Hetek óta nem futballozik. A kezelés rosszullétet és pihenést, a pihenés kezelést és rosszullétet követ. Koronczai Benjamin, az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Dorogi FC 20 esztendős labdarúgója nyirokdaganattal küzd.
„Az élet nagy, igazán végzetes drámái oly csendesen kezdődnek, hogy már nyakig benne ülünk a drámai helyzetben, s még mindig nem értjük. A rák, a szégyen, a bukás, a nagy csalódás nem úgy kezdődik, mint az irodalomban: egy napon észreveszünk egy pattanást, vagy telefonál valaki, s olyan különösen beszél a készülékbe, nem is értjük igazán a szavait, vagy a nő, akit szeretünk, egyszer elfordítja fejét, szórakozottan. Így kezdődik. Nem. Ilyenkor már meg is történt. A végzet csendes. Csak a baleset ordít, sivít és csilingel.”
(Márai Sándor)
Ott volt vele minden pillanatban. A kispadon, az öltözőben, a pályán, a lelátón, és otthon, a pamlagon. Ügyet sem vetett volna rá, észre sem vette volna a veszélyt, ami ott lebzselt, keringett körülötte.
„Nyirokdaganatot diagnosztizáltak nálam még decemberben – mondta Koronczai Benjamin, a Dorogi FC labdarúgója. – Úgy derült ki, hogy a csapattársammal elmentünk konditerembe, és egyszer csak a nyakamban csomókat éreztem. A masszőrünknek mutattam, aki azt mondta, várjak még egy kicsit, mert – mivel akkoriban beteg voltam – lehet ez a megfázástól is. Nem múlt el, így megmutattam még egyszer. Ekkor már azt javasolta, menjek el háziorvoshoz. Ez még az őszi utolsó, Győr elleni meccsünk előtt volt. Így is történt, mi több, a doktor úr azt mondta, ne is menjek vissza Dorogra, mert lehet, hogy rosszindulatú daganat. Én viszont visszamentem a mérkőzésre, játszottam is az 1–0-ra megnyert bajnokin, aztán elküldött hasi ultrahangra, mellkasröntgenre, valamint a fül-orr-gégészeten is voltam kétszer, de minden negatív lett. Majd a speciális vizsgálat szövettani eredménye azt mutatta ki, hogy rákos szövet is van a csomók között. A szüleim nagyon ledöbbentek, ahogy én is. Ötéves korom óta mindennapos dolognak számít nálam a sport, általában napi két edzésem volt Dorogon és előtte is, azóta meg csak pihengetek. Nehéz volt, de úgy fogtam és úgy fogom fel, most ezt kell megcsinálni, most ezen kell túlesni.”
A veszély visszavonulót fújt. Harci kürt helyett a csendet választotta.
„Január negyedike óta kemoterápiás kezeléseket kapok – folytatta Koronczai Benjamin. – Eddig hetet kaptam, még egy van vissza, április huszonegyedikén lesz az utolsó. Igen, az utolsó, mivel nemrégiben Budapesten jártam egy nagyobb vizsgálaton, és a CT kimutatta, hogy hála Istennek, minden rendben van, az eredmény negatív lett, nincsen rákos szövet.”
A teli rüszttel megküldött labda szétbombázta, megsemmisítette az ellenfelet, amely a testet vette célba. A futball ugyanis nem csupán sport, hanem maga az élet, legalábbis Koronczai Benjaminnak.
„Amint megkapom az utolsó kemoterápiát, három-négy hét szünet következik, aztán tizenhét sugárkezelés. Az orvos szerint, amennyiben a kemoterápiás kezelésnek vége van, már óvatosan mozoghatok, hiszen a sugárkezelés nem befolyásol semmit. És amennyiben minden rendben lesz, júliusban, ha nem is százszázalékosan, de a csapattal tudok készülni.”
A csapattal, amelyik hétről hétre elkápráztatja a nagyérdeműt, hiszen a védelem csak húsvétkor és Mikuláskor kapitulál, és valahogy mindig van egy dorogi láb, amelyik jókor van jó helyen a rivális kapuja előtt. A dorogi drukkerek szintén dicséretet érdemelnek, hiszen olyan transzparens került a pálya szélére a közelmúltban, ami csak kivételes esetben.
„Láttam a kiírást és beszéltem a szurkolókkal. Mindennap írtak, és mindig kérdezte valaki, hogy vagyok, mi van velem? El nem tudom mondani, mennyire jól esett ez nekem és mennyi erőt merítettem ebből. Csak köszönettel tartozom nekik, hiszen tudom, hogy várnak vissza, ahogy a csapat, a családom és persze a barátaim is.”
Koronczai Benjamin itt egy pillanatra elhallgat. Meglehet, előbb vagy utóbb helye volna a szombathelyiek élvonalbeli keretében is, lévén kötődik a vasi zöld-fehérekhez.
„Másfél éve futballozom Dorogon, Szombathelyen nevelkedtem, az Illés Akadémián, míg előtte a Haladásnál voltam. Nehéz bármit is mondani, mert nem úgy váltam el az ottaniaktól, ahogy szerettem volna. A végén már kevesebb játéklehetőséget kaptam, pedig volt két térdsérülésem is, és amikor felépültem, játszottam, mindent megtettem a csapatért, aztán váltottam. De most igazán jól érzem magam Dorogon, és nagyon remélem, hogy feljutunk az NB II-be, mivel ez a cél.”
A csapat még nem első, csupán negyedik, amely nagy harcot fog vívni a Mosonmagyaróvárral és a Győrrel. A példa adott, hiszen a Dorogi FC-nek már van egy bajnoka. Koronczai Benjaminnak hívják.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: