Foci a köbön

JÁTÉKOSSORS. Wéber Tamás (Taksony II.): „Több van bennünk, mint amit a pontszámunk és a helyezésünk mutat”

weber_tamas_taksony_IISzenvedés után szenvedély. Bármennyire is hihetetlen, az egy héttel korábban Ráckevén katasztrofális, 5–1-es vereséget szenvedő Taksony II. a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 12. fordulójában ötgólos (7–2) diadalt aratott a Hernád felett a mesternégyesig jutó 24 éves Wéber Tamás vezérletével.

Melyik a Taksony II. igazi arca? Az elmúlt napokban ez lehetett a legfőbb kérdés, ami elhangozhatott az öltöző falain belül és kívül, hiszen magunk közt szólva érthetetlen, hogy az a csapat, amelyik parádés futballt bemutatva győz nagy különbséggel, miként szaladhat bele egy játéknappal korábban a késbe.
– Helyreállt az önbizalmuk?
– Az előző meccseken rendre kimaradtak a helyzeteink és mindig szerencsétlen gólokkal kaptunk ki, mert összeomlott a védelem, de most úgy érzem, végre elindult valami – felelte Wéber Tamás, a Taksony II. labdarúgója.
– Játszott már ilyen bajnokit?
– Olyat, amelyiken négy gólt szereztem? Nem, még soha, ezért is örültem, de ez nem az én érdemem, hanem a csapattársaimé, no meg az edzőmé, Kőnig Csabáé. Ugyanis három fordulóval korábban volt egy kiállításom, pihentem és kihagytam két bajnokit, és most annak ellenére, hogy korábban rosszul játszottam, berakott a kezdőbe.
– Égett a bizonyítási vágytól?
– Persze, meg akartam mutatni a csapatnak és a közönségnek, miután eddig rosszul szerepeltünk, de most végre mindenki jól ment, egymásért küzdöttünk, és ha valaki hibázott, a másik kijavította.
– Maradt még gól a lábában?
– A következő meccsekre?
– Azt ön tudja, de akkor miért nem talált be minden helyzetéből?
– Nagyon sokat, még ugyanennyit lőhettem volna, de volt, hogy nem koncentráltam eléggé, egy az egyben a kapusba lőttem a labdát, de elhiheti, hogy örültem ennek a négy találatnak is.
– Trénere szerint kétszámjegyű győzelem lett volna a realitás. Osztja ezt a nézetet?
– Nagyon sok lehetőséget hagytunk kihasználatlanul, így 7–2 helyett lehetett volna 10–2 vagy 12–2 is, ha megfelelően koncentrálunk.
– A Hernád ellen vívták az eddigi legkönnyebb mérkőzést?
– Az elején úgy indult, hogy az lesz, hiszen egy gyors góllal már a 2. percben megszereztük a vezetést, majd a későbbiekben náluk volt egy kiállítás, de úgy érzem, ha nincs a piros lap, akkor is magabiztos győzelmet aratunk.
– Ne feledjük, volt 2–2 is az állás.
– Mindettől függetlenül nehezebb meccsre számítottam, hiszen riválisunk a tabellán mögöttünk volt néhány ponttal lemaradva, de hála Istennek, ezúttal tényleg jól jött ki a lépés mindenkinek.
– Mi az oka a felemás szereplésüknek?
– Elöl mindig megvannak a helyzeteink, csak nem rúgjuk be azokat, hátul pedig néha bizonytalanok vagyunk, holott több van bennünk, mint amit a pontszámunk és a helyezésünk mutat. Néhány meccset elrontottunk, a Bugyi ASE ellen is sokkal jobbak voltunk, mégis kikaptunk 1–0-ra. A Gyömrő ellen itthon 1–1-et játszottunk, de akkor is mi voltunk a jobbak. Amennyiben elöl kihagyjuk a lehetőségeket, ez hátul mindig megbosszulja magát.
– Az azért akkor is durva, hogy egy hete Ráckevén 5–1-es vereséget szenvedtek, ezúttal pedig ,,oktatták” a Hernádot.
– Nagyon dühített az a meccs, hiszen bár a Ráckeve megszerezte a vezetést, mi egyenlítettünk, ám utána gyorsan gólt kaptunk. Úgy érzem, hátul vannak gondok, pedig ott is megvan mindenkinek a tudása ahhoz, hogy jól játsszon. Nem tudom, mi lehet rá a válasz, hogy miért futballozunk hátul gyengébben, mintha össze lennénk zavarodva. Kapunk egy gólt, aztán annyi.
– Sétagaloppra a következő hetekben sem számíthatnak.
– Megyünk Felsőpakonyba a hétvégén, de én mindig úgy állok hozzá, hogy megpróbálom kihozni magamból a maximumot. Korábban az volt, hogy kapjuk a gólt, vezet az ellenfél, ám az kevés, ha csak három, négy vagy öt ember akar, a többi meg nem, mert elmegy a kedve. Aztán majd jön hozzánk a Dabas II., az is nehéz meccs lesz.
– A Sóskút ellen vívják az utolsó őszi bajnokijukat, amely társulattal az elmúlt esztendőkben nem találkozhattak, lévén nem egy csoportban szerepeltek. A másik két vetélytársról van valami szép emléke, amelyből erőt, önbizalmat meríthet?
– Az előző szezonban gólt szereztem a Dabas II. ellen, de az már nem számít, mert mindig az adott meccsre koncentrálok. Ha odafigyelünk, Felsőpakonyban meglephetjük az ellenfelünket, mert most együtt vagyunk.
– Látatlanban aláírná a négy-öt pontot az ősz hátralévő részére?
– Keveslem, mert Felsőpakonyban egy ikszre minimum jók vagyunk, bár mondom, én nyerni megyek oda, a Dabas II.-t meg tudjuk lepni, ha belőjük a helyzeteket, míg Sóskúton mindenképpen győznünk kell.
– Nem vágyik egy osztállyal feljebb? Vagy a megyei élvonal nem vonzza?
– Nagyon jól érzem magam itt, a második csapatban, így nem szívesen mennék feljebb. Nekem itt megvannak a barátaim, és a mérkőzések után is jó a hangulat.
– Edzőjének, Kőnig Csabának és játékostársának, Horváth Attilának is felvetettem korábban: könnyebb megbeszélni baráti társaságként a tapasztalatokat, mintha csupán „munkatársak” lennének?
– A meccs után sokáig csöndben vagyunk, nem szólunk egymáshoz, mindenki gondolkodik, mit hibázott el, de aztán könnyebb megbeszélni egymással, így előny, hogy ennyire együtt vagyunk és baráti közösséget alkotunk.

A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 59. lapszámában. Azóta a Taksony II. a Felsőpakony otthonában 2–1-es vereséget szenvedett.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!