Foci a köbön

TURA VSK: KUPASIKER UTÁN. Aczél Zoltán: „Régen láttam a mieinket ennyire szervezetten, remekül futballozni”

aczelzoltanAmi a Magyar Kupában összejött, a bajnokságban nem. Amíg alig másfél hete, szerdán a Tura 2–1-re legyőzte hazai pályán az NB III, Keleti csoportban szereplő, egyre markánsabb arcát mutató Nyírbátort, addig vasárnap ugyanott és ugyanennyire kikapott a Nagykőrösi Kinizsitől.

Az aranyérem egyik legfőbb várományosa. Mert botladozik a Vecsés, pontokat hullajt a Taksony, és egyelőre nem látni kristálytisztán, melyik alakulat futhat be biztosan a Pest megyei I. osztályban. A Tura egyelőre semmi több, csupán esélyes a bajnoki címre, ám ha Aczél Zoltánon, a társulat egykori edzőjén, idén kinevezett szakmai igazgatóján múlik, júniusban jöhet a lovaskocsi meg a konfettieső.
– Nagy siker volt? A Nyírbátor elleni Magyar Kupa-győzelem ugyanis a közel tíz esztendővel ezelőtti Tura legszebb napjaira emlékeztetheti.
– Köszönöm, ha így gondolja, de az a tíz évvel ezelőtti csapat tényleg nagyot alkotott, ám minden tisztelet a jelenlegi játékosoké is, hiszen az érdem szinte teljesen az övék – mondta Aczél Zoltán, a Tura VSK szakmai igazgatója. – Igen megbecsülendő dolog ez, hiszen van egy társulat, amelynek a játékoskerete nem kilencven, hanem száz százaléka dolgozó emberből áll. Volt olyan, aki erre a napra kivett szabadságot, és megint volt olyan, aki délig dolgozott, mindenesetre hogy miként oldották meg az érkezésüket vagy hogy nem, de itt voltak időben, és az NB III-as együttes ellen a meccs összképét nézve nem érdemtelenül jutottak tovább, amiért hatalmas tisztelet a csapatnak. Nem akarok senkit megbántani, de hallottam már ilyet nem egy helyen, hogy elengedik a kezét a kupának, és inkább nagyon komolyan rámennek a bajnokságra, hiszen mégiscsak szerda-szombat ritmusról beszélünk az amatőr futballban. Szerencsére Turán nem ilyen játékosok alkotják a keretet, hiszen csodálatos palik. Nagyon masszív és leedzett társaság volt a Nyírbátor, amely ránk akarta erőltetni az akaratát, de nem sikerült neki, hiszen a kupát és a bajnokságot is figyelembe véve régen láttam a mieinket ennyire szervezetten, remekül futballozni, nem mellékesen jó játékkal kirukkolni. Megérdemelten jutottunk tovább attól függetlenül, hogy voltak nehéz pillanataink, hiszen azt nem szabad elfelejteni, míg a vendégcsapat ötöt-hatot edz egy héten, addig nekünk van három gyakorlásunk, no és dolgozó emberekről beszélünk. No de nem is kell ezt annyiszor emlegetnem, hiszen a lényeg úgyis az, hogy jár a gratuláció a játékosoknak, akik kivívták a továbbjutást és várhatják az október ötödikei sorsolást.
– Ha pöttyös labda, Dévényi Tibi bácsi és három kívánság nincs is, egy azért van, már ami a továbbiakat illeti? „Jöjjön egy verhető csapat és még menjünk legalább egy kört”-szerű gondolattal kelnek és fekszenek, vagy a szakmai igazgató amondó, következzen egy nagyvad?
– Érdekes ez, mert természetesen minden játékosban és sportvezetőben az munkál, mindenki arra vágyna, lépjünk tovább még egy kört vagy csináljunk valami meglepetést, de azért vannak határok. Szoktunk nevetgélni a játékosokkal, hogy sem az Európa Liga-selejtezőig, sem a főtáblára nem fog odakerülni a Tura, de ettől függetlenül naná, hogy azon vagyunk, ötödikén bárkit is kapunk, megnehezítsük a dolgát vagy esetleg a továbbjutást is el tudjuk csípni. Az már inkább az én gondolatom, hogy Turán el kell gondolkodni azon, bár sportemberek vagyunk, de az, hogy minden lehetséges, hosszabb távon nem működik. A saját kívánságom az, hogy komoly, jó erőkből álló csapatot kapjunk, amivel esetleg meg tudjuk örvendeztetni a szurkolóinkat, no és a játékosaink lemérhetik, hol tart a magyar futball az első vagy a másodosztályban. Természetesen van egy-két olyan gondolat az ember fejében, ha kap egy megyei csapatot, megvan ugyanúgy az esélye a továbblépésre, mert ez is benne van. Játsszunk egy jót, hiszen nálunk nincsenek elvárások és hatalmas célok a Magyar Kupában, ezért minden ilyen meccs a labdarúgóknak örömjáték. A klub pedig tud javítani egzisztenciálisan a helyzetén, mert mint az köztudott, minden forduló valamiféle anyagi juttatást hoz az egyesületnek, ezáltal is segítve, hiszen mint azt ön is tudja, Horák Mária a hátára vette és viszi a csapatot immár hosszú évek óta.
– Az elmúlt héten az egyik szeme sírt, a másik nevetett? A Magyar Kupában továbbléptek, de a Véber Györggyel, no és csapatával szembeni presztízsmeccset elbukták, igaz, a bajnoki cím ettől még meglehet.
– Ahogy megközelítette a témát, az jó, de nagyon rosszul néz ki egy edzőtől vagy egy labdarúgótól, ha kifogásokat keres. Nem lehet kifogás az, hogy szerdán játszunk, majd van vasárnap egy bajnoki mérkőzés is, de a tisztelet mellett ott a nagy felkiáltójel is: van egy határ. Az előző szezonbeli menetelés során volt Pest Megyei Kupa-meccsünk szinte minden héten, míg most itt van a Magyar Kupa is. Hét-nyolc mérkőzést havonta lejátszani amatőr labdarúgóknak, az nem semmi, és ezt csak az nem érti, aki nem futballozott. A szerdai kupameccs kicsit ráment a hétvégére. Először is sok sérültje van most a csapatnak, és bár soha nem nyilatkozzuk ezt le, mivel nem is foglalkozunk ezzel, mert ha van egy tizenkilences keret, annak kell tudni ezt megoldani, ettől még tény, hogy két-három kulcsjátékosunk kiesett. Ez az egyik, a másik meg az, én legalábbis biztos nem csináltam belőle presztízst, én ezt a mérkőzést és mindegyiket meg akartam és meg akarom nyerni, bármelyik csapatnál is dolgoztam. Ennek fényében készítettük fel a kollégáimmal, Sukaj Zsolttal és Szilágyi Szilárddal a csapatot.
– Okozott bármiféle meglepetést a korábbi újpesti csapattárs, Véber György?
– Azt kaptuk az ellenféltől, amire felkészítettük a fiúkat. Az biztos, ha a mérkőzésre visszatekintek, az első félidő alapján lehetett volna komoly előnyünk, hiszen ha az első negyedórában meg is fogott minket a kapott gól, a játékrész második fele nagyon a miénk volt rendkívül sok lehetőséggel és helyzettel. Viszont a második félidő alapján minden tiszteletem és gratulációm a Nagykőrösé, hiszen taktikusan, nagyon fegyelmezetten játszva – így mondják ezt edzői nyelven – nagyon megvertek minket, noha 2–1-re kaptunk ki. A szünet után alig-alig alakítottunk ki helyzetet a góljukat követően, az 51. percben kapuk a másodikat. Rendkívül jól zárták le a területeket, nagyszerűen visszaálltak és a kontrájuk állandóan ült, úgyhogy sok-kevés is lehetett volna oda. Márpedig ez alapján megérdemelten nyert a Nagykőrös, de semmi nem történt, hiszen a második helyet megtartotta a csapat. Mindig a játékosokat dicsérem, de a huszonhatodik meccs volt tavaly május óta, akkor kaptunk ki kétszer, azóta veretlenül tudtunk le huszonöt találkozót, ami egy kispályás-, öregfiú- vagy Old Boys-bajnokságban is hatalmas dolog. Semmi gond, van ilyen, az együttes mindent megtett, próbálkozott, de ezen a napon a Nagykőrös ennyivel jobb volt, ezt el kell fogadni. Éppen azért sem csináltam belőle presztízst, mert a turai csapat a második és csupán három pontra van az első helytől. Természetesen fájt a szívünk, hiszen a tabella első helye múlott ezen a győzelmen, és az, amit ön megjósolt a cikkében, úgy is lett, mert nem nyert a Vecsés Gödöllőn. Sajnos a lehetőségeket nem tudtuk kihasználni, de még csak a nyolcadik forduló jön, a szombatival együtt van vissza az őszi idényből nyolc forduló, így minden esélye megvan a Tura VSK-nak, hogy az álmait megvalósítsa. Mert ez csak álom, nem célkitűzés, hiszen ebben az alakulatban nincs olyan vezető, edző vagy játékos, aki ne a győzelmekben gondolkodna, ezáltal befuthatunk az első helyre, de nem szabad elfelejteni, hogy ott a Vecsés, a Taksony vagy a szintén nagyon jó erőkből álló Gödöllő is. Van tehát ellenlábas, de természetesen mi azon vagyunk, hogy nekünk sikerüljön az élen végezni.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!