Foci a köbön

JÁTÉKOSSORS. Vasvári Zoltán (Pilisszentlászló): „Csak az tart össze minket, hogy jó a társaság, együtt van a brigád”

vasvari_zoltan_pilisszentlaszloKét gólt szerzett tíz percen belül. Vasvári Zoltán, a Pilisszentlászló 27 esztendős futballistája mégis a csapatot helyezi előtérbe, amikor a Pest megyei III. osztály, Nyugati csoport 24. fordulójában lejátszott, Csobánka felett aratott 5–1-es diadal kerül szóba.

A Pilisszentlászló úgy tör fel, mint a gejzír. Mindez jól is hangzana, ha nem a bajnokság véghajrájában járnánk, nem mellékesen a 11. helyezett gárdát nem 9 pont választaná el a 10.-től. Pedig az előző játéknapon éppen az előbbi gyűrte le az utóbbit.
– Alaposan belelendültek, szépen kitömték a Csobánkát.
– Mégsem gondolnám, hogy a szezonban ezúttal játszottunk a legjobban – mondta Vasvári Zoltán, a Pilisszentlászló labdarúgója. – Ehhez a győzelemhez persze kellett a Csobánka asszisztálása is, hogy így kijöjjön a lépés. Csapatszinten értünk össze, mindenki rendet rakott a fejében, ami ránk is fért.
– Tényleg?
– Ebben biztos vagyok. Elég hullámzó a teljesítmény akár a szezonon belül, akár, ha a tavalyi esztendőt nézzük. Másfél éve is nagyon gyenge őszt produkáltunk, majd a tavasz jól sikerült, ám a most futó évadban még ez sem sikerült jól. Remélem, az utolsó két meccsre ad annyi pluszt ez a siker, hogy a Tahitótfalut idegenben megfogjuk. Meg aztán járt már ez a győzelem a falunak, a közönségnek, amelynek tagjai, még ha kevesebben is, de kilátogatnak a meccseinkre.
– Volt amúgy célkitűzésük?
– Tavaly nyáron igen. Meg is beszéltük, szeretnénk legalább az első hatban lenni, ha a dobogós helyek egyikét nem is sikerül elcsípni. Csakhogy létszámproblémával küzdünk, ami jellemző volt amúgy 2014-re is. Hiába van három új igazolásunk, ha hárman-négyen ugyanúgy elmennek, márpedig így, ilyen szűkös kerettel elég nehéz jó eredményt elérni.
– A pohár akkor félig üres, mert azok alapján, amit az imént elsorolt, ez várható volt.
– Igen, de vigaszt nem igazán nyújt. Többszörösen sújtott minket az emberhiány, amit az elején megpróbáltunk úgy felfogni, hogy tíz-tizenegy játékos odateszi magát, ám nem jöttek az eredmények, és egyre jobban rakódtak egymásra a dolgok, úgyhogy ez a győzelem most tényleg úgy kellett a csapatnak, mint egy falat kenyér.
– Látszólag nem volt nehéz ügy, mivel 12 perc alatt szereztek négy gólt.
– Így van, bár az én első találatomhoz tényleg kellett a vendégek asszisztálása, viszont odáig is el kellett jutni, hogy szögletet végezzünk el. Szerencsésen elém került a labda, levették nekem a védők, majd gólt szereztem. Gyakorlatilag a 11-es után néhány perccel történt mindez. Ott és akkor annyira elkaptuk a fonalat, hogy aki a pályán volt, csak azt érezhette, hogy nagyon jól ment mindenkinek.
– Mármint a csobánkaiakon kívül, persze. Amúgy négy találatnál is több volt a csapatban?
– Abból a periódusból kihoztuk a maximumot, 12 perc alatt négy gól nagyon tisztes. Inkább a második félidőben szerezhettünk volna újabb találatokat, mert azt a játékrészt lehozta a Csobánka 1–1-re. Sajnos volt egy kényszerű cserénk a bal oldalon, így a cserekapusunkat hoztuk be, avagy megint csak oda lyukadunk ki, ha lenne két-három ember, akár még egyszer ennyit is rúghattunk volna. És ugyanez igaz a többi meccseinkre is, ugyanis sokkal szorosabb bajnokikat játszhatnánk.
– Lesz változás a nyáron?
– Ugyanebben a formában biztos, hogy nem folytatjuk, ugyanis a piliesszentlászlói közösségnek sem tetszik ez a gyenge szereplés, amit abszolút megértünk, bár hozzáteszem, elég furcsa helyzet állt elő, hiszen egyetlen ’szentlászlói sem játszik a gárdában, de ennek rajtunk kívülálló oka van. A falunak mindenképpen bizonyítanunk kell, de az már most látszik, hogy három-négy labdarúgó biztosan jön hozzánk. Pedig jól kezdtük a tavaszt, aztán mentális gondok jelentkeztek, ám 40-50 perc után rendre kipukkadtunk.
– Ha jól értelmezem a szavait, baráti társaság az önöké, ám a labdarúgók nem edzenek.
– A csapat tagjainak nagy része a serdülő óta együtt futballozik, csak hát az a hátrány, hogy valóban edzetlenek vagyunk. A meccs után volt téma, hogy heti egy alkalommal mindenképpen el kell mennünk közösen akár csak kocogni, mert ha jön egy-két úgymond idegen labdarúgó, velük nagyon nehéz összeszokni. Hiszen ha valaki beindul és nem jön a passz, az kellemetlen lehet. Egyébként úgy gondolom, vannak négyen, öten nálunk, akik a ,,megye-kettőben” is megállnák a helyüket, lenne is lehetőségük. Csak az tart össze minket, hogy jó a társaság, együtt van a brigád, és nem akarnak innen elmenni.
– Önnek is volna sansza?
– Erre csak annyit mondanék, nem próbálkoztam. Nem mentem oda egy csapathoz sem feltenni a nagy kérdést, kellenék-e? A Dunakanyarban mindenki ismer mindenkit, bár tény, egy sörözés alkalmával már felmerült, lenne-e kedvem máshová igazolni, de ettől elzárkóztam, mert nekünk tényleg a társaság a fontos. Az, hogy egy sört megigyunk, egy jót beszélgessünk, mert mi valóban csapatot alkotunk.

A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 25. lapszámában. Azóta a Pilisszentlászló a Tahitótfalu otthonában 3–1-es vereséget szenvedett.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!