Foci a köbön

EDZŐSORS. Megyesi László: „A mostani helyzet már nem szakmai kérdés”

megyesilaszloAmint arról a nyilatkozatokkal és statisztikai adatokkal felturbózott összeállításunkban beszámoltunk, a tavasznak nem Megyesi László irányításával vág neki a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában sereghajtóként telelő Dunaharaszti MTK II. együttese. A DMTK-fakó éléről távozó tréner az alábbiakban részletesen beszél döntésének okairól.

„Az ünnepek után számot vetettem és az elmúlt másfél évet, amit a DMTK II. élén töltöttem, összegeztem. 2013 tavaszán vállaltam el a csapatot, amely éppen gödörben volt, ám csodatavaszt produkáltunk, nagy menetelésünk volt. Ezt követően a nyáron négy fő vállalt külföldön munkát, a csatárunk térdsérülést szenvedett, azóta sem játszott, a legígéretesebb fiatal játékos pedig eligazolt tőlünk. Ha most megnézem a csapatot, a hat fő plusz az egy-két visszajátszó nélkül a 2013/2014-as szezonban már a bennmaradás is bravúr volt. Ekkor még közösen edzettünk az ifivel, amolyan csapatedzéseket is tudtam tartani. A mostani szezon előtt javasoltam, lépjünk vissza, várjunk egy évet, hogy újra megerősödjünk. Úgy éreztem, a választások miatt is több csapat is megerősödött, míg tőlünk két fő távozott. Sajnos a javaslatomat sem a vezetők, sem pedig a játékosaim nem fogadták el, így felkészülés nélkül tizenkét-tizenhárom fővel vágtunk neki a bajnokságnak. A vége sajnos csúfos ősz lett, amiért nyílván vállalom felelősséget… 2014 nyarától visszatérhettem nevelőegyesületemhez, de maradtam Dunaharasztiban is, mint utánpótlás-koordinátor. A megnövekedett Bozsik-programok száma miatt a család tényleg csak fotókon láthatott az ősszel. A nyáron így is két megkeresésem volt felnőtt csapattól, de nem szerettem volna a Dunaharaszti MTK-ból teljesen kiszakadni, ezért sem váltottam. Fiatal korom ellenére már több mint tíz éve edzősödöm, több mint száz gyermek járt hozzám, a saját focisulimban irányíthattam egyesületet vezetőként, míg futsalcsapatot edzőként, és úgy érzem, a felnőtt közegben is helyt álltam, de a mostani helyzet már nem szakmai kérdés. Amikor nincs edzéslétszám, esetleges a hétvégi csapat, amikor a kispadra a tizenéveseket kis híján a diszkóból kell toborozni a szombati buli után, ott már nehéz szakmáról beszélni… A sikerek idején is azt vallottam, egy edző harminc-, míg a játékosok hetven százalékot hozhatnak. Ha jól dolgozom, legalább húsz feletti a szám, és akkor van siker, de amikor nincs edzésmunka, kevés a játékos, akkor nem adott a győzelemhez való recept… Az U21-es bajnokság bevezetésével nem titkoltan, de harmadik számú csapattá váltunk Dunaharasztiban, azt pedig az őszi idény megmutatta, hogy három felnőtt együttest minőségben nem tudunk kiállítani. Mindenesetre van egy olyan magja ennek a közösségnek, amiből nem szívesen vonnám ki magam, hiszen úgy érzem, én is közülük való vagyok. Nem gondoltam volna azt, hogy anno a csodatavasz és a mostani csúfos idény után is ugyanúgy a levegőbe dobálnak hajnalban az évzárón. (mosolyog) Mi több, a gyenge eredmények ellenére is a maradásom mellett voltak a játékosok. Bár szakmailag nem döntöttem jól a nyáron, érzelmileg mindenképpen – azt ígértem, egy fél szezont vállalok még, ezt be is tartottam… Bízom benne, hogy megmarad a csapat és a közösség, és abban is biztos vagyok, több van bennük, hiszen a mostani idényben is hat-nyolc pont biztosan bennragadt. Ami engem illet, ha felnőtt csapattól egyszer megkeresnek valódi célokkal, ott, ahol a külső motiváció is adott még, szívesen dolgoznék. A legfontosabb számomra most az, hogy a Budapest Honvédnál és Dunaharasztiban is minél többet tudjak átadni a gyerekeknek, ezért is vettem részt legutóbb egy Coerver-tanfolyamon, ami a magasabb technikai képzettséget célozza meg.”

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!