Foci a köbön

EDZŐSORS. Aczél Zoltán: „A legvégsőkig elmegyek az igazamért”

P2170241Öngyilkosság helyett talpra állás. Az alábbiakban többek között erről is beszél Aczél Zoltán, a korábbi 2-szeres válogatott hátvéd, aki az elmúlt félévben háttérbe húzódva ugyan, de a Tura VSK szakmai igazgatójaként dolgozott és néhány hónap alatt sikert sikerre halmozott a csapattal. Mindezt a tavaszi második helyezés a megyei első osztályban, valamint a Pest Megyei Kupa-diadal egyértelműen bizonyítja.

rajnayzoltanMintha a szél cibálná, rángatná a teraszon felejtett petróleumlámpát.
Árnyék, fény, árnyék, fény.
Az árnyékkal kezdődött, ami az edzői karriert illeti. Sokáig nem fedezték fel magasabb szinten a tréneri kvalitásait, aztán a Tura VSK-nál elért eredményeire felfigyelve kinevezték a REAC edzőjének, amiről lejjebb, a cikkekre kattintva olvashatnak. A fény egyre erősödött, Rákospalota után a magyar válogatottnál a holland kapitány, Erwin Koeman segítője lett, miközben vezetőedzőként dolgozott Siófokon, Diósgyőrben és Szigetszentmiklóson. A sors aztán Szombathelyen vetette partra, Vas megyében vállalt feladatot, ám 2011. november 30-án, szerdán a Videoton–Haladás (1–0) Magyar Kupa-mérkőzést követően az öltözőfolyosóról bilincsben vitték el a rendőrök a szakvezetőt. Az árnyék pincsikutya-alakot öltve követte, hosszú út vezetett odáig, hogy az úgynevezett bundaügyben a három vádpontból csak egyben találják bűnösnek Aczél Zoltánt, ráadásul abban az egyben is gyenge lábakon áll a vád, ezért az edző bizakodva várja a másodfokot. A fény, mint valami halvány reménysugár, ismét pislákolni kezdett a negyvenkilenc esztendős férfi életében.
– Sokan voltak?
– Az a helyzet, hogy a focitáborom elmaradt, sajnos későn indítottam el a reklámját, és ha volt is jelentkező, nagyon kicsi gyerekek jöttek volna – mondta Aczél Zoltán, a Pest megyei I. osztályban szereplő Tura VSK szakmai igazgatója. – Afféle szakmai tábort szerettem volna, de nem magyarázom, mert nem lett belőle semmi.
– Akkor ezek a napok pihenéssel telnek?
– Azt lehet mondani, hogy igen, mert a kisfiamra – aki nemrégiben fejezte be az első osztályt – nagyon sokat vigyázok, mivel a feleségem dolgozik. Délután átadom, de közben vannak egyéni képzéseim, hiszen a tizenkét évesektől a tizenhat esztendős gyerekekig van egy-két tanítványom, akik járnak hozzám. Már szezon közben is voltak, de inkább mostanában jönnek, mivel készülnek, hogy egy kisebb egyesülettől mondjuk Újpestre igazolnak, vagy külföldre utaznak, valamelyik akadémiára, és ilyenkor nem két-három napos, hanem többnapos egyéni képzést kérnek. Ilyen szempontból elfoglalt vagyok, de mivel rendkívül szeretem a nyarat, a napfényt, így napozgatok, és sok időt töltök a fiammal, aki abban a pillanatban, hogy lefújták az iskolát, erős túlzással és viccesen mondva a nyakamon maradt.
– A nyakában meg az aranyérem varázsos fényét csillanthatja meg a tűzforró napsugár. A Tura VSK Pest Megyei Kupa-győzelméhez és a tavaszi meneteléshez is ezúton gratulálok, hiszen a remekléshez nem kevés köze volt.
– Az elmúlt időszakban a háttérbe húzódva vagyok részese a labdarúgásnak, nem nehéz kitalálni, miért… Mindettől függetlenül folyamatosan dolgozom. Hagyjuk is a veresegyházi időszakot, hiszen az már elmúlt. Jött egy megkeresés már szeptemberben is Horák Marika részéről. Hosszú évekkel ezelőtt ön is részese volt annak az időszaknak, mindig tudósított, rendszeresen hívott, nagyon sokat kommunikáltunk tizenegynéhány éve, amikor bajnokságot nyertünk és NB II-es osztályozót vívtunk, amit sohasem felejtek el. De nem bonyolítom, megkeresett a Marika, miután a Veresegyházzal elváltak az útjaink. Ekkor már kezdtem a civil élet felé orientálódni, hiszen nem könnyű ebben az osztályban dolgozni, aki a fenthez szokott hozzá. És ezt ne értse félre, nem nagyképűség, mivel tudom, milyen lehetőségek várnak rám, ugyanis végigéltem Veresegyházon, illetve az NB III-ban, Turán. Ősszel visszautasítottam az ajánlatot, aztán januárban jött újra a megkeresés. Tudom, hogy nagy szavak, de ahonnan hosszú éveket követően eljöttem, ez az asszony – aki Magyarországon talán egyedül vezet futballklubot az első osztálytól a megye-ötig – a jóban is mellettem volt, amikor a válogatott edzője lehetettem vagy a Haladásnál sikerszériám volt, és akkor is, amikor kirobbant a botrány, maximálisan támogatott, és mindig csak a bizalmáról biztosított, amit ezúton is köszönök neki. Aki velem dolgozott ennyi időn át, az tudta, hogy nem lehet igaz, amit a sajtó és a különböző orgánumok állítottak és felfújtak. Úgy éreztem, nem mondhatok nemet, így januártól átvettem a csapat szakmai irányítását a két edzővel együtt. Sukaj Zsolttal és Szilágyi Szilárddal dolgoztunk, de nagyon köszönöm, ha így látja, hogy nekem is van szerepem a sikerekben.
– Nem kicsit léptek előre az őszi idényhez képest.
– Úgy gondolom, a tavaszi második helyezés – nem is értem, hogy lehetett az ősszel tizennegyedik – valamirevaló változás nélkül következett be, mert volt ugyan egy-két jó igazolásunk, de sokat is dolgoztunk. És amit szintén nem szabad elhanyagolni, az a Pest Megyei Kupa, amit sokan lenéznek, mert azt mondják, nem kell vele foglalkozni, nagy dolgot nem hoz. A Tura VSK azonban mind az öt meccsét megnyerte, amit óriási dolognak tartok. A finálét olyan rendezvényen sikerült megnyerni, amihez hozzászoktam, hiszen voltam olyan stadionban, ahol negyvenötezer ember őrjöngött, mivel ültem a tűzközelben. Senkinek nem fogok benyalni – mi több, sok ember van, aki nem tetszik nekem, de ugyanúgy én sem jövök be nekik –, de az üllői találkozó nagyon színvonalas volt, ha a véleményem ad valamit. Jó pályán, tele gyerekkel, sok labdarúgást szerető szülővel, edzővel és sportszakemberrel, szóval jó érzés volt ennek a részese lenni. A Tura pedig visszatalált arra az útra, ahol egyébként a helye van.
– A futballközeg miként viszonyul önhöz? Elnéznek Aczél Zoltán mellett, elfordítják a fejüket vagy megszorítják a kezét és hamis mosollyal köszöntik? Netán magyar szokás szerint elöl „nyalifali”, a háta mögött meg „dulifuli”?
– Érdekes, amit felvet, mert van ilyen gondolatom nekem is. Szemtől szemben „nyalifali”, a hátad mögött meg kibeszélnek? Lehetséges ilyen, de azért nehéz az ilyen típust felismerni, mert a hátad mögött nem hallod, ki és mit beszél. Egy biztos, a sajtóban annak idején megrendelt dolgok jelentek meg, ami nagyon csúnyán tönkretett. Aztán kiderült a bírósági tárgyalásokon, hogy olyan két mérkőzéssel hozzák összefüggésbe a nevemet, ahol nem volt pénzmozgás! Tehát olyan vesztegető vagy, aki nem fogad el pénzt, csak ott van! Semmi közöm nem volt ezekhez, és mindez a hivatalos iratokban is benne van! Sajnos, ami nagyon fájó, a kezemben van az a negyvennégyezer oldal, ami alátámasztja, hogy a magyar labdarúgás kilencven százaléka csúnyán érintett ebben az ügyben. Az az ijesztő, hogy engem találtak meg, hogy engem találtak feláldozhatónak, gratulálok annak, aki ezt intézte. Amúgy soha egyetlen atrocitás nem ért, pedig az NB III-ban is ott voltam, ahol éppen kellett, a lelátón ülve vagy a kerítés mögött állva, ugyanis ilyen szankció van, amivel lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni. Viszont az, hogy jogerős bírósági ítélet nélkül eltiltanak valakit a munkájától, ilyen a világon sehol nincs így, de az ember elfogadta. Több út van: nem szabad így dolgozni, egyszerűen nem adod a neved hozzá; vagy csinálod, mert ebből élsz, és nem engeded el a sportág kezét; vagy annyira tiszta a lelked, tudod, hogy vagy nem bűnös és már csak azért sem adod fel. Soha senki nem bántott, mi több, nagyon sokan tudják azt, hogy mi az igazság. Nagyon sok sportújságíró van, aki nem azt írja meg, ami a valóság, és nagyon sok edző, szakkommentátor és sportriporter tudja, hogy Aczél Zoltánnak semmi köze nem volt ehhez az egészhez, de így alakult. Azokat a szabályokat, amiket az MLSZ hozott, betartottam, soha nem kaptam onnan sem visszajelzést. Érvényes, meghosszabbított edzői, Pro-licences papírom van, a szakmai tudásomat, ha vezetőedzőként nem is, szakmai igazgatóként gyakorolhatom ott, ahol igénylik, szeretnék és bíznak bennem, mert tudják, hogy mind emberileg, mind sportszakmailag hová tartozom. Ne haragudjon, hogy ennyire bőven kifejtettem a mondandómat.
– Részemről semmi probléma!
– Nem kérdezett rá, de nagyon megkönnyebbültem az első fokú ítélet után, sokkal könnyebbnek érzem magam, bármennyire is elmarasztaló ítélet született – egyelőre! Azt ugyanis tudni kell, van egy másodfok, amire normálisan felkészülve hiszek abban, olyan bíróság lesz, amelyiket nem lehet megvezetni. Hogy is szokták mondani? A kecske is jóllakik, a káposzta megmarad. Na, körülbelül ez az ítélet született első fokon. Ha bárki olvasott erről bármit is és meglátta a nevem, azt mondhatta: Aczél Zoltán? Úristen, ez a maffiafőnök, ő a feje az egésznek! És a végén kiderül, fel is mentenek két mérkőzésről, mert csak kitaláció volt, a másik kettő meg olyan, hogy ott állok, hallom, mi történik, és nem teszek ellene semmit. Ha ez olyan bűncselekmény, amiért egy háromgyerekes családapát le kell húzni és tönkre kell tenni, az egész karrierjét eltiporni…
– Jelenleg is vannak nehézségei?
– Amit anyagilag átéltem és átélek mind a mai napig, az egy dolog, ám nem panaszkodom, mert ez van. Itt tartunk, az volt a cél, hogy viszonylag gyorsan eltussoljanak mindent és két-három hülyével elvitessék a balhét. Vége ennek az egésznek, lecsengett. Egyébként senkivel nem beszélek, és nem adok interjút, önnel is csak azért teszek kivételt, azért nyilatkozom, mert régóta ismerjük egymást. Amúgy meg írok egy könyvet, nagyon remélem, most karácsonyra vagy a télre elkészül, ami azért lesz az igazság könyve, mert minden papírból lesz, bizonyítékokkal alátámasztva. Remélem, ebből rájön mindenki, hogy olyan embert basztak tönkre, akinek semmi köze nem volt az egészhez! De ma már más szelek fújnak, itt az Európa-bajnokság, a csapat hatalmas sikere, a fociőrület, a fociláz. De aki benne van ebben, mert belekerült és átélte a nehézségeket, azoknak is egyre könnyebb minden, bár inkább csak kívül, mert belül nem mindig ezt érzi az ember…
– Az igaz, hogy öngyilkos akart lenni?
– Nézze, erre most azt mondhatják, hogy na, itt ez a faszkalap és ilyen hülyeséggel próbálja magát eladni. Milyen érdekes, van egy verzió, valaki itthon van és bundapénzt oszt, ahol én állok mellette. A valóság az, hogy valaki nincs itthon, ahogy a felesége is elmondta és bizonyítottam fényképpel. A bírósági ítélet mégis az, hogy itthon volt, bár nem tudni, miként és hogyan, de akár haza is jöhetett. Hát, ha valakit így lehet elítélni, akkor… Nem tagadom, volt nehéz időszakom, volt abban pszichiáter, volt abban minden… Igen, voltak negatív gondolatok, de ránéztem a két nagy gyerekre, a harmincegy- és a huszonkét évesre, meg aztán van egy hétesztendős fiam, és ha van egy gazdasági bűncselekmény, amivel megvádolnak, ugyan mi történhet? Te nem gyereket molesztáltál, te nem öltél, te nem bombát robbantottál! Kérem szépen, ebből van felállás! Van egy családod, van, akiknek tartozol valamivel! Mert ha csupán önmagam lennék, akkor biztos más helyzet áll elő… Papírok, hivatalos iratok bizonyítják, ki volt saras és ki nem, kire voltak terhelő vallomások és kire nem. Kiről feltételezünk és kit csinálunk ki, mert feláldozható volt, és ki az, aki nem, így tovább dolgozhat, élhet, pedig mocskos csaló volt! Ez az igazság. Egy porszem vagy tán még annyi sem vagyok a magyar futballban vagy akár a közéletben, de az biztos, hogy a legvégsőkig elmegyek az igazamért.

aczelzoltan_cikk_budapestireggel_20041230

aczelzoltan_interju_sportszelet_20050623

KATT A CIKKRE!

aczelzoltan_interju_sportszelet_20060915

KATT A CIKKRE!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!