Foci a köbön

JÁTÉKOSSORS. Turóczi György (Újlengyel): „Benne volt a pakliban, hogy a nyáron abbahagyom”

turoczi_gyorgy_ujlengyel_2Szokás azt mondani, hogy vannak az amatőr profik és a profi amatőrök. Turóczi György, az Újlengyel 27 esztendős labdarúgója egyértelműen az utóbbiak közé tartozik, pedig éppenséggel volna mit ünnepelni: a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 7. fordulójában úgy nyert a hazai pályán játszó Újlengyel a Pereg ellen 5–2-re, hogy a csatár 17 perc alatt klasszikus mesterhármasig jutott.

——————————————————————————————————————————————
Az alábbi interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 49. lapszámában. Azóta az Újlengyel Újhartyánban járt és úgy szenvedett 3–2-es vereséget, hogy mindkét vendégtalálatot Turóczi György szerezte.
——————————————————————————————————————————————

Újpesten kezdte karrierjét, ám meglehet, ha a Jóisten is úgy akarja, Újlengyelben fejezi be a pályafutását. Nem csupán a csapatnevek „újak”, a történet sem régi: nem sokon múlott, hogy Turóczi György azt csinálja, amit Benkő Dániel néhanapján, ám a Nagykáta korábbi labdarúgója végül nem tette le a lantot.
– Kész szerencse, hogy végül nem vonult vissza!
– Volt a Budapest-bajnokságból megkeresésem, bár nem ismertem azt az első osztályú csapatot, de elmerengtem volna, ha nem így alakul a sorsom, ahogy – felelte Turóczi György, az Újlengyel támadója. – Nyolc évvel ezelőtt játszottam az NB III-ban, és azóta nem gondolkodom komolyan a futballban, mivel az edzőséget sokkal fontosabbnak, előrébbvalónak tartom. A labdarúgás már csak hobbi, éppen ezért nagyon fontos, milyen közegben játszik az ember. Persze, nem úgy lépek pályára, ha kikapunk, akkor is móka, kacagás van, mivel engem csak a győzelem érdekel, utálok kikapni. Ha kispályás sörmeccs vagy homokfoci van műsoron, akkor is nyerni akarok. De tényleg benne volt a pakliban, hogy a nyáron abbahagyom. A kulcskérdés az volt, összeegyeztethető-e az Újlengyellel az edzősködés. Talán nem is véletlenül alakult így az életem.
– Hol oktatja az ifjakat a futball nevű tantárgyra?
– Jelen pillanatban az Airnergy FC utánpótlás-egyesületnél. Az U19-nél vagyok másodedző, míg az U8-at és az U7-et, avagy a 2007–2008-asokat én viszem edzőként. Idővel persze mindenféleképpen szeretnék felnőttekkel foglalkozni. Lassan 10 éve edzősködöm, aminek kifejezetten örülök, mivel sok minden ragadt rám, rengeteg dolgot tapasztaltam, és ha már játékosként nem sikerült a profi karrier, szeretnék minél magasabb szinten dolgozni trénerként. És ebbe beletartozik a felnőtt futball, akár megyei szinten is, azaz nem feltétlenül csak és kizárólag az utánpótlásban gondolkodom, de ezt az idő majd úgyis eldönti.
– Az elmúlt hétvégén ellenben ön döntött a mesterhármasának köszönhetően. Utólag belegondolva melyik a nagyobb meglepetés: az Újlengyel 5–2-es sikere a Pereg ellen, vagy az, hogy a vasárnapi vetélytárs, az Újhartyán hazai környezetben kapott ki 5–0-ra a Délegyházától?
– Azon, hogy 5–2-re nyertünk, annyira nem lepődtem meg. Aki látta a meccset, azt mondhatja, ez a különbség reális. Hazai pályán mindig támadófocit játszunk, és még így is helyzeteket hagytunk ki. Mondom ezt úgy, hogy a Pereg masszív, ezen a szinten remek csapat. Az viszont már jobban meglepett, hogy a ’Hartyán ilyen súlyos vereségbe szaladt bele. Hozzáteszem, a Délegyházát nem ismerem, mert az előző héten nem játszottam ellene, de azt mondták a csapattársaim, elég kellemetlen társaság, amellyel sok csapatnak meggyűlik a baja, de azt nem gondoltam volna, hogy az Újhartyán ennyire könnyen adja magát. Meglátjuk, ez a hétvégén miként csapódik le náluk. Mert ez mindig kétélű fegyver, hogy a vereségből miképp kecmereg ki az ellenfél. Vagy nagyon felszívják magukat ellenünk és nagyon nehéz dolgunk lesz, netán ha olyan nagy a mélyütés, bevihetjük a következőt, no de egy rangadón bármi megtörténhet.
– Tudat alatt nem altathatja el az Újlengyelt az 5–2 és a 0–5?
– Abszolút nem, mert mi sem vagyunk kiegyensúlyozott csapat. Bár mindenkire veszélyesek vagyunk, de egy jó sorozatot sikerült megszakítanunk a múltkori, Délegyházán elszenvedett vereséggel. Ráadásul idegenben mindig nehezebb játszani, ez a meccs ezen a szinten rangadó. Mi teljes erőbedobással készülünk, meg aztán a szurkolók részéről is van lelkesedés, mert szeretnék, ha nyernénk a szomszédvár-rangadón. Úgyhogy szó sincs arról, hogy félvállról vennénk a riválist, mert tudjuk, hogy az Újhartyán komolyan készül ellenünk.
– Ha garantálná valaki, hogy 0–0-ra végződik a csata, netán sokgólos döntetlen születik, aláírná? Elvégre mégiscsak idegenben lépnek pályára.
– Az odáig oké, hogy gólokban gazdag legyen, de mi nyerjünk. Nem érdekel más, csakis a győzelem. Ha 4–3 vagy 5–4, az sem baj, mivel ha látványos a mérkőzés, annak csak még jobban örülnek a nézők, mert van miről beszélni. A taktikai csata nem számít ezen a szinten, a 0–0 vagy egy 1–0 nem hinném, hogy lázba hozná őket.
– Maradt önben gól az előző hétvégéről?
– Megmondom őszintén, az első öt fordulóban nagyon sok helyzetet kihagytam, de sokszor szerencsém sem volt: kapufákat lőttem vagy centikkel mellé találtam, aztán persze volt, hogy rossz döntéseket hoztam, de most mintha valami átszakadt volna. És igen, szerencsém is volt a három gólnál, úgyhogy bízom abban, a jó formámat átmentem, és góllal, gólpasszokkal tudom segíteni a csapatomat.
– Az önbizalmának csak jót tehetett a vidám vasárnap.
– Rosszat egyáltalán nem tett, sőt biztos vagyok abban, hogy nem csupán én fogok önbizalommal telve pályára lépni. A döntetlen nekünk nem jó, és ezzel nem becsülöm le az Újhartyánt. A nyáron játszottunk egymás ellen edzőmeccset, így pontosan tudjuk, hogy szívják magukat ellenünk.
– Miért, a nyáron mi történt?
– 4–3-ra nyertünk, de ne kérdezze, mert azon a mérkőzésen sem voltam, mivel éppen akkor nyaraltam, de volt presztízs, volt tüske, szóval nem lehetett egyszerű meccs, ahogy hallottam. Biztosan fűti őket a visszavágás vágya, pláne, hogy az elmúlt években nem győztek le bennünket. És ha rajtunk múlik, ez a sorozat nem is szakad meg egyhamar.

„Fél évet töltöttem már anno Újlengyelben, csak aztán munka és egyéb okok miatt visszatértem Nagykátára, mivel helyi vagyok, de Budapesten élek és dolgozom. Választanom kellett, hogy Nagykátán fogok letelepedni újra, és ott leszek testnevelő tanár és edző, netán a pesti életet választom. Nos, az utóbbira voksoltam, ám ez azzal jár, hogy mivel általában 7-ig tartanak az edzések a gyermekekkel és Újlengyelben fél 8-kor kezdődnek a gyakorlások, így ezt pont össze tudom egyeztetni. Ha nem az Újlengyelről lenne szó, nem vállalom, ugyanis máshová nem mentem volna. Itt nagyon jó a társaság, a régi megyei I. osztályú csapatból szerencsére nagyon sokan itt maradtak, velük meg is találtam a közös hangot a pályán és azon kívül is. Jó baráti társaságot alkotunk, szeretek velük játszani, a közeg is nagyszerű, a szurkolók pedig lelkesek.”
TURÓCZI GYÖRGY a visszatérés öröméről

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!