Foci a köbön

EDZŐSORS. Tóth Bálint: „Magyarországon mindenki ért a futballhoz, sokkal jobban, mint azok, akik benne vannak”

P7280035A nagyjából másfélszázra tehető Pro-licences edzői kar egyik legmarkánsabb tagja. Másfél esztendeje a tavasznak még az azóta az NB III-as Budaörsnél és az RKSK-nál is dolgozó Zsivóczky Gyulával futott neki a kiesés elől menekülő Pápa, ám a sors úgy hozta, hogy az utolsó fordulóban, Diósgyőrben már Tóth Bálint ült le a Lombard kispadjára. Egy meccs az élet. A Pápa a hihetetlen atmoszférájú katlanban 1–1-re végzett a hajrában esett gólokkal, és mert a Siófok hazai környezetben 1–0-s vereséget szenvedett az Újpesttől, a február 11-én a 65. születésnapját ünneplő Tóth Bálint megdicsőült, a Lombard bennmaradt.

Csakhogy a 2013/2014-es szezonban már megannyi gond sújtotta az edzőt és az együttest, így május elején megköszönték a rutinos szakember munkáját.
– Szóval akkor lazán átváltott futballmentes napokra?
– Is-is – vágta rá kapásból Tóth Bálint. – Azért az nem teljesen igaz, hogy futballmentesek lennének a napjaim, mert ugye, idézőjelben az MLSZ alkalmazottja vagyok, lévén szövetségi ellenőrként foglalkoztatnak, így minden második héten jut egy mérkőzés, legfőképpen NB III-as, mert a szamárlétrát itt is figyelembe veszik. Voltam egy-két helyen, de ezen kívül miután a televízió nagyon sok mérkőzést közvetít, amit lehet, megnézek, főleg az NB I-es meccsekre fókuszálok.
– Bánja, hogy így alakult az ősz?
– Nem, még jól is jött, mert nehéz egy év volt mögöttem, ami egy kicsit igénybe vette a szervezetemet. Ezen kívül régóta foglalkozom a Bemer terápiával, hiszen szaktanácsadó és forgalmazó vagyok, de amikor edzősködöm, nincs időm ezzel foglalkozni, így most erre is bőven volt energiám, nem beszélve a családról. Szokatlan volt, hogy a feleségemmel ismét együtt voltunk sok helyen, például elmentünk moziba vagy színházba. Évek óta időt spóroltunk minderre, és most ezek jók voltak.
– Nem is hiányzik a foci?
– Hát dehogynem! Az ember nem tud kibújni a bőréből. Nagyon hiányzik, ugyanakkor nagyon jó, amikor sokszor felkelek, nem kell sietni edzésre, csak aztán ez tart egy-két napig, de az ötödiken ez már nem jó.
– Netán érdeklődőből hiány lett volna? Vagy nem bizonyultak komolynak a megkeresések?
– Volt érdeklődő, de azt mondtam, nekem arra most nincs szükségem. Nem éreztem azt, hogy nekem mennem kell. A sorsom idáig mindig úgy alakult, hogy nagyrészt át kellett venni csapatokat, amelyek ilyen-olyan állapotban voltak és várat kellett építeni. Ez sokszor lemerített rendesen, meg be is pipultam, én csak arra vagyok jó, hogy feltámasszak egy tetszhalott állapotban lévő társulatot, aztán utána mindenki jobban tud mindent? Ez tipikus magyar betegség!
– Bennmarad a Pápa?
– Remélem.
– Ez igen visszafogott válasz volt.
– Lezártam a Pápát. Nem felejtettem el, hogy hol voltam, nem felejtettem el, hogy mit csináltam. Az az igazság, annyi mindent megéltem, azt hittem, nem fog meglepetés érni, de mindig megkapja az ember a maga pofonját, amire nincs felkészülve, mert nem lehet. De elmúlt, kész, vége, már kiiktattam.
– Hogy egy klasszikust idézzek: akar róla beszélni?
– A Pápáról?
– Naná!
– Ferenc Pápáról?
– A Lombardról.
– Pedig róla szívesebben beszélnék. Attól függ, mi a kérdés, mert ha olyan… Nem piszkítok oda, ahol voltam, annak semmi értelme nincs, ráadásul sok szép emlékem is van.
– Haragszik valakire?
– Magamra. Csak magamra.
– Váltsunk vidámabb témára: bajnok lesz az NB II éllovasa, a Vasas?
– Nagyon remélem!
– Nem valami bőbeszédű.
– Mit mondjak? Amikor tudok, megyek a mérkőzésekre, sok meccsen kinn voltam, jó irányba halad a Vasas. A fiúk nagy leckét kaptak az első néhány forduló után, amikor az a bizonyos nyilatkozat megjelent a Remilitől. Azt hiszem, a vezetők időben ráncba szedték a csapatot, helyükre tették a dolgokat, ami látszott is az ősz vége felé.
– NB I-es az angyalföldi brigád?
– NB I-es? Ugyan, kérem szépen, miért lenne NB I-es? Miért, az a két csapat, amelyik ki fog esni, majd felmerül a kérdés, hogy élvonalbeli-e? Az az NB I-es, amelyik felkerül és ott is marad. Ahogy az élvonalra, az NB II-re is érvényes, hogy bárki megverhet bárkit. Kilógott a Videoton, az összes csapatot figyelembe véve, hiszen sokkal jobb volt a többinél, no és az eredmények is ezt bizonyítják. Nagyon kemény lesz az NB II is, a feljutás miatt iszonytató izgalom várható, az elmúlt évek legélesebb fél szezonja következik, de ugyanez igaz a kiesésre is. Ha időben nem erősítik meg a csapatokat, néhányan bajban lehetnek, és ugye, az NB I-ben már elment plusz két forduló.
– Javult a magyar futball nívója és megítélése? Csak mert Dárdai Pálból kis híján népmesei hőst faragtak. A Hertha korábbi magyar klasszisa szövetségi kapitány maradt, és mintha úgy tűnne, összefogás költözött a magyar labdarúgásba még úgy is, ha innentől kezdve csak Dárdainak van vesztenivalója.
– Én ezt nem így látom, mert egy kényszerű, de nagyon jó megoldás volt az MLSZ részéről, ami telitalálatnak bizonyult. Volt szerencsém a Pro-licenc megújításakor végighallgatni az elképzeléseit, testközelből megismerni ebből az aspektusból is, és az első pillanattól kezdve az volt a véleményem, látszik, hogy tizenöt éve nem itt él Magyarországon, nem érte annyi negatív hatás, mint amit kapott az ember az elmúlt esztendőkben. Mert bármit csinál a magyar edző vagy a játékos, az nem jó. Ellenben Pali megnyilvánulásaiban ott volt a határtalan önbizalom, a mondatainak vége pedig nagyon felkiáltójeles, már-már szúrós volt. Nagyon jó beszélőkéje van, és ez átragadt mindenkire, játékosra, vezetőre, szurkolókra. Számomra a legnagyobb meglepetés a sajtó volt.
– Amennyiben?
– Pali nem titkolta, hogy a média maga mögé állítása létkérdés ebben. A sajtó mindig fontos tényező, amit nagyon jól előadott, remekül lereagált. Utána már az eredmény nem véletlen volt, hanem automatikus következmény. Amikor az elszántság a tudatossággal párosul, akkor jön utána a szerencse és melléd áll. Ez így volt ebben az esetben is. Voltam a Sport Televízió egyik Zuhanyhíradójában Nyilasi Tiborral és László Csabával még azt megelőzően, hogy Dárdai Pál igent mondott volna a folytatásra. Mindhárman pozitívak voltunk vele kapcsolatban, illetve én azt mondtam, ha nem folytatja, csak magyar edzőt tudok elképzelni. Mindenki örömmel vette, hogy folytatja a munkát, ám hogy milyen eredmények lesznek, majd kiderül. Magyarországon mindenki ért a futballhoz, sokkal jobban, mint azok, akik benne vannak. Én mégis azt mondom – hiszen benne vagyok, még ha jelenleg nem is aktívan –, hogy ez csak a kiindulás volt a pozitív folytatáshoz.
– Akkor végre reális az esély, hogy idestova három évtized után kijussunk egy nagy eseményre?
– Miért ne? Miért mondanám azt, hogy nincs sansz? Az milyen magyar ember? Ez csak nálunk szokás, jön a körkérdés, meg a rohadt sok pesszimista, a károgók. Mi egy ilyen nemzet vagyunk, irigyek vagyunk, áskálódunk, és állandóan azt keressük, hol van a gombóc a levesben. Ez nem jó! Igenis pozitívan kell gondolkodni. Bizonyíték erre, hogy a játékosok kinyíltak, azok, akikre azt mondtuk, mit keres itt, miért játszik ennyire gyengén a nemzeti együttesben? Rendkívül hiteles volt, amit Dárdai Pál mondott. Nagyon jó a családi háttere, az édesapja ellen volt szerencsém játszani, olyan típusú volt, mint a Pali. Szántotta a pályát, iszonytató akaraterő és alázat jellemezte. Ez Palinak szinte minden mondatában benne van, és ez átragad a játékosra, nemcsak a rossz. Amikor másfél éve az NB I-ben tartottam a Pápát a Diósgyőr otthonában, utána felhívott egy barátom és azt kérdezte tőlem: „Te, Pipi, figyelj ide, mondatról mondatra mondd el nekem, mit csináltál az egy hét alatt?” Azt feleltem, hogy ezt nem tudom visszaadni, egyszerűen jön. Bekerülsz egy közegbe, megtapasztalod, mi van ott, például adott esetben depressziósok a játékosok, akiket fel kell támasztani. Vannak olyan edzői fogások, olyan feladatok, amivel át kell segíteni őket azon, ha felmennek a pályára, ne essenek el a vonalban. Két egyforma szituáció nincs, de a megoldások hasonlóak.
– Megfogadott valamit 2015-re?
– Nem én! Mit fogadjak meg? Nem cigarettázom, nem alkoholizálom, csak ez a rohadt édesség ne lenne!
– Mi a kedvence?
– A mákos tészta, nagy vájlingban, kanállal. A sütit is imádom, és ez nem jó. No de a bejglit csak nem tolom félre karácsonykor…?

——————————————————————————————————————————————
MESESZÉP ÜNNEP. A Vasas korábbi klasszis labdarúgója és edzője, a jelenleg csapat nélkül lévő Tóth Bálint természetesen családi körben töltötte a 2014-es esztendő legszentebb napjait. „A karácsony örömteli, pláne úgy, hogy négy és fél unokám van, hiszen már útban van az ötödik. Tíz és felen ültünk az asztalnál, és a három nagyobbal, a négyéves ikrekkel és a kilencéves lánnyal megnéztük videón – hiszen már tudják értékelni –, milyen volt az apukájuk nyolc-kilencévesen. A nagypapának ugyanis az volt a nagy szenvedélye, hogy filmezett és fotózott a gyerekkortól kezdve, és ilyenkor meg-, illetve visszanézni mindezt, az móka, kacagás.”
——————————————————————————————————————————————

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!