Foci a köbön

JÁTÉKOSSORS. Kovács Márton: „A mai napig vannak olyan pillanataim, hogy de jó lenne újra bajnokit játszani”

P4110143Olykor feltűnik egy-egy meccsen. Hol a Besiktas–Galatasaray, hol a Tottenham–Manchester United rangadóra vált belépőt és elvegyül Ali, Amurat, Mehmed és Musztafa mellett a morajló tömegben. Kovács Márton nem tud kibújni a bőréből, hiszen több mint másfél évtizeden át kelt és feküdt a futballal. A Pénzügyőr, a Budafok, a Vasas, az Erzsébeti SMTK és a Dunaharaszti MTK egykori labdarúgója voltaképpen alig több mint egy esztendeje visszavonult.

Furcsa mindezt leírni egy olyan fiatalemberrel kapcsolatban, aki rendre alázattal viseltetett a sportág iránt. Persze mindez nem meglepő, ha hozzátesszük, ifjúsági korú játékosként a Budai XI. SE-ben nevelkedő Kovács Márton megfordult a Szent István SE-ben és a Ferencvárosban. Az FTC-től 2008-ban került Pasarétre, a felnőttek közé, de ez már egy másik történet.
– „Marcikám, szedd össze magad, kapsz három hónapot, szükség lenne rád!” Ha ezzel hívná fel egy NB III-as klubvezető vagy edző, mit felelne az illetőnek?
– Először is szólnék neki, hogy ne szórakozzon, kinek lenne szüksége egy játékosra májusban, a bajnokság végén? – felelte egy mosoly kíséretében Kovács Márton. – Másodsorban pedig tudom, hogy milyen kemény felépíteni magad másfél év kihagyás után. Úgy gondolom, hogy teljes állású munka mellett nem tudnék száz százalékig a futballra koncentrálni és mindent alárendelni. Ha valamit csinálok, azt szeretem százszázalékosan csinálni, ezt most nem tudnám vállalni.

P4030266

– Azért rémlik még, hogy mikor lépett pályára legutóbb?
– Természetesen emlékszem, 2013 decemberében játszottam utoljára. Szekszárdon voltunk a DMTK-val és nyertünk 1–0-ra Kiss Gábor góljával.
– Tényleg nem ma volt, mindenesetre azóta nagyon eltűnt. Nem hiányzik ez az egész, ami, még ha kicsi is, sárga is, de a miénk és magyar futballnak hívjuk?
– Úgy gondolom, hogyha valaki valamilyen sportot huzamosabb ideig űzött, nehéz leállni egyik pillanatról a másikra. Még a mai napig is vannak olyan pillanataim, hogy de jó lenne újra bajnokit játszani, készülni a következő meccsre. Vannak fellángolások, de már ritkábban. Azért hiányzik a közeg.
– Akkor nyilván követi az eseményeket. Vagy teljességgel kiszállt a mókuskerékből, azaz egyáltalán nem foglalkozik a labdarúgással?
– A futballt mindig követtem, és valószínűleg követni is fogom. Nem mondom, hogy minden osztállyal, de ahol a barátaim, ismerőseim játszanak, illetve az NB I-gyel képben vagyok. Szeretek élőben meccsre járni, manapság inkább külföldön, hiszen itthon mindent elkövetnek, hogy annak a kevés embernek is elmenjen a kedve az egésztől, aki még kijárna.

kovacsmarton_dmtk

– Nem mondom, hogy nincs igaza, de ha már itt tartunk: mivel foglalkozik mostanság?
– Jelenleg egy üzleti utazásokkal foglalkozó irodában dolgozom. Rendezvényeket, utakat szervezünk.
– Láttam több csapatban is futballozni, így pontosan ismerem a képességeit, ezért is állítom, hogy nem hozta ki a pályafutásából a maximumot.
– Köszönöm a szép szavakat, de így is sok szép dologban volt részem. Képviselhettem Magyarországot a csehországi Régiók Kupáján, játszhattam a Vasassal Ligakupa-meccset, a Dunaharasztival félig-meddig bajnoki címet ünnepelhettem, illetve Angliában is belekóstolhattam a labdarúgásba, még ha az egy nagyon alacsony osztály is volt. Úgy gondolom, hogy a sikerhez tehetség, nagyon kemény munka és szerencse kell. Szerintem nem voltam kiemelkedő játékos, így másfelé kezdtem orientálódni huszonhárom éves koromban.

P4030269

– Nemrégiben töltötte be a huszonhatot, így ideális korban van, mégis vannak, akik már fiatalon edzőnek álltak. Önnek is vannak ilyen tervei?
– Rétsági Ákos barátom jó példa erre, szerintem tehetséges edző, és remélem, sok sikerben lesz még része, mind a pályán, mind amellett. Engem az edzősködés nem különösen foglalkoztat, inkább egy klub vezetése érdekelne.
– Harmincon innen a világért sem vonultatnám vissza, bár meglehet, ön már döntött. Mégis, mire gondol vissza a legszívesebben, ha hátratekint?
– A legbüszkébb a Dunaharasztival elért bajnoki aranyérmemre vagyok, amit a srácok fejeztek be nélkülem. Azon túl rengeteget kaptam a sporttól. Megtanultam küzdeni és nem feladni, bármennyire is nehéz az adott szituáció. Büszke vagyok arra is, hogy rengeteg ismerőst és jó barátot kaptam a sporton keresztül.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!