Bárhol futballozott, rendszerint fontos láncszem volt a gépezetben. Sipeki István szerepelt Egerben, Vácon, a Videotonban, Bodajkon, Siófokon, Diósgyőrben, Pakson, Szolnokon és Veresegyházon is, míg legutóbb a 32 ponttal az NB II hetedik helyen telelő Vác FC labdarúgója volt.
Mindössze öt bajnoki jutott neki. Négyszer kezdett, egyszer csere volt a 2016/2017-es szezonban, aztán megsérült. Azon persze már felesleges morfondírozni, mi lett volna, ha nem válik maródivá.
– Tudja már, hol folytatja?
– Ausztriában, az ötödik vonalban, Zemendorfban futballozom a továbbiakban – mondta Sipeki István, az NB II-ben szereplő Vác FC immár csak korábbi futballistája.
– Nagyot sóhajtott.
– Igazából azért, mert nem terveztem, hogy ez lesz. Még fél év vissza volt a szerződésemből, ami eredetileg a nyárig szólt, úgy gondoltam, azt még itt, Vácon kitöltöm, aztán ki tudja, hogy alakul az élet. Megfordult a fejemben, hogy Ausztria felé orientálódom, de nem gondoltam volna, hogy ez már januárban bekövetkezik.
– Igencsak visszafogottnak tűnik.
– Így alakult. Egyébként azért is gondolkodtam ebben, mert meg tudom oldani, hogy csak a mérkőzésre, illetve a meccs előtti edzésre kell kijárnom és az edzősködést tudom folytatni a továbbiakban is Vácon, mert azt nem szerettem volna feladni. Nehéz lett volna megoldani, mondjuk egy NB III-as csapatba elmenni, meg aztán nagyon a közelben nincs is ilyen, és akkor el kell járogatni, sokat kell utazni, no meg az edzősködést sem tudom mellette csinálni.
– Derült égből villámcsapás?
– Megmondom őszintén, nem számítottam arra, hogy így alakul, de hoztak egy döntést a vezetők, az élet pedig nem áll meg, alkalmazkodni kell a történésekhez. Végül is, ha azt nézem, gyorsan eldőlt az a része, hogy tudok még futballozni.
– Néhány esztendeje a gerincével bajlódott.
– Volt egy kis gond vele, de szerencsére rendbe jött, tudom is tartani, foglalkozom vele, erősítem a hátizmaimat, így nincs baj. Ha ezt a részét anno tudom, és úgy kezelem, akkor nem jött volna ki rajtam az a fájdalom, ami volt. A megelőzésre kell odafigyelni, és ez nem csupán a sportolókra vonatkozik, hanem az átlagemberre is. A mélyhát-izmokat szükséges erősíteni, mert a sok ülés vagy állás nem tesz jót a deréknak. Amúgy az az állapot megvan, mint anno, csak nem olyan erős, mint volt.
– A gerince után a szíve fáj?
– Egy picikét, de ha azt nézzük, a lényeg a futballon van. Hogy itt vagy máshol, igazából mindegy. Persze, jó lett volna itt maradni Vácon, bíztam benne, hogy így is lesz, de sérülés miatt ki kellett hagynom az ősz nagy részét, ezért is szerettem volna megmutatni, hogy van még bennem, de ezt már nem itt mutatom meg, hanem máshol.
– Az NB II-ből hívták?
– Nem nagyon volt megkeresés, és én sem erőltettem ezt a részét. Nem volt bennem az, hogy mindenáron menjek a másod- vagy a harmadosztályba, már csak azért sem, mert költözködni már nem szerettem volna. Van egy nagylányom, ide jár iskolába, most nyolcadikos, költözött ő is nagyon sokat, és én sem akarok ugrálni. Rengeteg helyen laktam, meg szeretnék állapodni itt, Vácon, meg aztán, hála Istennek, Ausztria nincs is nagyon messze.
– Ha már az előbb a szívét hoztam szóba, talán a „szívek” ellen szerezte pályafutása egyik, ha nem a legszebb gólját.
– A Hearts ellenire gondol?
– Naná, hogy arra! A Paks futballistájaként fantasztikus mozdulattal emelt mintegy tizenhét méterről a skótok kapujának bal felső sarkába. Az Európa Liga 2011/2012-es kiírásának harmadik selejtezőkörében járunk, és bár Székesfehérváron mintegy háromezer néző előtt végül egyenlített a rivális, de mindez még akkor is csodás emlék lehet, ha összesítésben 5–2-vel búcsúztak a sorozattól.
– Igen, szép gól volt, de az, hogy a legszebb is, nem tudom. Rúgtam egy-két nagy gólt Diósgyőrben is, azok is tetszettek, de azt gondolom, mindegyik találat, amit szereztem, szép volt. Sajnos nem rúgtam olyan nagyon sokat, így mindegyikre emlékszem.
– Nevetve fogadhatja azt is, hogy lassan a harmincnyolcadik életévébe lép.
– Méghozzá néhány napon belül.
– Isten éltesse sokáig!
– Köszönöm szépen, de ha hiszi, ha nem, egyáltalán nem érzem magam annyinak. Az edzéseket élvezem, bírok futni, és nincs olyan problémán, hogy juj, itt fáj, ott fáj, a hátam közepére sem kívánom a mozgást. Szeretek futballozni és csinálom, amíg tudom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: