Foci a köbön

U19-ES EB: TANULSÁGOK. A holnap markában

Bár két gólt már szerzett, mégis lenullázta magát Magyarország U19-es válogatottja az elmúlt napokban a hazai rendezésű Európa-bajnokságon. Pénteken újabb megmérettetés következik, ezúttal Izrael lesz a vetélytárs. Az alábbiakban a Foci a köbön sajátos szemszögből járja körül a témát.

„Fiatal barátaim! Végre Eb-t rendezünk, menjünk már ki a meccsekre!”
Mészöly Kálmánnal, no meg a fenti idézettel hirdette az U19-es Európa-bajnokságot a Magyar Labdarúgó Szövetség hetekkel ezelőtt. Jelen állás szerint az lehetne a mottó – amennyiben valaki magyar futballt szeretne látni –, hogy „nézzetek a plakátra”, hiszen a mátrixtáblára jobb, ha nem tekint az ember. Ezen sorok írásakor nagyjából két nap telt el a portugáloktól elszenvedett 6–1-es vereség után, a miliő pedig olyan, amilyen. Az U19-es válogatott hivatalos Facebook-oldalán a várható „lincshangulat” miatt az eredményt „elfelejtették” tudatni a – jelen állás szerint – 14986 kedvelővel. Az oldalon megnyilvánulók mondanivalójáról lehet vitatkozni, de a felháborodás – úgy, mint „A magyar U19-es játékosokkal sem fognak Durex reklámot vagy felvilágosító filmet forgatni a hatékony védekezésről…”; „Szégyenek vagytok! Fel se vegyétek többet a magyar válogatott mezt! Nem vagytok méltóak rá!” – valamelyest érthető, hiszen a szurkolónak egyrészt mindig igaza van, másrészt ezúttal okkal, joggal mondja a magáét: neki nem ezt ígérték. És valóban, az Eb előtti nyilatkozatok nem egy helyen nem éppen visszafogottságról tanúskodtak, éremesélyt vizionálva, ami ugye, olyan, mint a hajnali részegség. A kedv jó, még a levegőbe is csapunk, aztán jön a kijózanodás.

Jómagam az Ausztria elleni nyitányt a Szusza Ferenc Stadionban, míg a Portugáliával szemben megvívott összecsapást televízión keresztül tekintettem meg, mi több, pénteken is Újpesten talál az este. A tapasztalat – nem csak az enyém – azt mondatja – ami a játékosok számára sovány vigasz lehet –, hogy eddig nem csupán a pályán mondtak csődöt a magyarok. Sok helyen például nem lehetett olvasni arról, hogy az osztrákok ellen már az első félidő felére elfogyott az üdítő a büfében, így aki nem akart szomjan maradni a kánikulában, kénytelen volt a mosdóban némi frissítőt a szervezetébe juttatni. Mindezt onnan tudom, hogy jó néhányan panaszkodtak erről a közösségi oldalon. Sajnos azonban nem csupán belül, de a kerítésen kívül is akadtak gondok. Miután szombaton időben a helyszínre értem, látva a sok gyereket, némi „rosszalkodásra” adtam a fejemet. Ha már egyszer Eb-t rendezünk, kíváncsi voltam, mennyire vagyunk felkészültek. Mint egy eltévedt japán turista, udvariasan, nem ferde szemekkel, de magyar nyelven azt tudakoltam néhány rendezőtől, hol is lehetne a fotós akkreditációt átvenni? (Aki járt már a Megyeri úton, az tudja, hogy közvetlenül a főbejárat mellett.) Nos, három úriembert kérdeztem, közülük ketten sajnálkozva nem tudtak segíteni, míg a harmadik tétován a főbejárathoz irányított, mondván, talán majd ott. Félreértés ne essék, ettől még rendesek, jó fejek és udvariasak voltak. Nagyjából annyira, mint a magyar válogatott tagjai szombaton és kedden – tisztelet a kevés kivételnek.

„Mindig azt mondom, meg kell nézni, a játékosoknak milyen emberi tulajdonságai vannak. Lehet, hogy nagyon aranyos fiúk, szépen focizgatnak, baromi rendes srácok, és semmiféle balhé nincs körülöttük, de ez látszott is rajtuk Romániában, hiszen kimentek Bukarestbe, és 50 ezer embertől összeszarták magukat. Nem volt köztük egy futballista sem, aki azt mondta volna, álljunk oda és csináljuk. Mondom ezt úgy, hogy ez a román csapat messze nem az, amelyik régen volt. Akkoriban kimentünk és úgy kezdték, hogy torkon rúgtak három embert. Ezek nem is rúgtak, egyáltalán nem foglalkoztak ezzel, próbáltak futballozni. A mieinkben meg nem volt karakter. Aztán kedden meg akarták mutatni, mit tudnak. Magyarországon volt a meccs, nem volt 50 ezer román, aki üvöltsön nekik, így lefutballozták az észteket, ami – ahogy ön is mondta – alapnak kell lennie. Nem kritizálom a játékosokat, csupán azt mondom, vannak ilyen típusú labdarúgók, és vannak olyanok, akik vért isznak és átmennek a falon. A saját környezetemben azokat szeretem, akik vért isznak és átmennek a falon, míg az aranyos, zselés fiúkat nem nagyon kedvelem. Természetesen nincs velük bajom, mert a világ azért kerek, hogy nem lehet mindenki olyan, mint én, vagy amit elképzelek. A román-meccsen nem voltak olyan mentális állapotban, mint amilyenben lenniük kellett volna, de olyan a nyáj, amilyen a birkapásztor. Hallottam olyan hangokat, hogy sok néző volt és erre nem voltak felkészülve a játékosok. Ha így van, ha nem, amikor kellett volna, a belülről jövő csibészség ezekben a fiúkban abszolút nem volt meg. Mondom, aranyos srácok, futballozgatnak, szépen passzolgatnak, de ez Romániában borzalmasan kevés volt. Vagyis hát nem volt semmi, mert passzolgatni sem passzolgattak, feladták az egészet, feltett kézzel mentek ki. De most ismét a kezükben van a lehetőség.”

Fentebb Urbán Flórián tíz hónappal ezelőtt adott, tavaly szeptemberi interjújából idéztem. Az egykori válogatott labdarúgó akkortájt került edzőként Vecsésre, és ha már a szubjektív szó szerepel afféle alcímként, jelzem, lehet őt kedvelni vagy nem kedvelni, de az egyik legjobb interjúalany. Van véleménye, karakteres, nem a sablondumát löki és a legkényesebb kérdést sem kerüli ki. És hogy miként jön ez ide? Tavaly ősszel a háromezer-kétszázötvennyolcadik sorsdöntő meccsét vívta az A-válogatott, amelynek tagjai végül ugyanott voltak, ahol négy, nyolc vagy tizenkét éve a világbajnokság ideje alatt a keresztanyám: a tévé előtt.

Mészöly Géza, az U19-es válogatott szövetségi edzője többek között így nyilatkozott a váratlan zakó után: „Portugáliát akkor sem vertük volna meg, ha behugyozunk.” Szép dolog az őszinteség, bár tartok tőle, más sportág szakvezetőjétől ilyet nem hall, olvas az érdeklődő. Benedek Tibor, a férfi vízilabda válogatott szövetségi kapitánya az egyik legfontosabb – és nem a sokadik sorsdöntő… – minapi találkozó után az újságíró „Mivel kerekedtünk a szerbek fölé?” kérdésére így felelt: „Nagyon akartuk ezt a győzelmet.”
A fentiekhez aligha kell különösebb kommentár, néha csak ennyin múlik. Pedig van némi közös vonás a két nemzeti csapatban, hiszen mindkét együttes vízben játszott és hat gólt kapott.

Szombaton a rekkenő hőség és a tízezer néző, a felfokozott várakozás lehetett a gond.
Kedden a szakadó eső, a talaj és az egyharmaddal kevesebb érdeklődő jelenthetett problémát.
A magyar U19-es válogatott legközelebb nem a három pontért és ezzel együtt a világbajnoki szereplésért, sokkal inkább az önbecsüléséért lép pályára.
Péntek este, ugye, nem lesz baj…?

——————————————————————————————————————————
U19-es Európa-bajnokság, A-csoport, 3. forduló
MAGYARORSZÁG–IZRAEL
Megyeri út, Szusza Ferenc Stadion, péntek, 18.00
——————————————————————————————————————————

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!