Foci a köbön

JÁTÉKOSSORS. Farkas Krisztián (Dabas): „Minden rendben van velem”

farkas_krisztian_2Az lenne a legrosszabb, ha kímélő üzemmódban kellene élnie, távol a pályától, messze a futballközegtől. Kész szerencse, hogy Farkas Krisztián 36 évesen is játszik és persze gólokat rúg. A Gyömrő elleni 6–3-as sikerből két góllal és jó néhány nagyszerű megmozdulással, zseniális passzal vette ki a részét, pedig a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő FC Dabas II. egykori élvonalbeli labdarúgóján az év elején életmentő operációt hajtottak végre.

„Úgy kezdődött, hogy játszottam az NB III-as csapatban is néhány mérkőzést, és éreztem, hogy szúr a mellkasom. Futottam tíz métert és nem kaptam rendesen levegőt. Meghallgattak az orvosok, és azonnal bevittek. Először csöveket szúrtak fel, aztán kimentem a Barcelona egyik meccsére, hazajöttem, majd kiderült, hogy azonnal életmentő műtétet kell végrehajtani, mert leszakadt a mellhártyám a tüdőmnél. Éppen ezért akkor úgy döntöttem, hogy abbahagyom. Pszichiátert küldtek hozzám, aki beszélt velem, aztán hála Istennek, hamar felépültem, így jó néhány meccsen játszhattam is a tavasszal.”
A sors alig hallhatóan kopogott. Farkas Krisztián pontosan tudta, hogy nem Jancsi bohóc vagy a rendszerint szótlan Mr. Bean szórakozik vele Angliából, és bár nem várt vendéget, mégis ajtót nyitott. A korábban Nyíregyházán, Jászberényben, Szolnokon, Kaposváron, a BKV Előrében, Nagykőrösön, Békéscsabán, Cigándon és Örkényben is szerelést húzó csatár valamiféle égi jelzést kapott, de a labdarúgásnak nem fordított hátat.
„Hétéves korom óta futballozom – folytatta Farkas Krisztián. – Az első- és a másodosztályban vagy 300 meccset összeszorgoskodtam, és az nem volt könnyű meló. Nagyon szeretek játszani, de most már nyilván ott van mellette az edzősködés az U15-ös csapatnál Dabason, no meg van egy jó állásom is, de ettől még igaz, hogy nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra abbahagyni a labdarúgást. Én már csak tudom, hogy első az egészség, a futball pedig szerelem, éspedig örök szerelem.”
– Bajnok lesz a csapat?
– Az erőviszonyok alapján egyértelműen nekünk kellene nyerni a bajnokságot, de sajnálatos módon megint levontak tőlünk három pontot, úgy, mint az előző szezonban – mondta Farkas Krisztián, a Dabas II. labdarúgója, aki a Gyömrő elleni múlt szombati bajnokin a 31. és a 65. percben volt eredményes. – Bukdácsoltunk is egy kicsit, amire nem számítottunk.
– Minek köszönhető a megtorpanás?
– Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor annak, hogy egyszerűen elfogytak a cseréink a kispadról. Sokszor kapussal, de olykor anélkül edzettünk, és ezek hosszú távon kijönnek.
– Ahogy a pályán a rutin: a Gyömrő ellen előbb 11-esből volt eredményes, majd Jansik János hálójába bólintott.
– Ez pontosan így történt. Az elején volt egy ziccerem fejjel, de azt kihagytam, utána pedig ugyancsak fejjel, ám nehezebb mozdulattal betaláltam. A helyzet az, hogy az idén legtöbbször irányító középpályást játszom, nem támadót, és bár való igaz, hogy csupán hét gólt rúgtam, de többet vártam magamtól. Még akkor is, ha 26 gólpasszt adtam.
– Nehéz volt megszoknia az új posztot? Elvégre nagyobb szabad terület van ön előtt, ráadásul nem lógnak a nyakán a hátvédek.
– Egyre jobban szeretek a fedezetek között játszani. A két védekező középpályás leveszi a terhet rólam, és legalább ziccerbe tudom hozni a társaimat. Nem mondom, hogy nem furcsa, de jól érzem magam egy sorral hátrébb is.
– A Gyömrő ellen visszafogott produkcióval győztek? Csak azért, mert játékos-edzőjük, Kucsák István fájlalta a három kapott gólt.
– Maradjunk annyiban, ha jobban koncentrálunk, nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna.
– Az nem is kérdés, mire számít a hátralévő két fordulóban? Elvégre a Taksony II. otthonában vizitálnak, majd zárásként fogadják a Gyált.
– Volt egy kis válságstáb az ezt megelőző mérkőzés előtt. Mint rutinos játékos, mondtam a srácoknak, ha az előttünk álló három meccset nem nyerjük meg, akkor lassan elbúcsúzhatunk a bajnoki címtől, mert annyira szoros az élmezőny. És ezt komolyan is gondoltam, tehát nyilván hat pontra számítok.
– Meglepte, hogy így összesűrűsödött a tabella eleje?
– Az első nyolc meccset behúztuk és ilyenkor hajlamos a csapat elszállni, legalábbis fejben. Azt hittük, hogy a bab is hús, és simán nyerjük a bajnokságot. Nem tagadom, leginkább csak a Százhalombattára figyeltünk. Dunavarsányban 3–1-es vezetés után kikaptunk 6–3-ra, pedig ránk az aztán nem jellemző, hogy ennyi gólt kapunk. Nyugodtan leírhatja, az, hogy az Alsónémedi vezeti a bajnokságot, egyszerűen hihetetlen számomra, mert riválisunkkal szemben itthon körülbelül 10–0-ra nyerhettünk volna.
– Aztán az alsónémediek elleni bajnokin jött egy csere, a 77. percben a játékos-edző, Kucsák István váltotta önt. És bár az eredmény már nem változott, de 4–0 helyett 0–3-mal írták jóvá a bajnokit, mert a megengedett kettő helyett három „megye-hármas” igazolású labdarúgó lépett pályára. Kellett ez a fejbekólintás?
– Amikor megtudtam, mi lett azzal a meccsel, nagyjából egy hétig abbahagytam a futballt. Azt hittem, négy pontot vonnak le és nem hárommal lesz kevesebbünk. Egyórás tárgyalásom volt az FC Dabassal, ezért nem is futballoztam a Hernád ellen. 36 évesen úgy gondoltam, ne ezen a néhány ponton múljon a bajnokság. Teljesen magam alatt voltam, és ez azóta is bennem van.
– Bár a hangja életről, erőről és egészségről árulkodik, nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem: hogy van, hogy szolgál az egészsége?
– Nagyon kedves az érdeklődése, rendben vagyok. Az évad elején még az NB III-ban is játszogattam, gólokat is rúgtam, többször felvetették, játszanék-e, segítenék-e, de úgy gondolom, nem lehet már ennyi mérkőzést lejátszani 36 évesen, ettől függetlenül úgy hiszem, teljesen meggyógyultam. Ezúton is nagyon szépen köszönöm dr. Molnár Miklósnak, aki segített rajtam, hiszen ő műtött meg. Egészséges vagyok, de persze néha itt fáj, ott fáj, ahogy egy 36 éves embernél lenni szokott, ám mindettől függetlenül minden rendben van velem.

A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 61. lapszámában.

„Az első NB I-es mérkőzésemen én lettem a forduló játékosa, a sportnapilap címlapján voltam, amelyre nagyon büszke vagyok. És arra is, hogy örök fradista létemre akárhány meccset játszottam az élvonalban vagy az NB II-ben a Ferencváros ellen, sohasem voltam vesztes csapat tagja, mi több, négy alkalomból háromszor engem választottak a mezőny legjobbjának. Erre jó visszaemlékezni, ahogy arra is, hogy a másod- és a harmadosztályban is gólkirály voltam.”
FARKAS KRISZTIÁN, az FC Dabas II. támadója, akinek van mire büszkének lennie

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!