlítésért. Az összecsapás alakulhatott volna másként, különösen az első félidőben, de rögzítsük a tényeket: a Kóka-FNLA kezdte a meccset – az ETO pedig befejezte.

Női NB I, alapszakasz, 13. forduló
KÓKA-FNLA–ETO FC GYŐR 1–2 (1–1)
Kismartoni út, Népligeti Edzőcentrum, 100 néző. Vezette: Kiss Anikó Tünde (Sebestyén László, Csóra Szabolcs)
KÓKA-FERENCVÁROSI NŐI LABDARÚGÓ AKADÉMIA: Erős Evelin – Rőhberg Zsanett, Rozmis Gabriella, Kiss Gabriella, Németh Hanna – Antal Anita (Nyéki Anna, 87. p.), Kiss Patrícia, Török Kitti, Zoltán Bettina (Králik Fanni, a szünetben) – Kiss Stella, Telek-Sümegi Éva. Edző: Berla Attila.

ETO FC GYŐR: Szőke Nagy Krisztina – Fleck Nikolett, Gődér Brigitta, Sárosi Csilla, Fél Alexandra – Kalmár Vivien, Fél Patrícia (Bódai Viktória, 88. p.), Németh Loretta, Dénes Dorka (Kovács Laura, 71. p.) – Süle Dóra (Horváth Cintia, 83. p.), Öreg Cintia. Edző: Horváth Tamás.

Gólszerző: TÖRÖK KITTI (1–0) a 7., ÖREG CINTIA (1–1) a 37., ÖREG CINTIA (1–2) a 64. percben
Sárga lap: Kiss Stella, ill. Gődér Brigitta

Gyakorlatilag végigállta a kilencven percet. Ha kellett, kritizált, ha kellett, dicsért. Kommentált és vezényelt, csakhogy Berla Attila és csapata erőfeszítéseit mégsem koronázta siker.
– Nem érdemtelenül nyert az ETO, mégis lehet hiányérzete.
– Azt gondolom, hogy teljesen kiegyenlített mérkőzés volt – mondta Berla Attila, a Kóka-FNLA edzője. – 1–0-nál ziccerünk volt, egy az egyben vittük a kapusra a labdát, aztán adódott egy tizenegyes-gyanús helyzet, ami persze véleményes eset, de szívesen visszanézném, mi történt. Nem mondom, hogy az ellenfél nem tett meg mindent, de mi is megtettünk mindent a győzelemért. A szerencsésebb csapat nyert.
– Nehéz úgy motiválni az alakulatot, hogy a feljebb lépés még Tom Cruise számára is lehetetlen küldetés lenne?
– A játékosoknak nem a felsőház a motiváció, nekik fejlődniük kell. Ha valaki megnézi, játszott két 2000-es születésű lány, és lassan 2001-es, 2002-es játékosok futballoznak nálunk az NB I-ben, márpedig rajtunk kívül ezt senki nem csinálja meg ma az élvonalban. Őket azzal kell motiválni, hogy előrelépjenek, amihez ezek a mérkőzések teljesen jók. Nyilván még jobb lett volna, ha van esély a felsőházra, de ezzel tisztában voltunk már az elején. Kell szereznünk még pontokat, és ha ez sikerül, biztonságosan készülhetünk a fiatalokkal a következő szezonra.
– Ez a maximum, ami kihozható egy ennyire fiatal társaságból?
– Nem, hiszen ezen a napon nem játszottak rosszul, az akarattal sem volt baj, de nagyon sok hiányzónk volt. Sohasem szoktam erre hivatkozni, meg aztán mindig az a legjobb csapat, amelyik éppen a pályán van, de látni kell, hogy meghatározó játékosaink sérültek, Horti Bogitól kezdve Zágonyi Barbaráig, és akkor még nem szóltam Kerekes Eszterről vagy Horváth Emeséről. Nyéki Anna ezúttal debütált, hiszen még életében nem játszott az NB I-ben, de ennek a csapatnak per pillanat az a „dolga”, hogy minél több tehetséges fiatalt találjunk meg. Ezek a játékosok elég hamar be vannak dobva a mélyvízbe, lehet, hogy talán túlságosan is, de most ilyen lehetőségeink vannak. Meglátjuk, hogy a későbbiekben miként tudnánk egy kicsit rutinosabbá tenni a társaságot.

Csak semmi pánik! Ezt sulykolta, mormolta, szuggerálta magában, és tessék, a rutinos tréner együttese a végén megdicsőült, hiszen hiába vezetett az ellenfél, az ETO fordított és nyert. Horváth Tamás nyugalmat erőltetett magára és ezt plántálta a győri lányokba is.
– A hidegzuhanyt jelentő 1–0 után közvetlenül mire gondolt?
– Annyira bíztunk egymásban, annyira bíztam a csapatomban, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy ezen a napon itt kikaphatunk – mondta Horváth Tamás, az ETO FC Győr szakvezetője. – Úgy gondolom, per pillanat jobb csapat vagyunk, mint a Kóka, és ezt az eddig lejátszott egymás elleni mérkőzéseken bebizonyítottuk. Elkövettünk egy felesleges szabálytalanságot, ám szerintem a kapusunk benne is volt egy kicsit ebben a gólban, de az együttes erejét mutatja, hogy talpra álltunk és szebbnél szebb támadásokat vezetve helyzeteket alakítottunk ki, ami alapján megérdemelten nyertünk.
– Fárasztó volt az út? Mert az első negyedórában mintha a buszon maradtak volna…
– Minden kezdet nehéz. Hosszú szünet után vagyunk, nem is úgy sikerült a felkészülésünk, ahogy kellett volna, hiszen nagyon sok játékosunk hiányzott – nagy örömünkre, természetesen – a válogatott miatt, hiszen hét-nyolc futballista volt minden héten valamelyik nemzeti csapatnál. Kevés edzőmeccset tudtunk játszani, de mivel különösebb jelentősége nincs az alapszakasz két utolsó találkozójának, ezen összecsapásokat is a felkészülés utolsó fázisaként fogom fel. Ha nem is edzőmeccsnek, de jó megméretésnek szánjuk ezt a két összecsapást, ami felkészülés a felsőházra, merthogy ott még nagyobb megmérettetések várnak ránk.
– A nyáron mire készültek? Egyáltalán ahhoz képest a télen változott valamit is a célkitűzés?
– Második éve vagyunk az NB I-ben, elsőre sikerült a felsőház, így egyértelműen ezért küzdöttünk. Már tavaly is szerettünk volna a dobogón végezni, ami nem sikerült. Sajnos most úgy állunk – attól függetlenül, hogy nyertünk –, a pontszámok alapján nagyon kevés az esélyünk arra, hogy a rájátszás során annyit szerezzünk, hogy feljebb tudjunk lépni. A reális célunk most is az, hogy a harmadik-negyedik helyért vívott párharcban elérjük a dobogót. Természetesen mindent megpróbálunk, hogy ennél is jobb eredménnyel zárjuk a szezont, de ha sikerül megszerezni a harmadik helyezést, máris egy pozícióval előrébb zártunk 2016-hoz képest.
– Daloltak és biztatták csapatukat az ETO drukkerei. A szurkolók a lányoknak és persze az edzőnek mekkora többletet adnak?
– Már megszoktuk és hiányoltuk is az elején, mert nem nagyon láttuk őket, de megérkeztek. Ezúttal kicsit halkabbak voltak, mint szoktak lenni, ennél erőteljesebben szoktak szurkolni. Nagyion jó érzés, hogy mindenhová elkísérnek bennünket és még vereség után is éltetik a csapatot és nem szidják, ami óriási pluszt ad mindenkinek.
– Így, hogy az ETO férfigárdája még az NB III-ban szerepel, nagyobb fény vetül a női együttesre a városon belül?
– Mindent megkapunk az egyesületen belül, tényleg úgy kezelnek bennünket, mint egy férficsapatot. Kezd elterjedni a városban is, hogy csak mi vagyunk NB I-es futballcsapat, de az ETO-nak elsősorban az a célja, hogy minél előbb NB II-es legyen, majd visszakerüljön az NB I-be. Úgy gondolom, szeretnek és tisztelnek bennünket, remélem, egyszer mi is eljutunk odáig, hogy annyi nézőnk legyen, mint korábban az élvonalban a férfiaknál.

Rendre őt keresték a labdával, szavakkal és tettekkel. És a megszólított, „Süme” a legtöbbször már fordult is kapura, vitte, passzolta és lőtte, de ez nem az ő meccse volt. Ez még nem.
– Kizárt, hogy ilyen bemutatkozásra számított.
– Nem, pedig megvoltak a lehetőségeim, de nem tudtam gólra váltani egyiket sem, mert elkapkodtam a helyzeteimet – mondta Telek-Sümegi Éva, a Kóka-FNLA labdarúgója a találkozó után tíz perccel.
– Sokszor láttam futballozni, de ezúttal mintha feszültebb lett volna a kelleténél.
– Szerintem kicsit túlizgultam.
– Hogyhogy?
– Nagyon szerettem volna nyerni, bizonyítani és gólt rúgni, de sajnos nem jött össze.
– Telek-Sümegi Évának még bizonyítania kell?
– Magamnak igen.
– Ez a legfőbb motiváció?
– Meg persze az, hogy győzelemre juttassam a csapatomat és jól érezzem magam a pályán.
– Meglehet, sokakat meglepett, hogy a bombaerős bajnoki címvédő Ferencvárostól távozott a megannyi tehetséget felvonultató „kis Fradihoz”.
– Azért alakult így, mert most már nem tudok heti három edzésre sem járni, csak kettőre. A munka és a család mellett ez egyre kevésbé fér bele. Muszáj volt, éppen ezért megbeszéltem Dörnyei Balázs edzővel, az nem fair, hogy kevés gyakorlásra tudok jönni, itt pedig reményeim szerint így is tudok segíteni a csapatnak.
– Milyen célokkal érkezett? Mert a felsőházra már matematikai sansz sincs.
– Arra már sajnos nincs, de majd jövőre lesz esélyünk. Most pedig az a cél, hogy az alsóházban a legjobb helyen végezzünk, az ötödik helyet szeretnénk, és szerintem meg is lesz.
– Az ősszel kilencszer talált a hálóba. Ismétlés a tudás anyja?
– Szeretnék minél több gólt elérni.
– A Fradi minden ízében profi csapat, ahol vannak fiatalok, de itt, a Kóka-FNLA-ban még inkább ez a jellemző.
– Sokkal több a fiatal játékos, akik nagy örömmel és tisztelettel fogadtak, bíznak bennem, én pedig remélem, be tudom bizonyítani, hogy nemhiába.
Az ETO elleni beharangozóban azt írtam, hogy példakép érkezett közéjük…
– Nagyon kedves, köszönöm.
– Szóval, ha nem sértem meg vele, afféle tyúkanyó-típus lesz, aki terelgeti a csibéket?
– Nem tudom, ez majd kialakul. Igazából jól érzem magam velük, de meglátjuk.
– Beszéljünk azért a bemutatkozó bajnokijáról is. Mivel múlta felül a vendégsereg a Kóka-FNLA-t?
– Simán partnerei voltunk a Győrnek, lehetett volna iksz is, mivel nekünk is voltak helyzeteink, de az ellenfelünk jobban kihasználta a lehetőségeit. De azért volt esélyünk, nem?
– Az első negyedóra a házigazdáé volt, aztán feljött a Győr…
– Lendületet kaptak 1–1-nél.
– Így történt, viszont a második felvonás kiegyenlített volt. Belülről nem ezt érezte?
– De, de, de. Ha berúgom az első félidőben, 1–0-nál a helyzetemet, akkor 2–0, és teljesen máshogy alakulhatott volna ez a meccs.
– Ezért szép a futball.
– Nekik szép, de nekem most nem.

Lehetett volna ez egy szomorú vasárnap. Tisztában van ezzel Németh Loretta, az ETO üdvöskéje is, aki a lefújást követően boldogan, ám kellőképp tárgyilagosan és őszintén nyilatkozott.
– Nem könnyítették meg a saját dolgukat. Egyetértünk?
– Nagyon nehezen kezdtük a mérkőzést, nagyon nem voltunk itt fejben, kapkodtunk, gyorsan kaptuk a gólt, de hála Istennek, felálltunk és kihoztuk a legjobbat ebből a napból – mondta Németh Loretta, az ETO FC Győr labdarúgója, miután türelmesen megvárta, hogy elkészüljön a Kóka-FNLA csapatfotója is.
– Erre törekedtek, ez volt a cél, vagy úgy voltak vele, a fővárosi kirándulás során megfelelő lehet akár az egy pont is?
– Nem, nem, mindenképpen a győzelemért jöttünk, mert úgy voltunk vele, a továbbiakat tekintve hiába nem fontos ez a mérkőzés, az önbizalmunknak és a csapategységnek jót tesz a siker.
– Amikor néhány nappal ezelőtt a közösségi oldalon váltottunk pár szót és a jó formát forszíroztam, különösebben nem reagált semmit. Megvan?
– Jaaa. (nevet) Bízom benne, hogy megvan, erre törekedtünk a felkészülés alatt, hiszen mindenki százszázalékosan odatette magát, és ennek most is meg lett az eredménye.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!